Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - LADÁNYI-BENEDIKT ILDIKÓ Mindennapi élet a körmendi várban - Francsics Gáspár körmendi kapitány levelei l648-l650-ben

LADÁNYI-BENEDIKT ILDIKÓ MINDENNAPI ÉLET A KÖRMENDI VÁRBAN FRANCSICS GÁSPÁR KÖRMENDI KAPITÁNY LEVELEI 1648-1650 Francsics Gáspár, körmendi kapitány családjának ősi fészke Vas vármegyében fekvő Felső-Eőr és vidéke volt. ' A jómódú, középbirtokos Francsics család a XVI. század második felétől a török kiűzéséig szervitorként szolgálta a Batthyányakat. A Francsicsok szolgálatainak első jutalmazásáról a dunántúli főkapitány 1639-ben kelt leveléből értesülünk. Ebben megemlítették Francsics I. Pétert, aki hűséges szolgálatának a jutalmául Pusztaszentmihály faluban két ízben tíz egész sessiot kapott 800 magyar forintért. Fiainak, Gáspárnak és Péternek ezen felül hét sessiot adott Batthyány 300 magyar forintért, valamint zálogba kapták a körmendi várhoz tartozó Horvátnádalját 400 tallérért, s elengedték a család által örökjogon szerzett tobaji és pétersdorfi malmok cenzusát. Az összes jószágot az utódok mind fiú-, mind leányágon tovább birtokolhatták.

2 Francsics I. Péter Batthyány III. Boldizsárnál, majd Batthyány II. Ferencnél katonáskodott. Fia, Francsics Gáspár először Batthyány I. Ádám rohonci udvarbírája, majd Hidassy András halála után 1643-ban körmendi kapitány lett. A korban ez meglehetősen kiemelkedő karriernek számított, ritkán fordult elő ugyanis, hogy valaki az udvarbírói tisztségtől egészen a várkapitányságig vitte. Kapitányságának vége az eddig feltárt adatok alapján bizonytalan. Varga J. János szerint, 1651-ben, amikor a körmendi vicekapitányságot szervezetileg egyesítették a főkapitánysággal, már Fáncsi Pál viselte a kapitányi tisztséget.

3 Ennek ellentmond Francsics Gáspár 1651. december 31-én írt levele

1

, amelyet még körmendi kapitányként írt alá, habár az is előfordulhat, hogy a tényleges tisztség viselésétől már visszavonulva, csak levelezésében ragaszkodott ehhez a címhez. A kapitányváltás ideje tehát valamikor l651-re vagy l652-re tehető. Az 1649- május 5-én kelt körmendi házösszeírásból, amely több utcát név szerint is említ, tudjuk, hogy Francsics Gáspár háza a Kapitány utca legelején állt.

5 Ez egy kertes ház volt. Ezen kívül a kapitánynak a város mellett volt egy sessiója, melyhez 16 hold szántó is tartozott.

6 A Batthyány levéltár Missilis gyűjteményében összesen 402 darab levél maradt fenn Francsics Gáspártól.

7 A levelek a Batthyány család levéltárában, MOL P 1314 Missilis 14936 -15337 jelzetszámok alatt találhatók a Magyar Országos Levéltárban. A kapitány jelentései nagy részét Batthyány I. Ádám dunántúli főkapitányhoz írta, ezekből 60 keletkezett az általam vizsgált időszakban, 1648-1650 között. Ezen kívül Keglevich Péterrel, Kerpacsics Istvánnal, Keczer Jánossal és Túros Miklóssal is levelezett, akik a környező várakban

8 teljesítettek szolgálatot. Francsics Gáspár levelei többfajta kézírással keletkeztek, közülük jó néhányat feltehetően íródeákjai készítettek. A levelek többsége saját végvárának helyzetéről, mindennapi életéről tudósít bennünket. A körmendi kapitány rendszeres sűrűséggel küldte leveleit Batthyány Ádámnak, várkapitányi kötelezettségeinek igyekezett mindig eleget tenni. Míg 1648ban átlagosan 2,3 beszámolót írt havonta, addig 1649-ben havi 2,4 levelet küldött a dunántúli főkapitánynak. Ez nagyjábé>l 12-13 napos rendszerességnek felel meg. Jelentéseiből a körmendi vár élete sok szempontból megismerhető. Francsics Gáspár életét jórészt a munkája töltötte ki, magánéletéről a leveleiben nagyon keveset írt. Egy alkalommal felesége betegségéről tudósította felettesét

9

, egyszer pedig kisgyermeke keresztelőjére, mint keresztapát hívta Batthyány I. Ádám, dunántúli főkapitányt.

10 Jelen tanulmányomban az l648-l650-es években keletkezett 60 leveléből arra a kérdésre keresem a választ, hogy a hivatalos béke tiltó határozatai ellenére, a tőrök krónikákban is számontartott módon megélénkülő magyarországi végvári harcok" mennyiben befolyásolták a védelmi rendszer második vonalában fekvő körmendiek életét, hogyan alakult Francsics Gáspár kapitányságának utolsó időszakában a vár és a körmendi katonák sorsa. Mint az 1648-1650 között írott leveleiből látható, a végvári kapitányoknak igen sokféle feladattal kellett megbirkózniuk egyidejűleg. A fennálló béke ellenére folytatódó harcokból Francsics Gáspárnak is ki kellett vennie a részét. Viszonylag kedvezőbb helyzete annak köszönhető, hogy szolgálati helye, a körmendi vár - bár a török támadások hatósugarában volt - nem tartozott a leginkább veszélyeztetett végvárak közé. Ez a kapitány tevékenységét is meghatározta. Levelezéséből kiderül, hogy katonai teendőin kívül, a mindennapi élet számos más területén kellett helytállnia. A szervezési feladatok sokasága nem véletlen, hiszen Körmend, mint vezetési központ kiemelt szerepet töltött be a térség életében. Francsics Gáspár leveleiből tudjuk, hogy távollétében rendszerint egyik vajdája helyettesítette: „Kelemen Györgyre bíztam itt a dolgot, őtet hagyom helyemben".

12 Kelemen György az eddig előkerült adatok alapján 1642 és 1663 között volt a körmendi sereg vajdája, majd 1652-1659 között ő viselte a vár seregbírói tisztségét.

13 A vajdát Francsics mindig részletes utasítással látta el a vár körüli teendőkkel kapcsolatban: „ezután is módban hagyom, mihez tartsák magukat".'

1 A végvárak siralmas helyzetéről jó néhány panaszos levél maradt fenn a XVI-XVII. századból. Nem volt ez másképp Körmend esetében sem. Szervezett palánképítési munkák 1642-43-ban, majd 1651-ben történtek, a közbenső időben azonban a palánk állapota folyamatosan romlott, a várban csak kisebb javításokra került sor. Ilyen volt 1648 nyarán a cserepezés, melyről 1648. július 24-i levelében Nemsem István tiszttartó is beszámolt: „az cserepező itt vagyon, egyik felől mind levette az várról az cserepet. "

15 Francsics Gáspár számos levelében panaszkodott Batthyány Ádámnak, hogy „az itt való palánk, szintén elrongyosodik, csak valamennyire fótozgathatnánk meg és födhet-