Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához (Szombathely, 1985)

falubeli iparengedéllyel rendelkező kisiparosok érdekvédelmi törekvése is. Mindenek ellenére azonban sohasem került sor a fenti törvény teljes megvalósítására. Az uradalmi iparosok továbbra is kétszeres, háromszoros pénzjáradékot és természetbeli juttatást kaptak. A majorok társadalmi rendjén belül helyzetük nem változott meg. Változatlanul a kiemelt szociális réteghez tartoztak, a belső, íratlan törvények alapján mindenki természetesnek tekintette, hogy a béres közösségtől elhúzódva éltek, és hogy csak egymás között tegeződtek. Gyermekeik apjuk mesterségét nem a majorban, hanem a falubeli iparosoknál tanulták meg és a segédidő lejártával kiszakadtak a béresek világából. Tanoncaik a béres családokból származtak, akiknek gyerekeik ugyancsak a fenti módon hagyták el szüleik szűkebb hazáját. A közösségen belüli rang és a jövedelem között lényeges különbségek voltak. A gazda ugyan a ranglista legmagasabb fokán állt, de jövedelme általában csak kétszerese volt annak, amit a béresek kaptak, a mesterek járadéka ugyanakkor kétszer, a gépészé négyszer akkora volt, mint a gazdáé, A felsőtelekesi uradalom ránkmaradt bértáblája szerint a gazda egy évre száz forint készpénzt, búza, rozs és árpa természetbeli járulékból 1599 litert kapott és 2 • 08 holdat tett ki a kommenciós föld nagysága. Azonos volt a kertész járadéka is. Mivel az itt megemlített gépész ebben az időben a majorok többségében még nem működött, összehasonlításképpen a bognár fizetését említjük meg, amely 1979 liter gabonából, 120 forint pénzbeli és 2 • 5 + 1/8 hold földjárulékból állt. Mindegyiknek két marhatartása volt. A tűzifa-járadék kivétel nélkül „szükséglet szerint" van a kimutatásba bevezetve. A sertéstartásra még későbben fogunk kitérni. A „tiszti kocsis" hivatalos bére ugyanakkora volt, mint a magasabb fokon álló béreseké. 50 forint készpénz, 1 • 08 hold föld, 1413 liter gabona (búza, rozs, árpa) egy tehén- és két sertéstartás. Ennek ellenére gyakran mégis nagyobb tekintélye volt, mint a gazdának. A bizalmi feladatkörből adódó visszahúzódása ellenére is a béresekkel tegeződő viszonyban állt. Ügyes-bajos dolgaikban mindenki kereste vele vagy feleségével a kapcsolatot, mert rajta keresztül volt lehetséges, a gazda megkerülésével a tiszttartóhoz utat találni Az igás és a béres állt a ranglista következő fokán. Fizetésük azonos volt. Ennek ellenére azonban, ha valakit az igás beosztásból béresnek degradáltak, azt nagy megalázásnak tekintették. A nagyostoros és a kisostorosok az előbbiek még nőtlen fiai voltak, akik általában még szüleikkel egy födél alatt éltek. Ezek fizetése évi 42 forint, 738 liter gabona és csak fél hold foldjárandóságból állt, ehhez jött egy disznótartás. Tehenet nem tarthattak. Az uradalmi pásztorok jövedelme nagyobb volt, mint a béreseké, mert a felsőtelekesi major főjövedelmét ebben az időben a külterjes állattartás jelentette. Ebben a csoportban a lovász állt a ranglista legmagasabb fokán. Öt követte a gulyás és meszsze mindkettő mögött a kanász. A telekesi bértábla nem említi meg azokat a kiöregedett béreseket, akikről majdnem minden majorban hallottunk. A mezőgazdasági munkások nyugdíjának rendezéséig általános volt, hogy a munkaképességükben megcsökkent, de könnyebb munkára még alkalmas béreseket „fél bérre téve" majoron belüli feladatok elvégzésére alkalmazták. (Az udvar tisztántartása, istállók söprése, éjjeliőr.) Ahol, mint pl. Telekesen, a béreseknek marhatartási lehetőségük is volt, fejősjószágukat külön csordában a közösség alkalmazásában a szolgálatból kiöregedett gulyás őrizte. Az uraság megadta neki a lakást, de csekély fizetését a cselédség adta össze. Látszólag nem függött az uradalom veze38