Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

A Rudolfot, ahogy állították a népek, hogy a grófnak az izejit, ahogy leszúrta, ászt ravatalra gipszbű csináltak embert és ászt fölhusz-ták a ravatalra. Hogy ászt senkise látta. Még egy középpulai is, nem él má az illető, ott át a ravatal mellett, mint strázsa vagy őr. Ais ászt állította, hogy gipszbű vót a ravatalon. De a Rudolf azér haragudott meg a zsidókra, mer Magyarországon csavargott. Talán tuggya maga is, hol van Dunaszerdahely? Nahát, hát ott szát be egy zsidóhoz szállásra. A zsidó fíjának meg hát a ruhája a szék hátára volt rákasztva. A kabáttya, mellénye, nadrágja hát a széken. Mikor Rudolf lefekvőre ment a szobába, ü kifizetett este mindent, hogy reggé útnak kel, hogy üneki osztán ne legyen semmi izéje ott. Rudolf ászt a ruhát fogta és fíretette. És az ő ruháját tette oda. Hát a Rudolf elment ki a kompra, mert ott folt a Kisduna, hogy átmegy a Nagydunára. De ütet kocsi várja túl, a szigeten. Mikor a kompos vitte hát keresztü a vizén, a zsidófijú meg utánament. Rászót a komposra, hozza vissza észt a rablót. Rá is szót a komposra, hogycsak fordiccsa vissza. Rászót: „Midet rabútam el?" „Az aranyórámat," aszongya, „láncostul együtt," aszongya, „elvitted gazember, meg slau." Ü nem tutta, hogy ez a Rudolf. Nem? Hát, pofonvágta a zsidó. Rudolf odatartotta a másikfelit. „Ide is üssön!" A zsidó nem mert. „Hát szóvá én kirabútalak?" Rudolf nekikezdett. Leszórta a göncöt magárú. „Itt van," aszongya, „mindenem, odaadom, kerezsd az órádat. Vagy ha kíváncsi vagy," aszongya, „letolom a gatyámat, talán a valagomba dugtam. Megnészheted azt is." És avva odaugrott a komposhó: „Vigyen át!" Mikor eccer a túlsó parton volt: „Várgyon," aszongya, „a kocsisom mingyá itt lesz, megfizetek." Azután odaát a zsidó felé, az ingj it kigombóta: „Nézz ide," aszongya, „hogy kivé vót dolgod. Észt megkeserülitek!" Hát ü kiakarta végezni Magyarországon, Osztrákba az összes zsidókat. De, hát az aptya által nem tutta. Ezer át bosszút a zsidólányon. És akkor száműzette. És állítólag, itt orosz tisztek beszíték az én szobámba, hogy ki volt a Hitler? Rudolfnak a fija. Törvényes fija. Csak más néven szerepelt. Törvéntelen vót? De, hát ászt bisztosan nem tudom. Mer a feleségivei nem kerűt össze többet. Hogy ü asztán Németországba megnűsüt-e, hogyan vót, ászt nem tudom. De ennyit tudok, hogy ez így történt volna. 21. AMIT AZ ÖRDÖG SEM TUD Hát a cimbora, amit mondunk, hát az ördögöknek a főjök ekűdött egy ördögöt, mennyen ehhez és ehhez a paraszthoz: „És hozd el. De annyit mongy neki, hogy három kívánságát nem tudod teljesíteni, akkor nem vüszöd el." Hát elment az ördög a paraszthoz. Beköszönt: „Jóestét, gazduram!" „Jóestét!" A cimborám idekűdött, hogy magát vigyem el. De nem akarom elvinni. Ha három föladatot tud föladni, amit nem tudok elvégezni, akkor ittmarad. Ha nem, akkor elviszem." Hát jól van. Aszongya neki a paraszt: Reggé nyócorakkor légyé itt. Minden kívánságomnak huszonnégy órát adok." Avva elköltött intézni. Hát az ördög reggé nyócorakkor megjelent. „Mi a parancs?" „Gyere velem," aszongya, „nézz körül. Ahol itt fát lácc, ameddig csak lácc, az a fa nekem huszonnégy órán belül," aszongya, „mind itt ezen a lapon legyen összerakva, meg ölbe. Mind mekkölli vágni." Az ördög megcsináta. Akkor má a paraszt hükkőzött. „Elvisz," aszongya a feleséginek. Na, hát ez megtörtént. „Hát a második feladat?" „Néz ide," aszongya neki, „amit itt hegyeket lácc," aszongya, „mind tünnyenek el, itt minden legyen szobaegyenes." 280