Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

ta, vüttö. Akkor megin küakargya kerűnyi. Megin nem engette kükerűnyi. Megin odaáll elejbe. Osztán aszmonta, hát most merre kellene mennyi. Hát úgy magába gondúta. Ja, de akármerre ment, az a kutya mindenütt ott űt. Hát ü gondúta, hát csak ujj ott, hát én nem bántalak, valamírre csak emenek. Asztán nem tudott. Nem engette az a kutya a telken lenek. Meg bekellett neki mennyi egy közbe. Lekközelebbi közbe bekellett mennyi és a kutyát nem tutta ehajtanyi. Meg ujbú vissza abba a közbe, meg lenek, meg az ü közükbe foment. De mikor hazaért, az ajtót nem tutta vona fezárni. Az a kutya asztán ja telekrü etünt. Meg az uccára többet nem gyütt. De mire hazaért, az ajtót nem tutta vóna fözárnyi. És aszmonta, hogy ez bisztos valamit jelentett. Mikor ü kigyütt, hogy igen nagyon ekesztek nevetnyi. Meg pejig, aszonta, ü semmit nem beszét rájuk, meghat semmiccse, meghat nem is csinyát nekik. Mer e mingyá gondút valamit, hogy itt valami nem jót jelenet lesz. Meg mihást meglátta ászt a kutyát, tutta mingyá, hogy mi újság, hogy valami baszorkánság jez, ijesztegetik. Merhát úgyis egyedülasszony vót. Vót neki egypár gyereke. Asztán nem tutták, hogyan ijesztegessék. 169. A RONTÁS JAVÍTÁSA a) Nálunk is az egyik tehén igen sok tejet adott. Akkó ecce rá három-négy nap semmit. Akkor mink is kérdesztünk egyet, mit ke csinyáni. Az azután monta, hogy hogyan, meg mindenfélit megcsinyátok, aszongya, annak az illetőnek megkő gyünni. Mast má asztán nem tudom, igazán nem tudom, mit. De asztán beakartuk fognyi. Má rajta vót a szekéren az iga, mindenfile, gyütt egy bácsi tehent kérni. Szomszédbú méghozzá. Köccsönkérni a tehent. De asztán nem altok neki. És eis attuk a tehent. Nem is adott többet az tejet. Nem. b) Hát amellik megöregűt, arra legtöbbnyire aszonták. Nem lehet velük megtenni, hogy nem ereszti be. Fétek tű lük. Ijjennek szokta itt Alsóőrbe, aszmongyák, hogyha valamit kiont az ember, nem árt neki. De ha kimegy, utána kő öntenyi vizet. Ha gyanúba van véve, meg ha tuggyák, hogy úgyis az, akkor utánaöntenek vizet. Mer akkor vége van a hatalmáve. Mindegy, csak viz legyen. Úgyis az, amikor a tehent kérte az a bácsi. Azután te montad: „öncs utána vizet, öncs utána vizet." Mujter meg hamar beugrott, meg fogott, meg utánalottyantotta a vizet, mikor ement. De nem lett úgy baj. Csakhát nem adott a tehén tejet. És azután el is attak. 170. MEGFEJIK A FEJŐSZÉKET Hogy megfejik a köcsögöt asztat csak úgy montuk. Nem? Ászt csak úgy montuk a H. néninek. Hogy nem aggyuk ki neki a tejet, vagy a fazokat, a köcsögöt, mer megföji. Persze mesétek rulla az öregek. De asztán hogy alajjatettek egy fazakat, asztán főzőkanalakat beletettek. Fúrtak négy lukat, beletettek négy főzőkanalat, asztán akkor föjték egy uj tejesfazékba. Abba megfőjték a szomszédnak a tehenét. És ha ujfejős tehén van, akkor nem lesz annak tej. Akkor a szomszéd etuggya föjni a föjőszékke, úgyhogy az övé lesz a tej, ezeknek meg nem ád tejet. 403