Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

„Hej, gyere, aszmongya a feleséginek, páterkám, máterkám, megpróbájjuk, csinájjunk mink Messiást. De, aszongya, én okosabb leszek." Fekötötte a tökeit a gerendába. Aszmongya: „Itt bizonyosan, hogy nem verünk rá lukat." Hát persze készül a Messiás nagyba, leszakad az ágy. Mast fentakatt a tokinál fogva a zsidó, „Jaj," aszongya, „Rebeka leányom gyere, segíccs." Hát beszalad. Jaj Istenem, mit lát? Hama elvágta késsé a kötelet. Hát a zsidóknak se úgy, se így nem lett Messiásuk. 119. A GRÓF ÉS A KEDVESE Vót eccer egy gróf, oszt annak vót egy kedvessé. De, má szüleji annyira hajtották ügyi, hogy nősüjjön meg. Megjegyzem, a kedvessinek már vót két kis csalággya is. Egy fiú és egy leány. Nahát a gróf aszmongya, igen ü megnősül, de csak úgy, hogyha tovább is mehet a kedvesséhez. Hát kénytelenek vótak megengedni neki. Osztán evetté ügyi feleségül unokatezsvérgyit. Mindenesetre a másikkal meg élt tovább. No, osztán vót a grófnak egy kocsissá. És a kocsist rászette, hogy vegye feleségül az ü kedvessét, azér, hogy a gyerekeknek neve lehessen. De vele élni nem szabad. Kapott pénszt elegendőt, hogy mehet lányokhó vagy akárhová vagy szórakozni, ahova akar. Csak oda nem szabad neki menni. Szegény férfi megnősűt. Evetté ugye. Hát nagyon bántotta a heizet, hogy üneki felesége van, de mégsincs. Egyik szép napon fölakasztotta magát. Az asszony tovább a gróffá élt. 120. AZ ALSÓŐRI BIKA Valamikor Alsóőrben még a templomtornya szalmával volt fedve. És már hosszú idő után, múlva, fű nyőtt a templom tornyán. Hát erreföl a kösségbeliek arra a gondolatra jutottak, hogy ászt a füvet jóvolna valahova föhasznáni, értékesíteni. De kit fog megilletni a fű? Arról vót szó. > Hát arra a megállapodásra jutottak, hogy a kösségbikáját illeti meg. Ja, most arrú volt a kérdés, hogyan vigyék fel a bikát a toronyhoz, a toronyra a füvet leetetni vele. Hát kötelet körtek szépen a nyakára és a bikát h úszták fölfelé. Már egyidő múlva asztán szegény . bika kitóta a nyelvit. Na, erre már alatta mindenki fölkiáltott: „Nézzétek, a bika már tójja nyelvit, má nyúl a füjér!" És persze a bika megfullatt. Világos. 121. BIKA A GABONÁBAN Gabonába beszalatt a kösségbikaja. Eccer a réten, mikor őriszték. „Jaj, Istenem", összeszalattak a népek, mast miccsinajjanak, hogyan hozzák ki ászt a bikát? No, mer ha belemennek kihajtani, az egész gabonát mind összegázujják." Na, megtárgyúták. Legjobb lesz, hogyha durungokka bemennek, a bikát ráfektetik, osztán kihozzák. 378