Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
nyesítés vagy polírozás a csiszolást követő befejező művelet. A fenő- és csiszolóköveken gyakori jelenség a használat során kialakuló homorú felszín és az éles, hegyes szerszámoktól származó bevágás. A fenő- és csiszolókövek használatának egyik módja szerint a munkadarabot mozgatjuk a lapos kövön (Schleifstein) - ilyenkor csak az egyik oldal kopik -, a másik esetben a kisebb méretű követ (Wetzstein) kézben tartva csiszoljuk a tárgyat. Az utóbbiak, elsősorban homokkőből vagy palából, épp a népvándorlás korban tűntek fel nagyobb számban. 153 11.1. Fenőkő (18. kép 1-2) Gyakran egyazon leletegyüttesben lévő fenőköveken figyelhetjük meg az eltérő alkalmazás nyomait. A kunszentmártoni sírból származó nagyobb, négyszögletes, szürke kőnek csak az egyik lapja mutatja használat nyomát, ám a kisebb, téglatest alakú kő két oldala kopott homorúra. Ugyancsak különböző módon használhatta a „kisújszállási ötvösmester", akinek sírja a leginkább bővelkedett kőeszközökben, a trapéz alakú lapos és a hosszúkás, kézbe való - a szokásos népvándorlás kori formát mutató -, alaposan megkopott, szürke kavics fenőkövet. Szintén kézben tarthatta csiszolás közben a csepp alakú, lapos, hosszúkás kopásnyomot mutató homokkődarabot. 154 3 18. kép Fenő- (1-2.) és horzskövek (3.) avar kori ötvössírokból. 1-2: Kunszentmárton-Habranyi-telep 1. sír; 3: Klárafalva B 60. sír. 11.2. Horzskő (18. kép 3) A klárafalvi sírban lelt három kicsi, négyszögletes horzskő felülete a smirgliéhez hasonlít, munkadarabok csiszolására alkalmas. 155 12. Edények 12.1. Bronz tál vagy doboztető (19. kép 1) A mérlegek és súlyok tárgyalásánál már tettem említést a kunszentmártoni lapos, függőleges peremű bronzedényről, amelyet Csallány doboztetőnek «a Wolters 1998,376. is* Rácz 2004,146, 26-28. sz. "s Balogh 2004, 267,18. kép 4-6; Rácz 2004,149,12. sz. határozott meg. „A medence tájáról bronzdoboztető került elő, farészek elkorhadtak. A fedélen vastagszövésü vászon maradványa volt, melyet onnan leválasztva, külön tettek el a múzeumba. Állítólag a dobozt vékony ezüstlemez is födte. Eredetileg ebben foglaltak helyet a sárkányfej es bronzcsat, kétkarú bronzmérleg, a bronz mérlegsúlyok és a kétfedelű csuklós bronz szelence". 156 A fedélen lévő vászondarab a halott ruhájának maradványa is lehetett. A kétkarú mérleget, amelynek hossza kb. 14 cm, nem tárolhatták a 10,8 cm átmérőjű tetővel fedett fadobozban. Ha a Csallány által rekonstruált doboz tényleg létezett, legfeljebb a nagyobb súlyok tárolására szolgálhatott. 19. kép Lapos bronztál (1.) és üvegedény töredéke (2.) a kunszentmártoni ötvössírból (Kunszentmárton-Habranyi-telep 1. sír). A kisújszállási, 2000-ben előkerült ötvössír leletanyagának megismerésekor nyomban szembetűnt, hogy a tárgyak közt két, a fentihez hasonló lapos bronztál is van. Ezek vékonyabb lemezből készültek, kevésbé jó minőségűek, de méretük és formájuk a kunszentmártonival feltűnő egyezést mutat. Meggondolandó, hogy nem valami egyéb szerepet játszottak-e a bronzedények az aranyművesek tulajdonában; tárolhatták bennük pl. a feldolgozandó nemesfémet. 12.2. Félgömbös üvegedény (19. kép 2) Hayo Vierck hívta fel rá a figyelmet, hogy a kétkarú bronzmérleg mellett további bizonyítéka lehet a kunszentmártoni ötvös aranyművesként való meghatározásának egy kis, vastag falú üvegedény két töredéke. Az edényben ép állapotban higanyt tarthattak, a tűzaranyozás kellékét; ezt ugyanis a gyorsan fellépő kémiai reakciók miatt nem fém, hanem üveg- vagy agyagedényben őrzik. A két üvegcserép sírba kerülésének másik lehetséges magyarázata, hogy egykor nyersanyagnak használták őket ékszerekhez, ékkövek helyettesítésére. 157 156 Csallány 1933,3. 157 Vierck, kézirat, 203.
