Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
HORVÁTH Antónia - TEREI György: Kána falu vasleletei
A lándzsának (11. kép 1, 4.) meghatározott tárgyak nagyon töredékes állapotban maradtak ránk, csak feltételezhetjük, hogy egykor fegyverek voltak. A keskeny penge, és a rombusz keresztmetszet a 12-13. századi típusokra volt a jellemző. (KOVÁCS 1970, 98.) A lándzsa 12-13. századi használatáról inkább az írott és a képi források segítségével tájékozódhatunk, mert régészeti anyagban kevés a jól keltezhető példány. A buzogány (11. kép 2.) a legkorábbi, hordó alakú típushoz tartozik, a kormeghatározás szempontjából a 12-13. századra tehető. (KOVÁCS 1971. 166. 1. ábra) A hasonló daraboktól abban különbözik, hogy kisebb, és teljesen sima a felülete. Ebből a típusból kevés példányt ismerünk Magyarország területéről. Ritkaság számba megy az Árpád-korban a szablya (11. kép 3.) megléte. A honfoglalás korban használt teljesen eltűnik, helyette a 11. századtól hosszabb, szélesebb és erősebben görbülő penge lesz. 22 (KOVÁCS 2003, 384.) Hazánkban a 11-13. századból csak kevés szablyát találtak: Sárbogárd-Tinódon (HATHÁZI 1996, 228229.) Demecser-Borzsova-pusztán (KOVÁCS 2003, 384.), valamint két ismeretlen lelőhelyen, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek (HATHÁZI 1996, 229.). Bár kardot nem találtunk, de a meglétére utalnak a kardhüvelymerevítések (12. kép 812.). Erről a tárgyról is elmondható, hogy ez a forma nem számít gyakori leletnek Árpád-kori környezetben. A tárgytípus meghatározásában problémát jelent, hogy könnyen össze lehet téveszteni lakattal, és töredékesen nagyon nehéz felismerni. A cseh Richter közöl a 13. századi Hradistko u Davle erődítéséből több teljesen hasonló darabot (RICHTER 1982,165.). A fegyverekhez sorolhatjuk az átlagosnál nagyobb 20 cm körüli élhosszú késeket (11. kép 13.). Egy teljes és több töredékes került elő. Erről az Árpád-kori fegyvertípusról kevés ismeretünk van. Kalmár János 15. század eleji elterjedésről ír (KALMÁR 1971,118.), bár képein csak a nyéllapos kések szerepelnek, valószínűleg könyve megírásakor a feltárásokból származó nyéltüskés, korábbi példányokat nem ismerte. A Kárpát medencei példányok közül a felvidékiekkel Alexander Ruttkay (RUTTKAY 1976, 295.), az erdélyiekkel Adrian Adrei Rusu (RUSU 2005, 12) foglalkozik. Hazánkban ebből a korszakból a teljesség igénye nélkül Ipolydamásd - Zuváron (Miklós 1989, 9.), Hejőkeresztúr - Vizekközén (WOLF 1997, 140, 196.) került elő. A kánai szablyának csak a markolata maradt meg, így nem lehet teljes mértékben összehasonlítani a többi lelettel. Azonban az egyik legkritikusabb pont a markolatvas és a markolat, valamint a penge indítása alapján zárhatjuk ki, hogy kard lenne.
