Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
H. CSUKÁS Györgyi: Kovács-munkák a 17-19. század eleji árszabásokban
gasabban limitálták a vas árát, mint a közelebbiekben . Cigány kovácsok esetében a munkáikért kérhető árat csökkentették, ha a faszenet nem maguk égették ki és szállították a kovácsműhelyhez. A faszén és a vaskő szállítására szolgáló szállítóeszközöket a rozsnyói 1513-ból származó Metterciakép bánya-jelenetének ábrázolása alapján azonosította Paládi-Kovács Attila, egyéb források mellett épp a limitációk segítségével. 18 A kasos szekér, amelyben a faszenet, a vályús szekér, amelyben a vaskövet szállították, egyúttal mértékegységként is szolgáltak. 19 A kas és a „valló" pontos mértékét is sikerült meghatározni egy 1662-es szerződés segítségével. Szepes vármegye 1706-os árszabásában a szénégetők által eladott szenet közönséges vásári kisebb kasban, nagyobb kasban és egy köblös kasban is megállapították, mégpedig jó és rossz útra vonatkozóan is. 20 A valló vas ugyancsak mértékegységként szerepel az 1704-es Gömör, és az 1706os Hont megyei árszabásban. 21 A vaskő és faszén szállításának és mérésének hasonló elvét rögzítette Kós Károly recens gyűjtései segítségével Torockó környékén, ahol a szűk hegyi utakon sorban haladó lovak gúzzsal összekötött páros kasokban szállították az oldalukon mind a vasércet, mind a faszenet. A mértékegységet az a mennyiségű vaskő jelentette, amelyet egy ló a páros kasban elbírt, vagyis 2 véka volt 1 lókő. A könnyebb faszénből háromszoros nagyságú két kas tett ki egy szállítmányt, vagyis 6 véka volt egy lószén. 22 A vasáros illetve kovács árszabásokból képet kapunk arról, hogy adott megyébe mely vidékekről érkezett a készítetlen vas, milyen formában, és ezek ára hogy viszonyult egymáshoz. Az árat a vas minőségén kívül az odaszállítás költsége is befolyásolta. Míg a gömöri bányákhoz közeli megyékben árban is megkülönböztették a csetneki, rozsnyói, ochtinai, szlabosi bányákból származó, legértékesebbnek tartott vasat a Dobsina tájáról való olcsóbb, és a jolsvai leggyengébb vastól, 23 addig Erdélyben az 1627-es árszabás hasonló áron limitálta a helyi és a Magyarországról behozott vasakat. 24 Szepes megyében 1721-en a „Krompachi, Klyuknai, Folykmari jó féle vasat" és az „aláb valót" limitálták. 25 Veszprém megyében, ahol az ausztriai, stájer vasak és acél nagy választékát sorolják fel a 18. század végi vasáros árszabások, a csetneki, rozsnyói, miskolci ún. tót vasakat alacsonyabb áron 18 PALÁDI-KOVÁCS 2003.187-196. 19 A fatörzsből kivájt vályú az ábrázoláson látható vaskarika alapján a szekérvázról leemelhető volt. PALÁDI-KOVÁCS 2003. 192. » DEMKÓ 1887. 796. 21 H. CSUKÁS 2004.15,19. 22 KÓS 1972. 56-58. A 23 Gömör vármegye 1704-es árszabása a csetneki, ochtinai és szlabosi bányákból származó jó vasnak mázsáját 4 ft 30 dénárban, a Dobsina és táján lévő vasét 4 ft-ban, a Jolsvai völgyből származó vas mázsáját 3 ft 60 dénárban határozta meg. H. CSUKÁS 2004.115. 24 NAGY 1871. 232-233. 25 H. CSUKÁS 2004. 23. limitálták. 26 Egy 18. századi Csongrád megyei vasáros árszabás az újhelyi, a stájer és az egyéb ausztriai vasat egyharmaddal magasabbra értékelte, mint a rozsnyai, jolsvai, csetneki készítetlen vasat. 27 Számos árszabásban az egyes termékek árát is aszerint szabták meg, hogy az milyen vasból készült. Mind a rúd-, mind a sínvasat különböző méretben árulták az eltérő felhasználásnak megfelelően. A darabszámra vagy százas kötegben való vételnél sok csalárdság tapasztaltatott, ezért mind általánosabbá vált, hogy a készítetlen vasat súlyra (mázsára, fontban) limitálták - néha kombinálva a darabszámmal (pl. a singvasat, ha 100 számra adják, 40 darabnak kell 1 mázsát nyomnia). Ez már a Wathner könyvében tudományos szintre emelt kötegrendszerhez vezető lépés volt. A vásárosok ügyeskedéseire vet fényt Veszprém vármegye 1799. évi limitációja, amelyből megtudjuk, hogy az olcsóbb tót vasat a stájer vassal vegyítették, hogy drágábban adhassák el. A túlzott nyerészkedés megakadályozására a vármegye 10 %-ban maximálta a vásárosok nyereségét. Ennek foganatosításához kötelezték a vásárosokat arra, hogy 1-2 havi rendszerességgel mutassák be az árszabást felügyelő deputációnak, mennyiért vették portékáikat a hámorokból, depositoriumokból, mennyit fizettek vámra és fuvar-bérre, hogy termékeiket mindig azok folyó árához igazítsák. A Veszprém megyei árszabásokból az is kiderül, hogy a stájerországi nyersvasat esztendeig tartó hitelre is vásárolhatták a vásárosok. 28 A vasáros és kovács árszabások arra is módot adnak, hogy összevessük a kovácsok által készített termékek árát a hámorokban készült hasonló funkciójú termékekével. A vasbányák, vasolvasztó kemencék, kohók közelébe, folyók mellé települt hámorok a nyersvas kovácsvassá, acéllá való feldolgozása mellett kezdetben a bányászathoz szükséges vaseszközöket: csákányokat, fejszéket, lapátokat, vésőket gyártották, választékuk azonban idővel bővült, és a készületlen vassal együtt már késztermékeket is fuvaroztak mindenfelé. A hámorosok készítette eszközök mindig olcsóbbak voltak a kovácsok készítette azonos tárgyaknál. A fuvarosok, kalmárok, vásárosok a hámorokból származó vastermékeket a városok vásári rendtartása szerint megszabott módon árulták, gyakran konfliktusba keveredve a hasonló árukkal jelentkező helyi kovácsokkal. Hogy nagyobb összetűzésekre mégsem került sor, azt a hámorkovácsok és a közönséges városi, falusi kovácsok tevékenységének eltérő volta magyarázza. A többnyire céhen kívüli falusi kovácsok, de a városi kovácsok alapvető és mindenkor legsürgősebb munkája a lovak patkolása, a mezőgazdasági eszközök javítása, karbantartása, valamint a szekerek, kocsik vasalása volt, vásárra legfeljebb a városi kovácsok vihettek termékeket. 26 H. CSUKÁS 2004. 31. 27 H. CSUKÁS 2004. 26. 28 H. CSUKÁS 2004. 33-36,39-40.
