Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Hát az a mónárlegény, ahogy a malomszobába vacsorásztak, csupa aranyedénybű étkesztek. Ez szeget ütött a mónárlegénnek, hogy ennyi aranyat itt. Miilen jóvóna az üneki. Hát ais táltos vót, a mónárlegén. Accsak leste ükét, mer egész éccaka örlött, ment a malom, törgött. De a tisztek szundiká­tak. Az fogott valamit, szekerceféllinek mongyák, ollan baltát és belépett a malomszobába. Sorba, mind a hét tisztnek levágta a fejit. Az edényeket összeszette, meg evitte. A malom állán vót nagy homokkupac. Oda a homokba dé­mette. Megeresztette a vizet, hogy a homokot is etakarja, hogy ne vegyenek észre semmit. Hát reggé gyünnek hát a tisztek miatt mások, ugye csapatok. Hát nincsennek tisztek. Meg vannak gyilkúva. Hát kit fogtak elő? a molnárcsaládot. Meg mingyá ki is akarták végezni ükét. Mer ott rögtöni Ítélet van. Hát a legént nem bántotta senki, csakhát a mol­nárcsaládot izéte. Hát ü valamit észrevett. Hát valamit, feszitővasnak mongyák, ekapta a feszitővasat. Ott neki. A francijákat Magyarországbu mind kihajtotta. Ehajtotta Párizsba ükét. Magánossan. És ott beállított a királ elejbe. Hát a királ nagy könyörgésse. Hogy mekkegyelmezett a királnak. De jó jutalmat kapott. Hát így Magyarország megszabadút a francija uralom alul. Hogyhát nem a franciját illeti meg. Egy, egyedül egy ember hajtotta ki a francijákat. 28. A VARÁZSHEGEDŰ Hát volt valamikor egy muzsikus. Hegedűs, nem sipos.* Az ment a nagyvilágba mindenfelé. Hát meg­tutta a muzsikus, hogy egy igen gazdag zsidó sok pénzzé megy. Ement hát ki az erdőbe és megleste a zsidót. Agyonüti a zsidót szóvá, hogy a pénzit mekkaparinthassa. Hát annyira ment a dolog kösztük, hogy a zsidó könyörgött, ü odaggya a pénzit, csak engeggye ütet szabadon. Hát mekkegyelmezett neki. Zsidó ement haza és föjelentette a muzsikust. A csöndérek értemen­tek, efogták. Bedobták a börtönbe. A hegedűt evettek tülle. Hát többet nem jáchatott. Hogyhát gyilkú­ni akart, meghogy hát a pénszt erabúta, a muzsikust halálraitéték. De a zsidó ászt kérte a bíróságtú, hogy azon a szinhelen, ahol ütet megakarta gyilkúni, hogy ott húzzák fő egy fára. Na, má hát el is kísértik. Nagy tömeg kisérte ki hát abbú a falubú vagy városbú. Hát előbb, mint föhuszták, ászt kivánta a muzsikus, mikor kértték, mi az utolsó kívánsága, aszongya: „Nincs egyébb kívánságom, csak eccer aggyák kézibe még a hegedüjít, hogy ü egyet jáchasson." Hát addig nem huszhattyák föl, elköltöttek menni. A hegedűt a kezibeatták. Hát mikor eccer a ké­zibe vót, a zsidó má tutta, hogy mast ü kerül a bajba, mer mutatott stikliket a muzsikus má ott abba a kösségbe vagy városba. Mer a muzsikájának, ha rászót, hogy: „Húzd észt a nótát," aki ott a környé­ken vót, az mind táncóni köllött. Akkor a zsidó ekijátotta magát: „Kössenek a fáhó engem!" Mer a zsidó táncóni köllött vóna. Hát mekkötöszték a zsidót hát egy fáhó. Ü meg hát ott át, meg a hegedű szót. Hát a zsidó ekeszte ott hát, [mutatja a mesemondó, hogyan rángatózott ide-oda.] Ugyhogyhát ke­resztüdörgűte a hátát a fán. A többijek mind táncútak. A bíróvá együtt az egész közönség. De hát azok szabadon vótak, de a zsidó megvót a fáhó kötve. Az keresztüdörgűte az egész hátát a fátul. Kijabátak, hogy „kegyelem, kegyelem!" a népek. Hát így kegyelmet kapott asztán a muzsikus. Akkor a bíró osztán odalépett. Aszongya: „A kegyelmet mekkapta, de minekután, hát üvelük észt az izét csináta, hogy mind táncút." „Ja," aszongya, „urajim, ha én a hegedűmet a kezembefogom, nemcsak magukat, hanem az egísz világot táncútatom," aszongya. „Na," aszongya a bíró, „ászt mégse hiszem. Mink nem sokan vagyunk. Hát," aszongya, „csinál­junk egy próbát." Hát az egész falut vagy várost, má nem emlékszem, az egész népet mind hát egy térre kiizéte, ha létezik-e az? Hát csakugyan, beledöntött a hegedűbe, hogy az egész mind táncúni köllött. Ott nem vót kegye­lem. Hát így kibabrát. De a kincs, a zsidó kincse az nála maratt. Ászt nem vették e tülle, ászt vissza­kapta a bíróságná. * A veje, aki a cigányzenekarban klarinétos, jelen volt és rámutatott. 292

Next

/
Oldalképek
Tartalom