Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - DOMANICZKY ENDRE Az elfelejtett magyar mecénás, herceg Batthyány Fülöp (1781-1870)

ban. Bp.-Pécs, Dialóg-Campus, 2000. (továbbiakban: Kaposi, 2000.) 91. p.) - jutott, akinek 972-ig sikerült visszavezetnie a családfát. Én Engel Pál eredményei! fogadom el bitelesnek, aki egy bizonyos Polgárdi Mihályt- aki a XIV. század elsőfelében élt- tesz meg a család első'ismert ősének. Engel Pál: Középkori magyar genealógia. CD. Batthyány címszó (Továbbiakban: Engel CD.) 6 Ma Szabadbattyán, Fejér megye 7 Mohács előtt kincstartó, alországbíró és horvát bán is volt közöttük. Engel CD. 8 A XV. században többek között a Bocskai, Gerebeni, Gibárti Kis, Kállai és a Nagylucsei családdal álltak házassági kapcsolatban. Engel CD. 9 Majd még több részre szakadt. A Batthyány család egyike volt a legnépesebbeknek, a hercegi és grófi ág mellett egyszerű nemesi ága is volt, és a két utóbbi még további alágakra bomlott. Zimányi, 1962. 7-8.; Egyetemes magyar encyclopaedia. Szerk.: Török János. Pest, 1866. V. köt. Batthyány nemzetség szócikk. 813-816. p. (Továbbiakban: Török, 1866.) 813-815. p.; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel. Pest. Beimel, 1857. (Továbbiakban: Nagy, 1857.); Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., 1911 10 Ennek ellenére - állítólag - anyjának, Strattmann Eleonórának kellett figyelmeztetnie, hogy ne hanyagolja el a magyar nyelvet. Egyébként Lajos majdnem minden méltóságban megfordult: volt septemvir, pohárnokmester, 1732-1746 között magyar kancellár, és 1751-től haláláig nádor. Barta János: A 17. század története. Bp, Pannonica, 2000. (Továbbiakban: Barta, 2000.); Zimányi, 1962.; Tóth István György: Körmend a kora újkorban 1526-1809. In: Szabó, 1994. 98-167. p. (Továbbiakban: Tóth, 1994.) 116. p. 11 Károlyra (1698-1772) hosszú élete során bőven hullott a királyi kegy: 1716-tól Vas vármegye örökös főispánja, majd Zala megye főispánja is, 1742-1752 között szlavón-horvát-dalmát bán, az Aranygyapjas Rend lovagja, a Szent István Rend nagykeresztjének birtokosa. Török, 1866. 814. p.; Matz, K. J.: Ki mikor uralkodott, kormányzott. Bp, Springer, 1994. 382. p.; Zimányi, 1962. 6-7. p. 12 Ayónak hívták a főhercegek nevelőit. Bizalmi állás volt, a Batthyány család feltétlen udvarhűségét bizonyította. Károly herceg egyébként Mária Terézia fiainak, a későbbi II. Jé>zsefnek és II. Lipéknak a nevelését irányította. Magyarország története 1686-1790. Szerk.: Ember Győző - Hecknast Gusztáv. Bp, Akadémiai, 1989. 899-900. p. 13 A címeres levelet lásd: Iványi Béla: Címeres levelek a keszthelyi és a körmendi levéltárból. (Körmendi Füzetek) Körmend, 1943. (Továbbiakban: Iványi, 1943.) 13-15. p.; a hitbizomány alapítására: Erdélyi Aladár: Régi magyar családi hitbizományok története és joga 1542-1852. I-D. Bp, Unió, 1912. 274-283. p. 14 Részei: Trautmannsdorf, Fischamend, Peuerbach, Enzersdorf, Margarethen, Schmiding. Török, 1866. 814. p, BaML BMUL BFU 333. 1849. IV. 28, BaML BMUL Kegyurasági iratok, 1851-1925. 15 A majorátus, másképpen ízöröklés a hitbizomány öröklési rendjének egyik fajtája. Eszerint ..az utolsó hitbizományi birtokos legközelebbi rokona örökölt, ha pedig többen álltak egyenlő fokban, a legidősebb. "A hitbizomány egyébként nem más, mint az az elidegeníthetetlen vagyontömeg, melynek öröklési rendjét az alapító szabja meg. Béli Gábor: Magyar jogtörténet. A tradicionális jog. Pécs-Budapest, Dialóg-Campus, 1999- (Továbbiakban: Béli, 1999.) 