Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

NAGY Zoltán: Nyugat-dunántúli kovácsok és lakatosok jeles céhtárgyai

NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Nyugat-dunántúli kovácsok és lakatosok jeles céhtárgyai NAGY Zoltán A céhek feloszlatása (1872) és az ipartestületek megalakulása (1880-as évek vége) között eltelt esztendők nem kedveztek a céhes emlékek, az egykor oly fontos tárgyak megőrzésének. Igaz ugyan, hogy rövid időre a rokon szakmát képezők ipartársulatokba tömörültek, illetve saját társulatot hoztak létre, s így lehetőség adódott a szervezeti folytonosságot megőrizni, de ezt követően - néhány tárgyat kivéve - a padlászugok adtak menedéket a céhtárgyaknak, többségük azonban megsemmisült, mivel környezetükben nem alakultak meg elég korán a múzeumok. Ami megmaradt e gazdag hagyatékból, az jó esetben múzeumba került, melynek azóta is féltve őrzött kincsét képezi. Egy felmérés szerint Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye területén 210 helyiségben a 15-19. század közötti időszakban 739 céh működött A határon túli, a területen lévő és a fővárosi múzeumokban őrzött céhtárgyak száma összesen 592 db, melyek között 194 pecsétnyomó, 157 céhláda, 106 céhkorsó, 49 céhzászló, 27 „behívótábla", 59 egyéb céhtárgy: (remektárgy, szállásjelző cégér, ezüstkehely, ónkanna, óntányér, temetési lámpa, gyertyatartó, temetési jelvény, díszes kovácsoltvas zászlótartó, cégér stb.) található. A jórészt levéltárakban fellelhető nagyszámú, olykor díszes bőrkötésű artikulusokon [céhszabályzaton] kívül egyéb iratként tartjuk számon a múzeumok kiállításain látható, raktárpolcain megbúvó 55 db remekrajzot, bizonyság és felszabadító levelet, valamint jó néhány vándorkönyvet. E gazdag választékból ezúttal a kovács és lakatos mesterségre vonatkozó céhtárgyakból adunk ízelítőt. „Atyának, Fiúnak, és Szent Lélek Istennek nevében Amen. Esküszöm az élő Istenre, Atya Fiu és Szent Lélekre, telles Szent Háromságh egy bizonyos Isten Boldogságos Szűz Mária és minden Szentekre, hogy ezen bötsületes Nemes Kováts Patkoló Czéhnek, és Fő Czéh mesterének engedelmes és szó Fogadó Leszek mindenben és amit az nemes Kováts Patkoló Ché vígez megh Tartom és ami tittok lészen ki sem mondom, sőtt az amit hallok hogy az Nemes Kováts Patkoló Chének Kárára volna, be mondom fére tévén Atyafiságott, Komaságott, Sógorságott és mindenekért. Isten engem úgy segéljen. Anno 1794. die 13 April." A kovácsok tagfelvételi esküjüket minden bizonnyal megtartották, s forgolódtak üllőjük körül, amit néha „C vágó" [hidegvágó] beütéssekkel díszítettek. 1831-ben a szombathelyi céh a mesterremek készítésnél írásban kikötötte, hogy ha a jelölt megfelel a mesterdarabként kiadott kocsitengely készítés követelményeinek, úgy [ráadásként] „patkoljon egy lovat 4 újj patkóra, a melly patkókat két melegéttésre 4 kalapáts alatt meg tsinálni, és fel is verni tartozik." A „remekfeladási levélben" leírthoz hasonló módon előállított, remekbe készült, patára felvert patkót őriz a Csornai Múzeum. 1. kép Vicái kovács mesterremek (Csornai Múzeum) A Savaria Múzeum történeti gyűjteményében található 17. századi hatalmas téglatestű kovácsoltvas lakat (2. kép) igazi mestermű. Csakúgy, mint a kőszegi Városi Múzeumban kiállított, „Johann Lauringer Schlosser Meister Güns 1833" vé-