Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

nyék meglesték és egy macskát találtak. Megfogták és mind a négy lábára patkót vertek. Másnap az egyik asszony nem kelt fel, keze, lába meg volt patkolva. („Kisködmön" 191. sz.) „Nyirfasöprüt kell az ajtóba támasztani, akkor nem megy be, aszonták. Meg szentgyörgy, mikor a kökény virágzik, akkor is szent György naptyán a kapukat, az uccaajtót, mind kiköll bökni ojjan „szentgyörgyággal", virágos szentgyörgy ággal, hogy a boszorkányok ne mennyének be a házba." (Phon. Arch. Nr. В 6793.) Németül ugyanezt mondták: „Az öregeknél az szokás volt, hogy tövist, kökénytüskét tűztek az ajtóba. Akkor az udvarban a boszorkánynak nem volt hatalma, nem tudott bejönni. Hát Szentgyörgy kor van a boszorkányoknak a legnagyobb hatalmuk." „Beszéték mindig, macskaformába, békaformába. Fekete macska, a ház előtt este, mikor néhányszor eszalatt előttük az úton, hogy az baszorkán vót." (Phon. Arch. Nr. В 6813.) Ugyancsak Szigeten mondták: „A Náni néni, az monta mindig, hogy ő kinn dógozott a mezdőn és asztán egy fekete macska futott átal. Én nem tudom, még látta a konyhára bemenni." (Phon. Arch. Nr. В 6789/1.) Amíg a béka képében fejő boszorkánytörténetek száma nagy, a macska képében jelentkezőé kicsi, és ezek is legtöbbször nem a házra, az istállóra vonatkoznak, hanem az éjszakai járókelőre. így pl. az éjszaka kint levő uradalmi erdészt a boszorkányok macska képében mindig csúfolták. Egy emberrel, aki tudott ellenük valamit tenni, megtöltötte puskáját és amikor ismét csúfolták, megtámadták a macskák, beléjük lőtt. Másnap halottra harangoztak a faluban, egy asszony, az eltalált boszorkány, meghalt. („Kisködmön" 67. sz.) Gyűjtésem idején még szinte mindenki hitt abban, hogy a boszorkányok Alsóőrön fekete macska képében járnak. így aztán az is érthető, hogy a plébános fekete macskáját is agyonverték. Amikor a legény éjjel a faluban fekete macskával találkozott, megijed annak fekete, villogó szemétől és rémülten hazarohant. (158. sz.) Ugyanilyen tartalmat találunk az első világháború előtti időben megtörténtnek vélt eseményben is. A szabadságos, fess huszár ment éjjel hazafelé, a csordásháznál egy fekete macskával találkozott és azt megütötte. A macska erre tüzet okádott rá, mire a huszár hazamenekült. (147/a.) Asszony nem megy sötétedés után ki az udvarból. Legalább is így mondták, mert ha kint jár, azaz az udvaron kívül, akkor valami baj történt. Leggyakoribb volt, hogy egy boszorkány macska képében megtámadta. így járt az a két szigeti asszony is, akik éjjel együtt mentek hazafelé és hozzájuk szegődött egy macska. Az mindig csak ment velük, meg miákolt. Az asszonyok meg is ijedtek és hazafutottak. (235. sz.) A legényeket megtámadó macska-hiedelemtörténeteket kizárólag csak Alsóőrön hallottam, az asszonyokat megtámadókét mind a három nyelvcsoportnál. Frau Leitner Vörösváron mondta el, hogy egy asszonyt nem macska, hanem varjú támadott meg. „És itt egy asszony mesélte, hogy itt egy varjú jött. Ott volt a cseresznyefán (az asszony) és egyszercsak egy nagy suhogás volt itt és egy igen nagy madár jött és rá a fejére. És az őt annyira tépte, hogy nem tudta, hová legyen. A fáról nem tudott lejönni, és a boszorkány meg csak mindig tépte. Az egész haját kitépte. És ez egy boszorkány volt." Más ezt a hiedelem mondát Vörösváron sem ismerte. 170