Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

131. A MALACOT LOPÓ KIGYO Észt a papa meséte. Mikor még gyerekek vótunk. Nem tudom én, hon volt ez. Kanász őriszte a disznókat. Osztán mindig egy-egy kismalac elveszett közülük. Hát gondúták, hát hová veszik ez a malac? A kanászra fogták. Osztán gondúta a kanász: „Én nem bánom, mekkeresem. Énrám ne fogják." Osztán mikor megleste, hogy a malac hova kerül, ecce csak mász ottan egy marhanagy kígyó. Osztán a kígyó csâk bekapott mingyá egy malacot. Lenyete. És belebujott, - vót ojjan régi nagy fák előbb, lukasak vótak közbe, - belebujott. No, most igen, benn van. De hogyan kell asztán tönkretenni a kígyót? Há mingyá hazamegy. Mongya ám, hogy hovatünnek a malacok. Hát többen kimentek vigyázva ugye. Ennagy hasáb fát vettek. Belevágták a lukba. Osztán köröskörű megrakták hasábfáva. A fát. Osztán meggyújtották. De, aszmongyák, mikor bemelegedett, ordított benn a kígyó. Hanem ott fórt ám ki sok zsír. Ojjan zsíros vót az a kígyó. így égették e. Természetesen tönkrement a Kígyó ezáltal. • 132. A TOLVAJ KANÁSZ Ez Magyarországon történt. Kanász szintén disznókat őrzött, ügyi. Asztán gondúta magába, mer szegény ember vót, hogy egy disznót ellop valahogyan. Osztán éjjé a disznót valahogyan megfojtotta, megölte, hogy nem sírt a disznó. Bisztos értett hozzá. A nyakába akasztotta, hogy viszi. Reggé mennek. Nincs disznó. „Hát hová lett az a disznó? Se nem sírt, semmit nem hallottak. Nincs disznó." Körűnéznek mindent. Az istálló ajtó nyitva vót ugye. Hát hová tűnt? Hátú vót egy kerítis és ott vót ojjan alacsony háskó, osztán a kanász hogyan átakart mászni, egyik fele a disznónak idecsuszott, ü meg ittmaratt. A disznó az egyik felin lógott, a másik felin pedig a kanász lógott halva. Megfullatt. Osztán így gyűrtek rá, hogy ki lopta e a disznót. 133. SRÁTLI Osztán ecce vót egy. Aszongya egyik, mer borzasztó sokat összehordott, aszongya neki a gazdája: „Bring selten!" Ammeg úgy értette: „Bring Leisten!" Asztán reggere telehorta az udvarát léccé. A népek bámúták, hát micsoda izé. Ugy úgyértette, hogy lécet hozzon. Ü meg aszonta, hogy ritkábban hozzon. Asztán telehorta az udvarát léccé. 134. BUVOS KOR SZENT ESTE Karácsonyéjje, aszongyák, ha valaki keresztutra megy ífékkor, tizenkettő órákkor, oszt addig maraggyon, hogy valamit lát. Csak egy kört csinyál és abba a körbe beleányi. Körbű kimenni nem szabadott. Benn ányi kell. Akkor valamit lát, valami gyün. De ojjankor nem szabad kilépni a körbű. Ha ecce az az egyén ement, akkor léphet ki a körbű, ha emulott az az időszak. De akármit lát, nem szabad neki megijedni, meg a körbű se kijönni. 383