Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

7. A CIGÁNY ES AZ ISKOLA Hát vót egy pap. Szeretett vadászni. A cigány meg lakott a kertye végibe a pap lakásáná. Foggya a puskát a pap, kimegy a kertbe. Odakijat a cigánynak. Aszongya: „Gyere velem hajtani," aszongya. „Emennyünk vadászni." Hát egy jó suhánkát fogott a cigány, meg hát mentek hát az erdőn. Föugrik egy nyúl. Pap rákaptya a puskát : „Hupp !" A cigány a botot : „Hupp !" Hát a cigány fogta a nyulat. „Plébánosúr, észt én lűttem, ez az enyim." Ászt felete: „Hű, már cigány. Hogy tuttad vóna" aszongya, „te lűnni, hiszen csak bot van a kezedbe." „Lűttem! Téved, plébánosúr," aszongya, „én lűttem. Az Isten akarta, esűtt," aszongya. Hát meg ment a vadászat tovább, míg be nem estölöttek. Aszongya a pap: „Jó van cigány, na hát mast evisszük hát a nyulat hozzám. Amellik előbb joregget tud köszönni, azé lesz a nyúl. De a nyúl egyellőre nálam marad." Hát a cigány hát okos vót. Paplakás előtt nagy fák vótak. Pap nem számította, de a cigány fömászott az egyik fára, meghat ott leskődött. Már este tíz óra. Ütött a toronyóra. Ecce csak a cigány hallá: „Miez?" „Iskola." Mikor a pap megfogta a mismist a szakácsnéná. A szakácsné megfogja a pap micsodáját: „Mi ez?" „Tanár." „Hagy mennyen hát a tanár az iskolába." A cigány szép lassan lecsúszott a fáról, odament az ablakhó, jó megzörgette. „Ki az?" „Én vagyok, a cigány. Jóreggelt kivánok." „Mit akarsz cigány, hiszen," aszongya, még csak tiz óra este." „Plébánosúr," aszongya, „nagyon téved, mer a tanár nyócórakkor iskolábamegy," aszongya. Akkor efutotta a méreg a plébánost. „Itt a nyúl, meg pucull," aszongya, „de élne árud senkinek." 8. AKI SZEBBET ÁLMODIK Vót egy másik plébános. Nettó a cigánt hítta vadászni. Ott is illen formán történt. A pap lűtt nyulat, a cigány meg a kapanyelet fogta rá. Hát ezek is így kerűtek rá. Hát ott is kicsinyáták, amellik szebbet tud álmodni az éccaka, azé lesz a nyúl. „Ittmaracc cigány, nálam alszó." Hát a cigány furtonfurt a kulcslukon lesekedett, hogy hogyan készíti el a szakácsné a nyulat. Hát el is készítette. Cigány ászt is meglátta, hovatette. Mikor nyugovóratért a pap is, a szakácsné is, a cigány főket. Neki a nyúlnak. Bevágta, megette. Reggé gyün a plébános,: „Na, cigány, mit álmottá?" „Ej, tistelendő úr," aszongya, én igen szípet álmottam. Deja tisztelendő úr mit álmodott?" „Én szépet," aszongya. „Két angyal gyütt," aszongya, „a mennyekbű létrán. Megfogtak, vezettek a létrán fö ja meny országba," aszongya. „Igen, igen, plébános úr," aszongya, „én is láttam. Aszittem má úgyse gyön többé vissza, hát én megettem a nyulat." 230