Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

l.A „MEGCSALT HIEDELEM" A hiedelemmondákhoz tartoznak azok a történetek is, amelyek véletlen folytán, vagy szándékos félrevezetésből fakadóan egy közösség hitvilágára épülve elbeszéléssé váltak. Ezek vizsgálata nemcsak hiedelemjelenségeket mutat fel, hanem arra is választ ad, hogy a technikai fejlődés következtében milyen alakulás állt be. Legtöbbjük, gyűjtésünk idején, már csak trufaszerű formában fordult elő. Ezeket a „Megcsalt hiedelem" cím alatt tárgyaljuk, mert a történetek magja még ma is él, de a hozzájuk kapcsolódó események nevetséges szituációt teremtettek. Az éjjeli temető, a földből kikerült emberi koponya, a hiedelemvilágtól elválaszthatatlanok. Az evvel kapcsolatos hitbeli jelenségek felsorolása itt feleslegesnek látszik, most csak azokat említem meg, amelyeket valaki átélt, komolyan is vette a történteket, de a később kiviláglott komikus körülmény őt és környezetét nevetésre avagy tévhitének önkritikájára kényszerítette. így pl. az éjszaka kocsival utazó ember lovai a temető mellett megállnak, a kocsit ijedten visszafelé tolják. A férfi megijed, mert maga is fél éjjel a temetőben. Elszántan leugrik a bakról, hogy az éjszakai szellemet agyonlövi. A „Kisködmön" elbeszélésének ez a része a hiedelem tartozéka. A megijedt ember akkor lélegzik fel, amikor meglátja, hogy a lovak nem valami szellem előtt hőkkölnek, hanem a kocsi előtt két kutya ragadt össze, és azért nem mennek lovai tovább. Az elbeszélő ezt tréfaként mondta el, de azért éjjel a temető körül mégiscsak félelemmel megy el. A „Kisködmön" 83. számú története a halott ember feltámadásával függ össze, ami a hiedelemvilágban máig is több változatban él. Itt a halottaslepedőbe tekert halott szállítás közben felül, és erre a temetési nép ugy megijed, hogy mindenki elszalad. Amikor később rájönnek, hogy a lepedő a kerékagyra tekerődött és ennek következtében került a halott ülő helyzetbe, mindenki nevet, viccként mesélik el, de a hiedelem mégis erősebb marad, mint a vele párosult kemika Amikor tökből emberi arcot, szemeket, szájat vágnak ki és gyertyát gyújtva benne a temető mellett kirakják, nemcsak a leányok ijednek meg, hanem az idősebb férfiak is gyorsabban mennek. A földből kikerült emberi koponya még nappal is belső félelmet okoz. A „Kisködmön" 87. sz.-ú történetében a sírásó a halott ember koponyáját kiteszi a sír peremére és tovább ás. Amikor ő és más jelenlévők észreveszik, hogy a koponya ide-oda mozog, majd belegurul a sírba, mindenki elszalad. A csendőrséget is kihívják, mert „itt valami boszorkányság van". A rend őrei is viszolyogva vizsgálták meg a mozgó koponyát. S annak ellenére, hogy megállapították, egy béka volt benne, az mozgatta és ezáltal az eset nevetségessé válik, a történet elbeszélésekor a koponya mozgása erősebben hat, mint a később elmondott ok. Egyesek, ezt az állítólagosán megtörtént esetet úgy mesélik el, hogy a mozgás okát elhagyják. A sötét vagy holdvilágos éjszaka minden járókelőt óvatosságra kényszerít, és ez még jobban így van akkor, ha a helyi hiedelemvilág tele van olyan tilalmakkal, amelyek az éjszakai szabadban járással kapcsolatosak. A nem magabiztos 115