Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

KNÉZY Judit: Iparosok számlái, elszámolásai a 18-19. században (Jászberényi példák alapján néhány kutatási szempont)

NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Iparosok számlái, elszámolásai a 18-19. században (Jászberényi példák alapján néhány kutatási szempont) KNÉZY Judit A kézmúiparosok termékkészletével, azok milyenségével, árával, a meglévő használt tárgyak javításával és ennek költségeivel foglalkoznak. Ezek a különféle megrendeléseket, kifizetéseket és elszámolásokat tartalmazó iratok is, amelyeket uradalmak, városok, mezővárosok, faluközösségek, esetenként egyházközségek és magánszemélyek gazdasági elszámolásokat tartalmazó iratanyagában találhatunk. Általában ezek különféle részletességűek, nem törekednek teljességre csak az adott munka elvégzésének, idejének és kifizetésének dokumentálására. Szemben a limitációk irányelvnek tekinthető összegeivel - ezek valóságos árakat mutatnak. Abban is különböznek az árszabásoktól, hogy több bennük a javítások, pótlások, kiegészítések árainak feltűntetése, mint az újonnan készített eszközök értéke. Az egész megyékre vonatkozó árszabások nem mindig tükrözik a helyben használatos szakszókincset, mert sokszor más - az adminisztrációban előbb tartó megyék rendeleteit vették át módosítással vagy anélkül.

1 A számlákat rendszerint helybeli előjárók vagy maguk a munkát elvégző mesterek írták, vagy diktálták le. A kovácsok szókincsében található talán a legkevesebb idegen szakkifejezés, anynyira együtt éltek a falvak, mezővárosok népével. Nem különültek el tőlük, s mellesleg a kézműiparosok között általában a legszegényebbek voltak. A számlák, vagy számadások adatai mindamellett ha vannak - más iratokkal történő egyeztetésekkel tehetők teljesebbé. (Pl. iparosokkal való munkaszerződések, konvenciós levelek, anyakönyvek, céhes iratok). A vassal dolgozó iparosok közül a kovácsok rendszerint mind az uradalmak, mind a városok, falvak éves szerződés alapján dolgozó, állandó alkalmazottai voltak. A szokásos konvenciós javadalmazást kapták: fizetésük pénz, terményjáradék, föld- és épülethasználat. A csurgói Festetics uradalom konvenciós takácsáról a 18. század végén megtudtuk, hogy nyári időszakban aratóbandát szervezett, de azt is, hogy a mezőváros fazekasának a korongvasát készítette el.

2 De lehettek a nagyobb helységekben árendás ková1 CSUKÁS 2004. 6-8. 2 KNÉZY 1997. 145-168. csok is, akik egy összegben fizették meg a házért, telekért a tartozásokat, ha nem volt saját házuk. Lehetőleg pénzért dolgoztak - különösen az uradalomban. A Mezőgazdasági Múzeum Adattárának eredeti irat gyűjtemény ében találunk iparosoktól származó, esetlegesen fennmaradt számlákat. Kiemelkedik egy 127 db-ból álló 75 leltári számon nyilvántartott nyugta együttes, melynek egy része háziipari illetve kézműves munkák elvégzésével kapcsolatos. Közülük több számla kovácsoktól származik. A nyugtákat a város mindenkori nótáriusa, illetve a másodbíró állította ki. Az iratanyagot 1955-ben adta el a Mezőgazdasági Múzeumnak Pastinszky Miklós „okleveles tanár és állami könyv s kéziratszakértő". Az iratok szórványosan az 1759-től kezdve maradtak fenn, de többségük az 1800-1822 év között keltezett. Jászberény városának számlái között találhatók olyanok, amelyek a „város kovácsát" említik név nélkül. 1802-3-ban 60 véka kétszerest,

3 1805. október 18. és 1806. július 26.-a között 20 véka „kétszeres" búzát mértek ki számára.

4 Búzával és kétszeressel fizették a város tisztviselőit és a különféle alkalmazottait. Egyesek árpát is kaptak. Élhetett a városban több kovács is, 1803-ban Kollár János végzett a városnak két hosszabb alkalommal munkákat. Egy 1804/5 évből való kimutatásban, mely a város állat-, takarmány- és épületállományát vette számba, feljegyeztek a rendelkezésre álló nyersanyagok között 142 db vasat és 14 723 db lécekhez való szöget. Ezeket valószínű a város kovácsa készítette a szokásos épület karbantartásokhoz, de vehették vasárustól, a szögeket készíthette szegkovács is.

5 A munkára felkért kovácsoknak ebből a készletből is adhattak nyersanyagot a szegekből vagy a vasakból, hogy olcsóbb legyen, mint erre a limitációk megjegyzései utalnak „a gazda vasából, szögeiből, kovács vasából, szögéből, patkójából" stb. A városi, falusi kovácsok számára a 18-19. szá" Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára (a továbbakban MMgMA) III. iratgyüjteménye 196. lt.sz. 4 MMgMA III. 166. 5 MMgMA III. 310.