Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

lett voua, ha nekem nem attatok vóna. Most csak osztyátok szépen széjjel, most a pénz a tijetek." Es ténleg, szét is osztották. Van ojjan kincs, ami átok alatt van etéve és az ördög ül rajta. Nem szabad beszényi, nem szabad egy szót sem szónyi. Csak a kincset kü ke vennyi. Ha a pénz áldás alatt van etéve, nyugottan küvehetik. Akkor beszéni is lehet. De ászt sose tuggyák, hogyan van a pénz etéve. Azér mindenkinek hallgatni köll. És ha pénszt lát égni, az csak adventba van. Csak adventba. Miccsinál akkor? Gyorsan a cipőjét lehúzni, és a kapca már nem létezik, gyorsan a harisnyát rátennyi. Akkor az a pénz fönnmarad. És ha nem tesznek rá semmit, lemegy. Mer az arany, azér ég, mert tisztittya magát. Ezüst is. Az világosan. Az arany sárgán. 388