Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
KULCSÁR Valéria - JAKAB Attila: A szarmata vasművesség nyomai Üllő 5. lelőhelyről (Pest megye)
• Sárga, szürke foltos, kézzel formált edény élesen kihajló peremtöredéke. Pá: 15,5 cm. (V. tábla 1.) • Sárga, fekete foltos, kézzel formált fazék kihajló peremtöredéke. Pá: 13 cm. (IV. tábla 6.) • Sárga, belül koromcsíkos, erősen samottos, kézzel formált fazék kihajló peremtöredéke. Pá:12,7 cm. • Téglaszínű, kézzel formált, kívül fekete foltos, vastag falú, réteges törésű fazék fenékrésze. Fá: 8,2 cm. (V. tábla 3.) • Barnásvörös, kézzel formált, erősen szemcsés, samottos edény 2 fenéktöredéke. Fá: 15 cm. (V. tábla 6.) • Sárga, kívül-belül fekete foltos, kézzel formált edény 2 fenéktöredéke. Fá: 9 cm. (V. tábla 5.) • Sárga, kézzel formált, durva edény lapos fenéktöredéke. Fá: 15 cm. (V. tábla 2.) • Szürkésbarna, kézzel formált edény fenéktöredéke. Fá: 4,8 cm. (V. tábla 4.) • Sárga, fekete foltos, kézzel formált fazék oldaltöredéke a fenék feletti részből. "Fá": 5,6 cm. • Különböző színű, jellemzően sárga, szürke foltos, kézzel formált, samottos soványítású edények 49 oldaltöredéke. A feltételezett kovácsműhely kerámiaanyagát, mint az üllői „korai" telepet általában, a megszokott szarmata formák jellemzik. Közülük a legtipikusabbak: szürke, jól iszapolt, korongolt, enyhén behúzott és megvastagodó peremű tálak, hombárok, kihajló peremű edények, valamint az egyfülű korsó. Viszonylag ritka forma az I. tábla 2. téglaszínű, jól iszapolt bikónikus tálja. A kézzel formált kerámia főként az ugyancsak megszokott fazék- és bögreformákat képviseli. Az 1-2 római cserép, valamint a Drag. 37. terra sigillata alakot utánzó edények sem adnak fogódzópontot a pontosabb keltezéshez, így csak a környéken előforduló, terra sigillatákkal a III. századra keltezett objektumokra alapozzuk a 6512. objektum datálását. A feltételezett kovácsműhely tág környékén számos olyan objektum került elő, amelynek funkcióját egyelőre nem sikerült megfejtenünk, de minden jel szerint tüzelési tevékenységgel kapcsolatos, s emiatt feltételesen talán összekapcsolható a fémművességgel. Ezeknek az objektumoknak az a jellegzetessége, hogy jóval feljebb jelentkeztek, mint a többi telepjelenség, általában a humuszba, s nem az altalajba ásva körvonalazódtak. Általában sekélyek, körte alakúak. Hosszúk 80-100 cm körül mozog, a legnagyobb átmérő 50 cm körüli. Mélységük csekély: 5-10 cm. A szélesebb rész jellemzője, hogy falának felső része (kb. 10 cm magasan) pirosra, de nem vastagon átégett, alján azonban soha nem találtunk tűznyomokat (9. kép). A betöltésben mindig került elő égéstermék (faszenes vékony réteg, paticsok), leletek viszont alig-alig (1-2 állatcsont, cserép). A keskenyebb részben a gödör fala általában már nem volt átégve. (10. kép) 9. kép 6086. objektum (ún. körte alakú gödör) kibontva 10. kép 6086. objektum, metszet Befejezésül elmondható, hogy az Üllő 5. lelőhelyen az előkerült salakleletek alapján nyilvánvalóan foglalkoztak vasfeldolgozással. Mint az anyagvizsgálat során kiderült, ezek egy része biztosan kovácssalak. A 6512. objektum feltárása során tapasztalt jelenségek (kemence, cölöplyuk, reve, salakdarabok) együttes előfordulása pedig megengedi azt a feltételezést, hogy ott egy kovácsműhely nyomai kerültek elő. A környékén előforduló körte alakú objektumok valószínűleg szintén a vasfeldolgozáshoz, esetleg valamilyen módon közvetlenül a műhelyhez kapcsolódnak, bár pontos funkciójukat nem sikerült kideríteni. Talán ezek közé sorolhatjuk azokat a kerek, egyenes falú, illetve méhkas alakú, felső részükön átégett falú gödröket is, amelyek szintén nagy számban kerültek elő a feltárás folyamán. A salakleletek és körte alakú, átégett falú gödrök térképre vetítése azt mutatja, hogy a feltételezett kovácsműhely viszonylag szűk környezetében koncentrálódnak (11. kép).
