Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
TAKÁTS Zoltán: A jelenkori magyar kovácsművességről
NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. A jelenkori magyar kovácsművességről TAKÁTS Zoltán Elöljáróban néhány szót mondanék általában a kézművesség mai szerepéről. Korunk iparának technikai, technológiai lehetőségeivel a kézművesség nem versenyezhet, de legyőzhetetlen akkor, ha személyesre, egyedire, természetesre van szükség. Ezeket az értékeket akkor tudja felmutatni, ha a kivitelezés magas színvonala mellett esztétikai minőségre is törekszik. Mondhatnám azt is, hogy mesterségből művészetté válik. Ritka kivételektől eltekintve, azt kell mondjam, kézművességet űzni ma csak művészi szinten érdemes. Azért használom mégis inkább a művesség szót a művészet helyett, mert átfogóbbnak, egyszersmind pontosabbnak vélem, hiszen azt a pontot keresve, ahol a művészet kezdődik, igencsak ingoványos területre léphetünk. Amikor tehát, a mai magyar kovácsművességet megpróbálom a rendelkezésre álló szűk időben vázlatosan bemutatni, akkor olyan, a szakmájukat rendkívül magas színvonalon űző mesterek munkásságát igyekszem ismertetni, akik esztétikai szempontból is a legnagyobb eredményeket érték el. Mielőtt azonban rátérnék az ő műveiknek a bemutatására, még egy, a mai kovácsművességet alapjaiban érintő problémáról szólnék. Talán egyetlen más művességi ág sincs, amelyik olyan erővel kötődne valamely letűnt kor értékeihez, mint ahogy a kovácsművesség kötődik a barokkhoz. Ez annyiban érthető, hogy a kovácsművesség a barokkban élte fénykorát, akkori jelentőségét soha többé meg sem közelítette. Ha ma azt mondom: kovácsoltvas, tíz ember közül kilenc lelki szemei előtt barokk csigák, levelek és indák jelennek meg. A kovácsoltvas mai mestereinek meg kell küzdeni azzal a kettős nehézséggel, hogy egyrészt alig jutnak feladathoz, másrészt a megrendelők legtöbbször még mindig sokszorosan lesilányított barokkos megoldásokat várnak. A másik súlyos gond, hogy az építészet szinte teljesen megfeledkezett a kovácsoltvasról ,így az építészettel mindig is szimbiózisban élő kovácsművességnek önmagára hagyva kell korszerű formáit megtalálni. Ilyen körülmények között különösen nagyra értékelhető az a teljesítmény amit a bemutatandó alkotók elértek. Az ő bemutatásuk előtt még szeretnék egyvalakiről megemlékezni, aki ugyan nem tartozik a korszerű kovácsoltvas formanyelvének kialakítói közé, de óriási volt a szerepe a ma alkotó generációk nevelésében, a mesterség életben tartásában. Bieber Károlyról van szó aki még a 1930-as években, és a neobarokk bűvöletében kezdte pályáját, de később határozott kísérleteket tett saját hangjának és a kor kívánalmainak megfelelő stílus megtalálására. Az ő műhelyében a kovácsművesség művelőinek több generációja nőtt fel, közülük többen jelentős alkotóvá váltak. Közülük elsősorban Lehóczky Jánosról kell szólnom. 1. kép A veszprémi temető Lehóczky János kovácsolta főkapuja esti világításban O tökéletesen elsajátította mesterétől a szakma minden fortélyát, de önálló működésének kezdetétől radikálisan szakított minden historikus hagyománnyal, és szinte azonnal rátalált saját stílusára. Természetesen ő sem indulhatott előzmények nélkül, de ő nem az általánosan elfogadott, közismert, de végleg kiüresedett formákat és megoldásokat ismételgette, hanem nyugat Európában elsősorban Németországban, modern szellemben alkotó kovácsműveseket választott példaképül. Közülük Fritz Kühnt említem, mint a XX. századi kovácsoltvas formanyelv úttörőjét. Ezt a formanyelvet a díszítőelemek mellőzése, az egyszerűség, a tiszta szerkezetek és arányok szépsége jellemzi. Lehóczky is ezeknek az alapelveknek a jegyében alakította ki saját, nagyon karakteres formavilágát. Legjelentősebb műveit megnézve látni fogják, hogy szigorú következetesség, határozót, kemény formák, kiegyensúlyozott ritmusosság jellemzik. Legszebb munkái kapui, mint a szentendrei Ferenczy Múzeum, a székesfehérvári temető, a Dunaúj-