Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Azt ezek hazavitték, mert a gazdájuknak semmije sem volt. És azért lopni men­tek. Senki sem kiabált rájuk, mert nem is mertek rákiabálni. Én is láttam egyszer egy boszorkányt. Az ott fönt a tetőn mászkált és gabonát vitt, én meg ezen az ol­dalon álltam és az így nem látott engem. De én láttam, ahogy a tetőt felnyitotta és bemászott és a gabonát kihozta és a zsák gabonával úgy ment, mintha semmi se lenne. Én gondoltam magamban, na most, most fog majd leesni a tetőről. De egy boszorkánnyal nem történhet semmi se. A boszorkányt nem lehet lelőni sem. Nem, Nem! Imádság sem segít. A boszorkány ellen nem használ semmi. Egész feketébe volt felöltözve. Nappal mászkált ott fent a zsák gabonával. Én nem tu­dom, hogy lehetnek a boszorkányok olyan erősek. És abban a házban, ahol bent­maradt, kiürítette és ment újra föl. És az összes gabonát elhordta." (Phon. Arch. Nr. В 9914.) Egy másik, ugyancsak szalónaki mondában a gazdának ördöge van. „Ha it­ten egynek egy ördöge van, az olyannak a fekete jérce első tojását a hóna alatt kell kikeltenie. És az lesz az ördög. Az, azt mondják, használ. És most egynek volt egy ördöge a jércétől. És azt mondta neki, hogyhát hozzon mindenfélét, ami köll neki. Most meg azt mondta neki, mert már mindene volt, hogy „bring sel­ten!", azaz hozz ritkábban. De az meg most úgy értette, hogy „bring Leisten" hozzon lécet, kerítéslécet, mint ahogy korábban a kerítések voltak. Nem drótháló volt. Na, most mikor reggel felkelt, hát a paraszt udvara tele volt léccel. Az ördög egész éjjel lécet hordott neki." (Phon. Arch. В 9915.) Alsóőrről szinte azonos szöveget vettem fel magyar nyelven, azzal a különbséggel, hogy itt sem az ördög, sem a kikeltés módja nem szerepel, (mert ez itt ismeretlen), hanem a csirke sokat hord és gazdája mondja neki: „Bring selten!" A csirke úgy értette: „Bring Leis­ten! és a gazda udvarát tele hordta Leiste-val, azaz keritésléccel. (133. sz.) Ugyanezt a történetet hallottam Wolfauban és Stinatzon is. Egy „puzdorás", azaz vizes, sáros csirkét a bürünél az éjjel hazajövő férfi megsajnál, felvesz és otthon a kemencén megszárítja. Reggelre egy nagy rakás bú­za volt a helyén, és a csirke eltűnt. (70. sz.) A hiedelemmonda első motívuma ar­ról ad hírt, hogy a puzdorás, palástos vagy csak egyszerűen vizes csirke odatola­kodik az éjjel a szabadban járóhoz, aki azt felveszi, megsajnálja, hazaviszi, és a kemencepadkán megszárítja. Feltűnő, hogy mindig a mit sem sejtő emberrel tör­ténik ez meg és nem a gazdagodni akaróval. Második motívum, hogy reggelre egy marok, egy rakás búza van a padkán. Ahol pénz, deszka szerepel, az kivétel nél­kül vagy a hiedelem parodizálása, vagy csak hiedelem nélküli, pontatlan leírás. Harmadik motívumban reggel meglátják, hogy a csirke srátli és a jószándékú befogadók döntenek arról, hogy akarnak-e ilyen úton anyagi javakhoz jutni, vagy nem. Ha az első „hordás" után nem dobták ki, nem tudnak már tőle megszaba­dulni. A 129., 142., 162. és a 232. számú történetekben, amelyek Alsóőrről és Őriszigetről származik, kivétel nélkül kidobják. Negyedik motívumként fordulhat elő, hogy mi történik akkor, ha valaki nem dobta ki, azaz, hogy a csirke hord, és a kakas a nőt a jérce a férfit használja halálra. Egyetlen elbeszélést sem találtam, amelyben valaki a negyedik motívu­mot mint megtörtént eseményt mondta volna el. Sehol sem fordul elő (a szalóna­ki és vörösvári, az itteni főtípustól eltérő, két történet kivételével), hogy a csirke milyen módon hozza be észrevétlenül azt a bizonyos gabonát. Csak az utólagos 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom