Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
MAGYAR Kálmán: A somogyi középkori vasművesség (kovácsművesség) emlékei 1
ható (3. kép 1.). A mai Kapolypuszta majorságának É-i kerítésétől É-ra lévő dombháton(annak K-i lejtőjén) a szántásban két sorban házmaradványok és nagyon sok kerámia került a felszínre. Az említett település É-i szélén, a mai pusztai vízfolyás partjának közelében - a helyiek közlése szerint- egy 20X20 méteres faszenes területen vassalakok, vasbucák (nyers vasdarabok!) és különböző vaseszközök kerültek elő. KAPOLY 'km ZALA 3. kép Kapoly régészeti lelőhelyei 1: Egyházas vagy Nagykapoly, 2: római temető helye, 2/A: őskori telep, 3: kemencék helye, 4: kemencék helye, 5: VII-IX. századi temető, 7. őskori telep, 8: középkori Poca falu, 9: középkori Nagyút, 10: római villa helye (Kenderáztató) (M. Hrotkó Zsuzanna rajza) A 2003-as helyszínelésünk során itt egy tipikus falusi kovácsműhely maradványát azonosíthattuk. A vízfolyástól 50 méterre, de még a patak partján, a föld tulajdonosa, Bognár Zoltán egy nagy, vízzel hajtott köszörű kövét találta (4. kép). (A négyszög alakú tengelynyílása nem középen található.) 4. kép A köszörűkő felülnézete. (Fotó: Dr. Sipos Imre) A helyi plébános, Dr. Sipos Imre (S.J.P. szerzetes) 2007 tavaszán a parton egy kis zúgót is látott (Dr. Sípos 2007, 1-3.) Szerinte a középkorban itt hajthatta egy kisebb lapátos kerék ezt a köszörűkövet. Az ebben a kovácsműhelyben készült vaseszközök végső csiszolását, köszörűlését ezen végezhették el. Dr. Sipos Imre szerint: „Bognár Zoltán sok vastöredéket: vasdarabokat (akár kilós darabokat is!), valamint kovácshulladékokat (levágott eszközdarabokat, félkész vastárgyakat) is talált. Fejszék (mesterjegyes is) (1. tabló 1-2.), sarló (1. tabló 3.), lakatok (2. tabló 1-2.), lándzsa és nyílhegyek (2. tabló 3.) és más eszközök is előkerültek." Végső soron ez a kovácsműhely tekinthető észak felé a középkori Kapoly utolsó házának. A falu házai tőle messzebbre, több mint száz méterre lehettek. A falu maga jelentős templomoshely is volt, amelynek templomát 2003. június 18-án Bertalan Bélával, Bognár Zoltánnal és Szabó Istvánnal közösen azonosítottunk. Négyesben felmentünk a majorságtól Ny-ra 300 méterre az erdőn túl (akkor búzaföldön!) lévő úgynevezett templomdombra. Itt szántáskor 15X10 méteres elszíneződés, tégla, kő, malter maradványai mutatkoztak. A mélyúttól É-ra 20 méterre figyelhető meg a templom maradványa. Körülötte egy 50-60 méteres körben embercsontok jelzik a temetőt. A K-i részen ennek a temetőrésznek egy 1,5 méter mély árok, a temetőárok maradványa is megfigyelhető (4.kép 1. számú lelőhely). A templomalaptól Ny-ra, úgy 80-100 méterre egy út 4-5 méteres szakasza is jól követhető. Ez csatlakozik közvetlenül a Ny-on futó Nagy vagy Hadúthoz. (3. kép 9.) Ez a régi római alapokon futó középkori Hadút a templom helyétől is jól látszik. Pontosan a 66-os számú szántód - kaposvári műúttól Ny-ra 800 méterre lévő fasornál jelölhető be. A műúttól számított második dombháton É-D-i irányba tart. Ezen ma is megközelíthető É-ra Kereki, míg D-i irányban rajta a középkori Csicsalba, azaz a mai Somogy meggyesre jutunk el. A ma földútként használatos egykori középkori Nagyvagy Hadút - 10-15 méteres szélességben - több száz méteres szakaszokban megmaradt (3. kép 9.). Még 1974-ben Osz József és Hrotkó Zsuzsanna segítségével azonosítottuk a másik kovácsműhely lelőhelyét Kapoly-Pócapusztán. (Magyar 1983, 101102., Magyar 2004-2005, 336-337.) (3. kép 8.) Ez a középkori Poca falu (Polcza, 1343-ban possessio Poulcza) egy jellegzetes Árpád- és középkori majorság volt. Közvetlenül a római eredetű, illetőleg a későbbi középkori Nagy- vagy Hadút mellett. A mintegy tízholdnyi területen É-D-i irányban húzódó település- a kapolypusztaihoz hasonlóanegy patak Ny-i oldalán terült el. Az erősen téglatörmelékes területen több ház és egy hármas utcasor nyomát tudtuk felfedezni. (3. kép 8. lelőhely) Az elpusztult házak helyén és környékén főképpen 14-16. századi kerámia, de szórványosan
