Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

SZULOVSZKY János: Bodgál Ferenc és a kovácsmesterség kutatása

és a munkatörténet reális tényekre tud támaszkodni, az összehasonlítás igényesebbé válik".

6 Amikor 1968-ban áttekintést nyújtott a kovácsmesterség kutatásáról, joggal állapíthatta meg Bodgál: „a vasművesség kutatásánál jóval kevesebb előzményt mutathatunk fel, mint egyéb mesterségeknél. Egyes mesterségekről már korán jelennek meg adatközlések, sőt, jelentős táji feldolgozásokkal, összefoglalásokkal is rendelkezünk (mézeskalácsosok, fazekasok, gubások, kékfestők, szűcsök, csizmadiák stb). Míg az említett mesterségek készítményei tetszetősek, diszítőstílusaikat ismerjük, ezt a kovácsmesterségről egyelőre nem mondhatjuk. A mesterség vizsgálata mégis sok tanulságot szolgáltathat a magyar népi kultúra kutatói számára". Ez tehát a kovácsmesterség kutatottságának korabeli helyzetrajza. De megadja a megoldandó feladat receptjét is: „Ehhez elsősorban a ma élő kovácsmesterséget (ismeretanyag, eljárások, eszközkészlet) kell vizsgálni. Fel kell használni az emlékezetben megőrzött tudásanyagot, írásos dokumentumokat (számlák, szerződések, limitációk, céhiratok, műhelynaplók stb.). Szükség van az ipartörténeti forrásanyagra; vaskereskedők árjegyzékei, gyárak, manufaktúrák képes árjegyzékei, múlt századi gazdasági lapokban levő képes eszközábrázolások stb. Nem nélkülözhető a múzeumokban fellelhető régészeti anyag, illetve mesterség szerszámai és produktumai sem. Ha a mesterség vizsgálatára, illetve a kovácsoknak a paraszti kultúrában betöltött szerepének elemzésére törekszünk, a fentebb említett forrásanyagot kell felhasználni"7 Ezt kiegészíthetjük egy további elemmel, amelyet Bodgál nem említ, mert bizonyára magától értetődőnek tartja. Ez pedig a hazai és nemzetközi szakirodalom beható ismerete. Ebben való jártassága egyértelmű, érződik tanulmánya szinte minden mondatán. A sokrétű forrásfeltárást egyetemista korától fogva komolyan folytatta. így az 1952 óta eltelt bő másfél évtized szakmai eredményei mögött jelentős részben az ő publikációi húzódnak meg. A különböző levéltárakban százával maradtak fenn a várak, városok, falvak kovácsműhelyeinek a leltárai a 16-17., s még inkább az ezt követő századokból, ezeknek azonban eddig csak csekély hányadát publikálták,

8 zömük feltáratlanul lappang.

9 Sajátos módon a néprajzkutatók még annyi fáradságot sem vettek, mint a történészek, s köreikben az 1950-es évek első feléig lényegében nem mutatkozott tudományos igény - a parasztság életében jelentéktelennek aligha nevezhető - kovácsmű6 Tálasi István i.m. 9. p. 7 Bodgál Ferenc: A kovácsmesterség kutatása. 1968.160. p. 8 Ld. pl. Makkai László: í. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. Bp. 1954.; Uő: Műhely és huta-leltárak a XVII. századi Rákóczi-uradalmakból. Történelmi Szemle, 1958.448-452. p. 9 Csorba Csaba: A magyarországi kézműipari vasfeldolgozás történetének kutatása. In: Zsámboki László szerk.: Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből II. Miskolc, 1984. 305. helyek pontos felmérésére és leírására.

10 Ez a hiány azért is szembeötlő, mert a Vasárnapi Újság 1865ben érdekességként a hasábjain már bemutatott egy pusztai kovácsműhelyt.

11 Bodgál Ferenc munkássága ezért úttörőnek számít, s alapvető fordulatot hozott a kovácsműhelyek feldolgozása terén. Tudatos és kiterjedt kutatómunkát folytatva az 1950-es, 60-as években műhelyek tucatjait mérte fel, elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Fáradhatatlan terepbejáró-dokumentáló tevékenységéből csak a jéghegy csúcsa gyanánt látott napvilágot a verpeléti és a színpetri kovácsműhely leírása,

12 gyűjtései túlnyomó többsége egykori munkahelye, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárában jelzik leírójuk kitartó szorgalmát. Talán mondanunk sem kell, a kovácsműhelyekre vonatkozó történeti források publikációinak a sorát Bodgál Ferenc is gyarapította.

13 A történeti mélység igénye nyilvánult meg - a sajnos máig kiadatlan - kandidátusi diszszertációjában, a Borsod-Abaúj-Zemplén megye kovácsiparának 19-20. századi történeti-néprajzi szintézisében. A hagyományos helyi társadalom községi alkalmazottjaira vonatkozó forrásokat először Takács Lajos tett közzé 1958-ban.

14 Bodgál múlhatatlan érdemeket szerzett a faluközösség által felfogadott, meghatározott bérért, illetve természetbeni járandóságért dolgozó, ún. kommenciós kovácsok (ld. a „falu kovácsa", a „helység kovácsa") társadalomban betöltött helyének, különböző megítéléseinek a feltárásában. Voltaképpen erre irányult már 1956ban megvédett szakdolgozata

15 („A gönci kovácsok néprajzi vizsgálata") és az öt évvel később elkészült doktori értekezése („A Hernád-völgy népi fémművessége") is.

16 A Közösségi kovács a mező10 Az 1945 után történelem ismeretében e kijelentést ekképp árnyalhatjuk: ha esetleg mégis dokumentáltak kovács műhelyeket, akkor pedig mód nem adódott ezek publikálására. Elég csak azt megemlíteni, hogy Kós Károlynak a torockói vasművességről 1951-ben megírt tanulmánya csak 1972-ben látott napvilágot. E fontos írásában egyébként bemutat kovács szerszámokat és készítményeket, de nem közöl kovácsműhelyfelmérést. Kós Károly: Torockói vasművesség. In: Uő.: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1972. 52-80. p. 11 Pusztai kovácsműhely. Vasárnapi Újság, 1865. 29-30. p. 12 Bodgál Ferenc: A verpeléti műemlék kovácsműhely. Ethnographia, 1965. 245-248. p.; Uő.: A színpetri kovácsműhely. HOMK, 10.1972.113-117. p. 13 Bodgál Ferenc: Kovácsműhely Sajóvámoson 1848-ban. Borsodi Szemle, 1962. (2), 75-76. p. 14 Takács Lajos: A borgátai községi alkalmazottak (kovácsok, éjjeliőrök) szerződése. 1840-1844. Néprajzi Közlemények, 1958. 329-34. p. 15 Bodgál Ferenc: A gönci kovácsok néprajzi vizsgálata. Szakdolgozat. Bp. 1956. 120 p. 116 rajz, 20 kép. - Tárgyi néprajzi témájú szakdolgozatok. 1950-1973. In: Dissertationes Ethnographicae, 1.1973. 362. 16 Bodgál Ferenc: A Hernád-völgy népi fémművessége. Doktori disszertáció. Miskolc, 1961. - A Tárgyi Néprajzi Tanszék irányításával készült doktori disszertációk jegyzéke. 1959-1972. In: Dissertationes Ethnographicae, 1. 1973. 365.; Papp József: A néprajzoktatás története a Budapesti Tudományegyetemen. In: Dissertationes Ethnographicae, 5. 1985. 49-97. (Jegyzék a doktori disszertációkról: 94.) Ld. még: Mádai Gyula: Bodgál Ferenc