Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - RÁCZ GYÖRGY A Batthyány család a középkorban

Mint korábban, most is egy jó házasság mentette meg a családi birtokokat. Ahogy az egész családtörténet Szőke Miklós deák jó házasságával indult, úgy a kitűnő házasságpolitika később is jellemző volt a családra. A Tapsonyiakkal a somogyi birtokokért több éven át folytatott pert végül a Batthyányak megnyerték, ami után a két család szövetséget is kötött: Antimus János Klára nevű lányát Kis György időközben felnőtt Albert fia vette feleségül így a család az ő utódaikban élt tovább. Az 1362-ben fiúsított kővágóörsi Katalin testvéreinek - a másik fiúsított Margitnak és már a fiúsítás után született Mátyásnak - kővágóörsi birtokaiért pedig a Szentgyörgyi Vince családdal kerültek évekig tartó peres viszonyba. A jó megoldást itt is a házasságkötés jelentette: Albert unokaöccse, János elvette Szentgyörgyi Vince Erzsébetet. György mester unokájának, Margitnak harmadik férje volt Alapi András, és Benedek nevű fiúkat, a későbbi kincstartót, befogadta, és Batthyánynak ismerte el a család. György mester dédunokájának, Boldizsárnak - aki később alországbíró lett - szintén három felesége volt, persze nem egy időben. Az első ara kezével, Grebeni Hermanfi Ilonával sikerült megszerezni az örökös nélkül meghalt Hermanfi László szlavóniai birtokait. Nincs már itt lehetőség arra, de nem is szükséges, hogy ezeket a házasságokat és a további birtokszerzeményeket részletesen végig tudjuk követni. Legyen ez tárgya a készülő monográfiának. ..Te csak házasodj boldog Ausztria!" így szólt a Habsburgokat jellemző mondás, utalva arra a sikeres házasságpolitikára, amellyel „felvásárolták" fél Európát. Ti csak házasodjatok boldog Batthyányak! - szólhatna a parafrázis. A család, remélhetőleg véglegesen „örstelenített" leszármazási táblája egyértelműen mutatja, tanultak a XIV. századi demográfiai csődből, és mindent megtettek annak érdekében, hogy a folyamatosan gyarapodó vagyonnak jó gazdája legyen. Ábra- és képjegyzék 1. ábra. A Batthyány család származása Nagy Iván szerint. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. I. Pest, 1857. 237-238. p. 2. ábra. Iványi Béla leszármazási táblája. Iványi Béla: A körmendi levéltár missilis levelei. II. rész - Pars secunda (1526-1700). Körmend, 2005. 7. p. 3. ábra. A Rátót nemzetség Kővágóörsi (=felsőörsi) ága 4. ábra. A Batthyány család leszármazása 1. kép. Batthyány László tulajdonában levő családfa GYÖRGY RÁCZ DIE FAMILIE BATTHYÁNY IM MITTELALTER Über die Geschichte der Familie Batthyány wurde bisher keine wissenschaftliche Studie verfasst. Die Geschichtsschreibung befasste sich hauptsächlich mit den Persönlichkeiten nach dem 15. Jahrhundert, also der Zeit als die Familie bereits zum Hochadel gehörte. Der größte Teil der Literatur über die mittelalterliche Geschichte ist eher unzuverlässig und beinhaltet unzuverlässige und falsche Angaben, denn verschiedene Autoren übernahmen diese voneinander unkontrolliert. Die letzte Quelle der Irrtümer ist ein Märchen, welches Archivare des 18. Jahrhunderts mittels falscher Urkunden und ohne Quellen kreiert haben. Hiernach entstammt die Familie dem Geschlechte des Stammesfürsten Őrs. Eine Ausnahme hiervon bedeuten die Forschungsergebnisse von Dezső Csánki, János Karácsonyi und Pál Engel. Ihre Werke sind aber weder in der Fachliteratur, noch im öffentlichen Bewusstsein verbreitet. Der Autor arbeitet die mittelalterliche Abstammung der Familie ausschließlich anhand mittelalterlicher Urkunden und historischen Quellen auf. Das erste Resultat dieser Arbeit ist diese Zusammenfassung. Er zeigt, dass der Urahn väterlicherseits, Miklós Szőke aus Polgárdi im Komitat Fejér, im Dienste des Hochadeligen Lackfi und seiner Familie im 14. Jahrhundert stand. 1362 heiratete er Katalin aus dem Geschlecht der Rátót, die Tochter eines Adeligen, der der König gestattet hat die Güter ihres Vaters zu erben. Ihr Vater besaß Kővágóörs (heute Felsöörs, Komitat Veszprém). So erbte er nicht nur die Güter seines Schwiegervaters, sondern auch die eines Adeligen aus Örs, Namens Mihály. Die spätere Familientradition „vergaß" dieses Erben der weiblichen Linie, so erklärte die Familie bereits in der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts, dass sie von Miklós aus dem Geschlechte Rátót abstammt. Der Sohn von Miklós Szőke, György Kis, stand im Dienste der Erzbischöfe von Esztergom (Demeter, dann János Kanizsai) und war ihr Burggraf am Ende des 14. Jahrhunderts. Dies bot ihm die Möglichkeit vom König Siegmund Güter um Bargeld zu ergattern. Er expandierte hauptsächlich in den Komitaten Somogy und Fejér (er war derjenige, der Batthyány, den Ort, der den Namen der Familie gab, in seinen Besitz brachte), bzw. Körös in Slawonien. Die Güter waren nach dem Aufstand des Jahres 1403 - von Kanizsai gegen den König geführt - gefährdet, aber die Witwe von György und die Nachfahren konnten mittels erfolgreicher Heiratspolitik alles bewahren und sogar noch erweitern. Die Familie gelangte Anfang des 16. Jahrhunderts in die Gruppe der Hochadeligen. Jegyzetek 1 A család nevét a dolgozatban a hagyományos Batthyány alakban használom, annak ellenére, hogy csak a XVI. század elején rögzült ebben a formában. Ez az írás a Zsigmond-korral fejeződik be, amikor még nem alakultak ki a családnevek, a birtokosok székhelyükről, fontos birtokaikról nevezték magukat. A Batthyány ősök többnyire Kővágóörsről, ezért ezeket a birtokneveket kis betűvel írom. Az a falu, amelyről itt szó van, a mai h'elsőőrs, a Balaton északi partján, a középkorban Zala megye része volt, annak legkeletibb faluja, és eleinte csak Örsnek, később Kővágóörsnek hívták. Nem tévesztendő össze a megye másik Örs nevű településével, a mai Kővágóörssel, ami Tapolcától délre helyezkedett el, szintén a Balaton északi partján. A továbbiakban tehát, amikor Kővágóörsről esik szó, alatta mindig a mai Felsőörs értendő. A XIII. század második feléből való évnélküli oklevélben említik először az itteni kőhordóutat (Cuhurdovhut), amely az itteni kőfejtéssel áll kapcsolatban. Hazai Okmánytár. Codex diplomaticus petrius. I-V. Kiadják: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győrött 18651873, VI-VIII. Iplyi Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső, Budapest, 1876-1891. (Továbbiakban: HO) III. 48. p. 2 A középkori Atád. In: Nagyatád monográfiája I. Szerk.: Bősze Sándor. Nagyatád 2001. 64-97. p.