Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Fujt a szél borzasztóan. Alig tuttak hazamenekülni a mezdorü. Azután monták, hogy ez a fölhővezető volt. 126. A NÉMET LEGÉNY UDVAROL Volt eccer egy szép lány. Oszt annak udvarótak ketten. Egy német és egy magyar fiú. Ja, hát gondúta magába a magyar fiú, dehogy is megyek én többet, úgyse szeret, mert a német fiút szereti. Este szép lasan odasompolgott az ablaka alá. Kezdett egy bucsúdalt énekelni: „Ha, te engem szívedből kizárta, Gondold meg, mit fogadtál. Ha te engem kizársz, Soha fel nem találsz, Gondold meg, Időben magadba szállsz." Na, hiszen hátul meg állott a német. Meghallotta. Megfigyete. Gondúta: „Én is elénekelem." Mikor a magyar ement onnaj, с készt e ü is: „Ha te enkem szifedből kiszartál, Gontolt meg, mit fingottál. Ha te engem kiszarsz, Soha föl nem kaparsz, Kontóit meg, Itőfel magadnakszarsz." Hát akkor a magyart vállasztotta. 127. A FERTŐ KELETKEZÉSE A Fertőtó valamikor úgy keletkezett, mesétek, hogy ottan a tó hejin vót kilenc kösség. És állítólag egy asszony gyógynövényekkel kezelt volna sokminden betegségeket és nép ráfogta, hogy boszorkány. A lányára is monták, hogy boszorkán. És hogy a nép bosszútállott, tett rajta. És kivitték a szabadba és tüzet raktak, magját. Elégették őket. No és vasárnap, mikor a nép megy templomba, tart éppen a mise bent. Mikor vége volt az istentiszteletnek, a népek kijönnek és a templomig volt a víz. Na és állítólag így keletkezett a Fertőtó. Kilenc kösség héjén. Hallottam. 128. KÍGYÓGYEREK Eccer egy házaspár utazott. Fijatal házaspár. Hát osztán azoknak is volt ojjan gyermektyük ugy. Osztán autón mentek. Osztán ahogyan mennek, le vót téve egy kis gyerek. Osztán aszmongya a férje: „Jé, itt egy kisgyerek van." Kiszátak az autóbó és fövették a gyereket. 381