Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

HELLEBRANDT Magdolna: Gazdasági eszközök kialakulása és értéke

területén az ún. kelta várból (Paulík-Tomcíková 2005. 85-122.). Zemplénből (Zemplín, Szlovákia) ismerünk egy 9,6 cm és egy 16 cm (2. kép 4.) nagyságú vas baltát (Mirossayová-Caplovic 1991. IV. t.6.8.), és Alsómislyén (Nízná Mysla, Mirossayová 1980. 1. ábra 4-6.) is került elő, ezek hossza 11,25 cm, 16,5 cm, 10 cm, mely utóbbi töredék. Hetényben (Chotin, Szlovákia) a kelta temető 34. sírjában tártak fel árakkal együtt vas baltát (Ratimorska 1975. V. t. 7.), melynek nyéllyuka lekerekített négyszög alakú, hossza mintegy 12,2 cm (2. kép 3.). Déli területekről Todorovic közölt több nagy vas baltát (Todorovic 1968. XLVII. 8., LU. 9., a 10. rajz 6. Karaburmából való), és Dízdar (Dízdar 2001. 48. t. 2.). Munkácson (Mukacevo, Ukrajna) szintén került elő vas fejsze, illetve balta, melynek nyílása négyzet alakú, hossza 11 cm (Lehóczky 1906. 345.). A Lovácska-hegy E-K-i lejtőjén találtak 10,5 cm, 12,5cm, 18 cm és egy 18,5 cm hosszú tokos baltát (Lehóczky 1908. 250-251.). A munkácsi vas baltákat Hunyady közölte (Hunyady 1944. XX. t. azaz 22. kép 13. = Lehóczky 1908. 253.; Hunyady 1944. XXI. t azaz 23. kép 7. = Lehóczky 1897. 335.). A Gallishegyen az 1. vasleletben egy bronz baltához hasonló tokos véső, azaz balta volt. Lehóczky talált még különböző méretű vágó- és faragó baltákat, melyek hossza 8 - 20 cm között váltakozik (2. kép 7-12. = Lehóczky 1901. 202-203. VII. t. 7. 6. 8.; Lehóczky 1897. 335. 7.; Lehóczky 1901. 9.; Lehóczky 1908 7. V. t. 13.). Ezeknek a baltáknak a nyéllyuka minden esetben négyszögű. Köpüs baltát tártak fel Sajópetri-Hosszúdűlőben a 46/A./2. objektumban, hossza 8,5 cm (Szabó - Guillaumet - Kriveczky 1997. 182. Katalógus XII. vitrin 5.). A vas baltákat, illetve nehéz ékeket Lehóczky Tivadar szerint fahasításhoz és kőtöréshez, például őrlőkövek faragásához használhatták (Lehóczky 1906. 340.). Müller Róbert kutatásai alapján az irtást végezték tokos vas baltákkal (Müller 1997. 91., 94. 1. kép 1. tokos balta Szalacskáról = Darnay 1910.131. 25.). 1. kép A Verepce-vár baltáinak valószínű készítési menete: 1. A balta „a" része. 2. Az „a" és „b" rész összedolgozása. 3. A kész balta 4. A balta hosszában kettévágva, belül a nyéllyuk alatt a „c" vonallal A vas baltákat úgy készítették, hogy először kikalapálták a balta „a", azaz az alsó részét az éllel (1. kép 1), a darab felső része egyenes, vízszintes. Ezután a „b" részt, vagyis az 1. kép 2. rajzán szaggatott vonallal jelzett palástot kalapálták rá. A palást két szélét a hátoldalon összekalapálták, hoszszanti, függőleges nyoma többnyire még ma is látszik. A nyéllyuk alja így maradt egyenes. Barta László fémipari szakember kettévágta a baltát (aa balta leltári száma 99.26.4. B. Hellebrandt 2007. 3. kép 3; 5. kép 1) Miskolcon a Metalcontrol Kft-ben, s ekkor látszott a nyéllyuk két oldalán a metszetben a két anyag találkozásánál a „c" vonal (1. kép 4) a nyéllyuktól lefelé. A balta készítésének technológiai leírása Bartha Lászlótól várható. Vésők A vésőket elsősorban famegmunkálásra alakították ki. Az alsó paleolitikumtól a mezolitikumig, azaz az átmeneti kőkorig az árvésők számos típusát ismeri a kutatás. Van például oldalélű-, hajlott-, iker-, törpe- és ormos véső (Vértes 1965, 250. 55-57. ábra). Vésők, vésőbalták kerültek elő Polgár-Csőszhalmon és Polgár-Nagykasziba lelőhelyeken (Raczky et alii 1997. 174.) az újkőkor végéről és a rézkorból. Hosszuk 2,9-6,5 cm között váltakozik, de egy vésőpenge 11,8 cm hosszú. Általában bazaltból, kovapalából, illetve zöldpalából készültek. Az agancsból faragott vésők hosszú ideig használatban maradtak, még a bronzkori telepeken is megtalálhatóak (Kovács 1977. 11. kép 13-14.). Rézből először lapos vésőket készített a rézkor mestere. Az első bronz vésők a korai bronzkori műhelyek termékei (Ecsedy 1994. 40.). Sír leletként került elő véső Tiszafüreden (Kovács 1975. 37. 32. t. 351/3.; Kovács 1977. 25. kép 89-90.). Mozsolics Amália szerint az első köpüs vagy tokos vésők a középső bronzkor utolsó szakaszából való depókban már megtalálhatóak, és a továbbiakban a bronzipar minden időszakában gyártották (Mozsolics 1967. 63.). Tokos vésők voltak a tállyai bronzleletben (3. kép 1-2.). Felső részük ovális, pengéjük négyszögletes átmetszetű, hosszuk 4,1 cm és 12,7 cm (Kemenczei 1969. VII. t. 17. 21.). A tállyai leletet Kemenczei a Gávakultúrába sorolta, a Hallstatt A közepére, azaz a Kr.e. 11. századra datálta. A Kyjatice-kultúrába tartozó bükkaranyosi leletben is volt (Kemenczei 1984.145. CXX. 10.) tokos véső (3. kép 3.), melynek hossza 10 cm. Vasból kovácsolt nyéllyukas vésőt találtak Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-váron. Regős József barlangász ajándékaként került a miskolci múzeumba (3. kép 4.). Hossza 16 cm. Részben hasonló hallstatti sírokból ismert (Mayer 1977. 104. T. 1519.). A nagyberki-szalacskai kelta műhelyleletben 3 darab köpüs véső volt (3. kép 11. 10. 9.), hosszuk 9 cm, 15 cm, 24 cm (Darnay 1906. 423. 425. 25-27. ábra). Darnay gyűjteményében volt még egy hasonló köpüs véső Vindornyaszőlősről és három Somlyóról (Darnay 1899. 69. 4. ábra.). Később Darnay kutatásai során még talált tíz ipari eszközt