Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
GÖMÖRI JÁNOS: Égi és földi kovács
Lelőhelykataszterben. 209 vassalak-lelőhelyről közelebbi információink még nincsenek, 74 helyen kohók, 96 lelőhelyen pedig minden bizonnyal kovácsműhelyek működtek. Az utóbbi közel egy évtizedben legalább 10%-al nőtt az ismert magyarországi vasipari lelőhelyek száma. Több újonnan felfedezett műhelyről halhattunk a miskolci konferencián. A korai kovácsok kevés szerszámot használtak, amelyeket szükség esetén helyben pl. kővel pótolhattak 29 is. Ezt bizonyítják a nomád kovácsokra vonatkozó adatok a mongol kovácstól 30 a cigánykovácsig 31 . 6 kelta kovácsműhely nyomai feltételezhetők, közülük azonban egynek sem ismerjük az alaprajzát. Biztosan jelentős vasműves központok voltak a velemi és a szalacskai kelta oppidumokban, amit a szerszámleletek is bizonyítanak. Más La Tène kori telepeken csak vassalakleletek alapján valószínűsíthető kovácsműhely. A 17 pannóniai római vasműves műhely közül néhányat sikerült dokumentálni, így pl. a petőházi villa 4. századi cölöpös szerkezetű faépítményét, vagy Gorsiumban a kovácstűzhelyet 32 . 8 barbarikumi szarmata, 6 népvándolás kori, részben gepida, illetve 23 avar kori kovácsműhelyt jobbára csak a vassalakleletek alapján említhetünk. Az avar korszak temetőiben kovács- és ötvös mesterek sírjait is feltárták, amint arról ezen a konferencián Rácz Zsófia beszámolt. Mint ismert, Közép-Európában korábbi, kelta illetve langobárd kovács-sírok is előkerültek. Kérdés, hogy a - magasabb társadalmi rangú harcosokhoz hasonlóan megbecsült - elhunyt fémműves-mesterek temetésénél a halottkultusz rítusait befolyásolhatta-e a Kr. u. 6. századi langobárd közösségben a Völundkultusz élő hagyománya? A túlvilági élet hiedelmeihez mennyiben járulhattak hozzá a szájrólszájra adott, kovács-hősről mesélt legendás történetek? Az alsó-ausztriai Poysdorban egy kis langobárd temető feltárásakor, 1933-ban Eduard Beninger talált egy „kovácssírt", amelynek 33 mellékletét a bécsi Naturhistorisches Museumban helyezte el. J.-W. Neugebauer 1976-ban hitelesítő ásatást végzett és a sírgörörben négy nagy cölöplyukat talált, amelyek alapján egy, a sír fölé emelkedő faépítményt (Totenhaus) tételeznek fel. A sírban talált pajzsmaradvány és a rövid kard ("Sax") mellett - a feltételezés szerint - egy díszesebb kardot is elhe29 Afrikai kohókból nyert vasbucát sokszor csak kemény kővel kalapálták meg, de ennek ellenére a kovácsok készítményei gyakran tökéletesek. A kovácsolt vastágyak simítását fakéreggel végezték. 30 ERDÉLYI István: Látogatás egy mongol kovácsmesternél. Ethnográphia 75. (1965)-3, 462-464. A kovács szerszámai: nagy és kis kalapács, tűzifogó, közepes kalapács, üllő. Saját készítménye a lyukasztó, Ládafújtató (awdar hörgő). 1770-es évekből való kalmük kovácsábrázolás hasonló szerszámokkal. 31 BODGÁL Ferenc: Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei cigánykovácsok fémművessége. Ethn. 75. (1965)-4, 521-546. 1. kép. Cigány kovácsok Csicsva vára alatt 1686-ban, rézmetszet. 32 BÁNKI Zsuzsanna: Vasolvasztó (?) kemence maradványai Gorsiumban. Iparrégészet. Égetőkemencék 1.1981,195-198. lyezhettek a temetéskor a tetem mellé, ezt azonban a sírrablók elvihettek nem sokkal a temetés után. A szerszámokat - feltehetően - egy hosszúkás faládában elhelyezve az elhunyt bal lába mellé tették a sírgödörbe: három kalapács, két fogó, üllő, reszelő, vágóvas, fenőkő, csiszolókő, két félkész bronz fibula, és távolabb egy szorítóvas. A lelet-együttest és a lelő-körülményeket újraértékelő Falko Daim közli három vasszerszám metallográfiai vizsgálatának eredményeit is. A cikk végén felveti azt a lehetőséget, hogy a kovácseszközöket szimbolikusan helyezték egy szabad harcos sírjába, tehát nem egészen biztos, hogy az ide temetett férfi kovácsmester volt. 33 A megbecsült kovácsmesterség presztízsével, de nem szimbolikus műhelyfelszereléssel bocsátották tehát túlvilági útjára a germán közösség egy tekintélyes tagját. Vázlatosan áttekintve a korai középkori kovácsok jogállását, a kovács társadalmi helyzete a korai középkori törvényekből, és gazdasági utasításokból világosan kirajzolódik. A 7. sz. eleji angolszász törvények szerint pl. a királynak saját kovácsai voltak, akiknek (gazdasági) értéke a szabad emberekével egyezett meg 34 . A Frank Birodalom keretei között, a barbár nemzetségi szokásaik szerint élő burgundok törvénykönyvének X. fejezete a rabszolgák közé sorolja a kovácsokat, akiknek megölése miatt 50 solidus büntetéspénzt kellett fizetni, szemben az aranyműves 150, illetve az ezüstműves 100 solidus vérdíjával. Már a korábbi, 5. századi Lex Salica, a tengermelléki frankok törvénykönyve is a birtokos személyes szolgálatára rendelt kézművesek között említi a kovácsot, de akkor még az aranyművessel, illetve szőlőművessel és lóidomítóval azonos társadalmi-gazdasági értékkel (vérdíjjal) 35 A 11. század elején az Árpád-kori kovácsok ifabri) és - a kovácsműhelyek számára a vasbucákat szolgáltató - vasasok (tributarii ferri) más szolgálónépekkel együtt tűnnek fel az oklevelekben 36 . A korai Árpád-kori kovácsmesterség szervezésének megismeréséhez fontos támpontot adhat a félszáz Kovácsi helynév, amint azt történeti szempontból Heckenast Gusztáv bizonyította. 37 Mit tehet hozzá a régészet — állandóan gyarapodó adattárából — a 33 Falko Daim: Mythos Schmied. Das langobardische Kriegergrab von Poysdorf. In: Feuer & Erde. Katalog der Niederösterreichischen Landesausstellung 2007 in Waidhofen an der Ybbs und St. Peter in der Au (Österreich) (Sankt Pölten) 2007,96-103. o. 34 Európa és Közel-kelet a IV-XV. században. Egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Középkor 1/2. kötet, (szerk. Jónás Ilona) Bp. 1978, 428: megölésük esetén 50 schilling kárpótlást fizettek a királynak. 35 Jónás (U.o.) 1978,482,496. 36 Gálos Ferenc-Gálos Orsolya: Fejezetek Pécsvárad történetéből. Dunántúli Dolgozatok ( C ) Történettudományi Sor. 2. Pécs 1988. (A pécsváradi bencés apátság esetében, vasaairól és kovácsairól). 37 Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád -korban. Értekezések a történettudományok köréből 53. Budapest 1970.