Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához (Szombathely, 1985)

TELEPÜLÉS ÉS KÖZÖSSÉG Az uradalom és az azon álló major a nagybirtokos tulajdonában volt. Egy bizonyos méretű birtok megművelésére, lehetőleg annak középpontjában, egy nagyméretű gazdasági udvart állítottak, amely két részből állt: a mezőgazdasági üzemből (istállók, raktárak, műhelyek) és a terület megműveléséhez szükséges bérmunkások, a béresek és családjaik lakótelepéből. Egyik rész sem volt megmerevedett formához köthető. A termelési ágak változásával párhuzamosan, de a különböző korok követelményeinek megfelelően is, állandóan változott. Az idetartozó példáinkat már megemlítettük. Erre csak azért térünk viszsza, mert hangsúlyozni kívánjuk, hogy a gazdasági személyzet lakóházait is állandóan alakították, le is bontották és újat építettek. Az 1876:XIII. törvénycikk végrehajtása során alig maradt bizonyíthatóan régi cselédház. Az üzemben alkalmazott férfiak ott dolgoztak, családjaik viszont a kommenciós lakásokból álló házakban, jellegzetes közösséget alkotva éltek. Az uradalmi béresek kommunikációs kultúrája néhány kérdésének megvizsgálásánál számunkra fontos településük, együttélésük megvizsgálása. A lakás, az avval kapcsolatos jogi helyzet (írott és íratlan) többek között megszabja a közösség kultúrájának alakulási lehetőségeit, ugyanakkor helyet biztosít annak gyakorlásához is. Ennek érvényessége a mai napig is megmaradt. Gondoljunk csak a nagyvárosok mellett felépült új, tömeglakótelepekre vagy a hajdani tanyavilág szétszórt gazdasági helyén kialakult tsz-településekre. A már idézett és a Pál-major alaprajzában bemutatott helyzetből láthatjuk, hogy a legrégibb cselédlakások három sorban egymás mögött álltak. Minden lakásból átláttak a szomszédokhoz, ellenőrizhették azok életét. Ezeket a házakat I860 körül építették és itt bizonyíthatóan a legrégibbek. Egy-egy házban négy család élt és kettőnek egy közös konyhája volt. (9. kép.) Az alaprajzon a konyha közepén látható falat csak a két világháború között építették be. Munkájától illetve annak helyétől függően, a major kovácsmestere műhelyében lakott. (10. kép.) Adataink többsége szerint azonban a mesterek is általában a cselédtelepülésen belül kaptak lakást. Ez a major arra is jó bizonyíték, hogy amikor a régi mellett új termelési ágat is bevezettek, az új lakótelep révén két közösség alakult ki: a régiek továbbra is a major központjában maradtak, az újak, a disznógondozók, teljesen elválasztva, a másik oldalon külön településben éltek. A két lakásegység tagjai sohasem jutottak el a zavartalan közös kommunikációhoz. A fennmaradt tervrajzok azt látszanak bizonyítani, hogy a régebbi cselédházak általában négy család részére épültek. Ezt látjuk az oroszlánosi uradalom 1886-ban készített tervrajzán is. A konyha két oldalán egymástól elválasztott tűzhelyek katlannal voltak ellátva és innen fűtötték a szoba kemencéjét is. Ezen hiányzik a mindig szokásos kamra. Ehelyett a szobából még egy hálófülke nyílik, amely azt is lehetővé tette, hogy egy lakásba két családot rakjanak be. 40