Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

azonban a férfiak (leginkább a legények) vállalták a cséplést is, falujuk nyilvános ellenőrzése nélkül maradtak, kialakultak olyan személyes kapcsolatok, amelyek a hazatérési szándékot késleltették. A faluban ebből szóbeszéd támadt és elsősorban az anyát tették felelőssé. A 74., 149. és a 156. számú elbeszélésekben mindig az anya szeretné, hogy fia hazajöjjön és azt, annak akarata ellenére, haza is hozatja. Tekintve, hogy az alsóőriek hosszú éveken keresztül a nyőgéri uradalomban (Vas megye) dolgoztak, szinte egyöntetűen ezt a helységnevet említik meg ebben a hiedelemmondában. A férfit hazahozó bakkecske motívumának megjelenése még nem tisztázható, és számunkra nem is fontos. Lényegesebb az a tény, hogy az arató-cséplő részesmunka idején egy helyi hiedelemmonda alakult ki Alsóőrön, s ennek a hiedelemvilágban betöltött szerepe e munkaviszony megszűnésével jelentéktelen lett és ma kizárólagosan mint történeti monda él tovább. 196