Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

KEMECSI LAJOS: Miről árulkodik egy kontóskönyv?

NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Miről árulkodik egy kontóskönyv? KEMECSI Lajos Az észak-dunántúli járműkultúrához kapcsolódó kutatásom részeként folytattam a jármű készítő iparosokhoz kötődő vizsgálatokat.

1 A recens gyűjtések mellett igyekeztem a különböző történeti forrásokat is felhasználni. Komoly segítséget jelentettek az inventáriumok, a különböző leltárak mellett, az árszabások elemzései, adataiknak megismerése. Hasonlóan hasznos forrásokként értékelhetőek a különböző számlák, feljegyzések, melyek egy - egy kovácsmester tevékenységét sokrétűen dokumentálják. Az árszabásokban szereplő új termékek árai, illetve a hagyatéki leltárak - licitációk esetenként sajátosan megállapított értékeihez viszonyítva a valóságos árak pontos rekonstrukcióját teszik lehetővé a fennmaradt számlák és kontóskönyvek.

2 A kovácsmester sokirányú munkájára, a paraszti közösségben elfoglalt társadalmi, gazdasági szerepére vonatkozó forrásként különösen jól hasznosíthatóak a kontóskönyvek.

3 Az árszabásokból, inventáriumokból kibomló kép a céhrendszer felbomlása után gyorsan átalakult. Az általam kutatott észak-dunántúli településeken élő és dolgozó kovácsmesterek is több csoportba oszthatók. A városokban élők általában tehetősebbek falusi társaiknál. Közöttük is elfogadott, hogy részben terményben fizetik ki a megrendelők az elvégzett munka ellenértékét. A kisalföldi falvakban - ahol jelentős közbirtokosság volt gyakori az ún. kommenciós kovács a 19. századtól egészen a 20. század közepéig. Őket a faluközösség alkalmazta, az adott műhelyt, lakást, kisebb földterületet. A mester saját szerszámaival dolgozott, de a munkájához szükséges szenet általában a falu biztosította. Szerződésüket a közbirtokosság kötötte meg - általában három évre, illetve ha jól dolgoztak, "kiöregedésükig".

4 Általában pénzért dolgozott, de az ekevasak élezéséért a tagoktól l-l véka (25 kg) kenyérgabonát kapott. Hitelbe is végzett munkát, ekkor az ún. kontóskönyvben jegyez1 Kemecsi 1998.119-120,1999. 79-96. 2 Vö. pl. Bodgál 1962. 93-94. Klamár Zoltán a közelmúltban egy kerékgyártó mester megmaradt iratait elemezte hasonló eredményességgel. Klamár 2005. 3 Bodgál 1967. 202. 4 Timaffy 1991.101. te fel a munkát, s annak árát. A legtöbb faluban a gazdák évente egyszer számoltak el, általában cséplés után. A szegényebbek tartozásukat ledolgozták, szántottak, fuvaroztak. A községi kovács helyzetét bemutató tanulmányában Bodgál Ferenc egykori kontóskönyvet elemezve érzékletes képet rajzolt a kiszolgáltatott helyzetű, szegény sorsú mezőkövesdi iparosokról.

5 A közösségi kovács helyzete a paraszti társadalomban igen megalázó volt. A szabott ár és a gazdák külön jogai - hajnali és esti munka szántás idején - nem engedtek jólétet számára.

6 Az észak-dunántúli területen kialakult nagy uradalmak majorjai, műhelyei kovácsmestereket tartottak (gépészkovácsok). Előre megszabott bérük, feladataik a közösségi kovácsok helyzetére emlékeztetnek. Magasabb azonban a szakmai színvonaluk, s lényegesen biztosabb a státuszuk is. Mégis számukra is az elérendő cél az önálló műhellyel rendelkező iparossá válás. Egy bánhidai kovács adatközlőm fiatalon közbirtokossági kovács mellett dolgozott, s utána az Eszterházy uradalom "gépműhelyébe" került. Végül szintén kovács testvérével közösen kezdtek önálló iparba. Lassan, fokozatosan tudták felszerelni műhelyüket, idős mesterek szerszámaival. Az iparengedéllyel rendelkező önálló mesterek szociális szintje magasabb volt, főként a városokban, mint az alkalmazott kommenciós mestereké. A kovácsmesterek legfontosabb adminisztrációja az adóskönyv volt. Ilyen kontóskönyvet találtam a tatai múzeum helytörténeti gyűjteményében. A kovácsmester által vezetett nyilvántartás megőrizte az általa végzett munkák adatait. A sajnálatos módon sérült, csonka állapotú (64. oldalon kezdődik), ceruzával írt, nagyformátumú könyvben több helyen olvasható utalás a hiányzó oldalakra illetve a "kis könyvre". Feltevésem szerint a nagyalakú, egy oldalán esetenként több év munkáit rögzítő munka mellett, a kovács folyamatosan vezetett egy 5 Bodgál 1962. 81-97. 6 Közösségi kovácsok műhelye volt a Szabdtéri Néprajzi Múzeum Kisalföld tájegységében álló áttelepített szilsárkányi is. Sajnálatos módon az egykori műhely gondosan vezetett kontóskönyv elpusztult. Vö. Boross 1974.109.