Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

92. HOGYAN SZÁMOL A CIGÁNY? A födesur evitte a cigány szógáját a vásárra. Avva a főtétellé, hogy a fődesur vesz az asszonyának nyóc darab libát. Meg is vette a libákot és a cigányra rábiszta, hogy a libákat üneki kü a cigánnak hazavünni az udvarba. A cigány haza is vütte a libákat az udvarba. Elengette. De útközbe a cigánnak étvágy jelentkezett, hogy egy libát jóvóna megsütni. És egyet el is tulajdonított magának, szóvá ellopott. Előhívja a cigánt, hogy hová tett egy libát, itt csak hét liba van. A cigán mindenhogyan erősiti, hogy nyóc van. Kezdik óvasni egytű egész nyócig. Ja, a nyócadik nem vót meg. A cigány megin az esőre mutat, hogy ott van a nyócadik. Hát sehogyan se tudott a cigánnyá kifogni. A fődesúr aszonta neki: „Látom, hogy te rafinát vagy, Most előfogok nyóc munkást, nyóc cséplőt, akik a pajtába cséputek. Mindenegyiknek ke egy libát a kézibe vennyi. Maj befogjuk bizonyítani, hogy hét van, vagy nyóc. Megmonta a munkásoknak, hogy mindenegyik most foggyon a kézibe egy libát. Persze heten tuttak libát fogni. Jutott mindeneggyinek, a nyócadiknak nem vót. Erre a fődesúr aszmongya a cigánnak: „Gazember, te egyet ellopta. Most hun van a nyócadik?" A cigány erre ászt felete: „A fene egye meg a bibastyát. Fogott vóna az is egyet fö a kézibe, amig a fődön vótak." 93. A CIGÁNY ÉS A KÁNTOR Akkor a cigány ellopta a papnak a disznóját. A mesterre, szóvá a kántorra, a cigány nagyon jóba vót, mer a cigán a komája vót. A kántor is szegén vót, a cigán még szegényebb. Most kispekuláták, hogy ők ketten a papnak a disznóját el foggy ák lopni. És eis lopták. Kispekuláták az egész dogot, hogyan fog a lopás végbemenni. És ementek este a papnak az udvarábo. Kifogták a disznót az ólbú. Ehajtották. Megőték. Fődógoszták a disznót ketten. Úgy, hogy senki semmit nem tudott rólla. Keszték osztozni. Mer má előre megegyeszték, kicsináták, hogy szóvá megfelezik a disznót mindenbe. Most maratt egy darab bél, amit nem hittak sehogyanse megfelezni. A mester is, a kántor is ászt szerette vóna egyedű, meg a cigán is. Most ezen összevesztek annyira, hogy a cigán kitalato, hogy megfogják harapni a bélnek a végit mindegyik, és kezdik húznyi. Mennyi szakad, annyi lesz az övé. Akármelliknek. És persze húszták, húszták a béllet. A cigánnak maratt a nagyobbik része. Meg vót osztozva. No, most reggé a plébános úr föébred. Észreveszi, hogy az ólbú eveszett neki a disznója. Szalad mingyá a kösség birájáhó. Bejelenti, hogy üneki ellopták a disznóját. A bíró összecsőditette az egész falut, hogy észtet kiké kuttatni, hogy ki lopta e a disznót és aki tud valamit a disznórú, száz forint jutalmat kap. A cigán, megin rafinát vót. Kezdett gondúkonni, hogy száz forint is jó vóna, mer má a disznó meg van. Most ement a mester komáhó, a kántorhó, és megbeszéték. Megmonta a cigán, hogy megszerzi a százforintott is. A kántor meg nagyon fét, űtet nagyon szégyenbekeveri a cigány és bezárassák. Hogy ez mégse lesz jó. A cigán avve erősítette a kántort, hogy ü majd kíspekulájja úgy, hogy ez rendbe fog menni. A cigány is jelentkezett, hogy ü tud a papnak a disznójárú. A bíró mingyá előfogta, hogy: „Gyere csak ide cigány és meséli el nekem, mit tucc a plébános úr disznójárú." A cigán emeséte, hogy ü és a mester összebeszégettek, hogy elloptyák a disznót és eis lopták. Föis dógoszták a disznót szépen. Meg is osztosztak rajta szépen. Csak utólián maratt egy darab, amin nem túrtak sehogyanse megosztozni. Közbe a bíró is, meg a plébános is má nagyon örűt. A cigán erre aszmongya, hogy a százforintot szeretné, ha előbb odannáják neki, mer ü többet nem mesei akkor a disznórú. És a százforintot nekiatták. 365