139-140. p. 16 Bővebben: Nagy Lajos: Adatok a Baranya vármegyei Batthyány uradalom kialakulásáról. In: Baranyai Helytörténet. 1978. 57-65. p.; Nagy Utjos: A Baranya vármegyei Batthyány uradalom népessége és javai 1701-ben. In: Baranyai Helytörténet, 1978. 65-87. p. A kevert adományra: Béli, 1999. 76-77. p. 17 Érdemes megemlíteni, hogy a nagy birtokszerző évi jövedelme 450 ezer pengőforint körül mozgott, halálakor vagyonát pedig kilencmillió pengőforintra becsülték. Barta, 2000. 41. p. Összevetésül: Fülöp herceg szerzett javainak értéke, melyet unokahúgaira hagyott több mint 7 millió osztárk értékű forintra rúgott. BaML BMUL 457. doboz. Herceg Batthyány Fülöp és herceg Montenuovo Vilmosné hagyatéki ügyei. (Továbbiakban: BHÜ 457.) 1871. VI. 11. 18 Épp azért, mert nem foglalkoztak vele, a hercegi ág családnév-aláírási formájával sem foglalkozott eddig senki. Általánosan elterjedt a Batthyány forma, ami a grófi ágra minden további nélkül igaz, azonban a hercegi ággal kapcsolatban már Szluha megjegyzi A Vas vármegye nemes családai című munkájában: míg ma a család nevét y-nal írják, azt, levéltári okmányaink tanúsítása szerint, Lajos, a nádor, József, az érsek, nemkülönben Eülöp herceg is mindenkor és következetesen i-vel. Batthyáni-uak írták." Balogh Gyula - Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai Bp, Heraldika, 1999. 15. p. Ezt egyébként az általam áttanulmányozott iratok is alátámasztják (BaML BMUL 333-334. doboz. Herceg Batthyány Fülöp utasításai, 1848-1869, /Továbbiakban: BFU 333-334./ 1870.), csakúgy, mint azt, hogy a hercegen kívül szűkebb családjában is mindenki az y-os alakot használta. Szerintem Fülöp hercegnek ehhez joga volt, már csak azért is, mert a Királyi Könyvek szerint - amely felér egy keresztlevéllel - a hercegséget Batthyáni Károly kapta. Az. is az eredeti állapot mellett szól, hogy a névváltoztatást nem hirtelen elhatározás vezette, mint például annak idején Görgey Artúrt (Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története. I. Bp, Osiris, 1994. 10-11. p.), és a helyesírási szabályok szerint is mód lenne az eredetei forma használatára (Magyar helyesírás szabályai. Bp, 1984. 63-64. p.). Annál is inkább, mert tudjuk, hogy Széchenyi is saját akaratából váltott é-ről ere. Mégis, mivel a szakirodalom a Batthyány alak használatában egységes, a továbbiakban ezt az alakot fogom én is használni. 19 Fülöp herceg pontos születési dátumához lásd: Nagy, 1857. 246. p.; Török, 1866. 8IS. p. Pergen Erzsébethez: www.solsup.com.au /datefinder/royal/I2284.htm. Koporsójának felirata is alátámasztja az adatokat. 20 A németújvári várban található családfa szerint volt egy bátyja, József Lajos, aki 1774-ben született és 1789-ben halt meg. Az itteni családfa szerint Fülöp herceg teljes neve Eülöp Lajos Károly volt. 21 Mint másodszülött, jóval kevesebbet kapott bátyjánál. Katonai karriert csinált, a Ludovika Akadémiára 14000 forintot ajánlott fel (vö.: 1808:7, 1836:39). Rajongott a lovakért, bólyi ménese országos hírű volt. Bécsben lakott, de birtokait, a bólyi és sellyei uradalmakat rendszeresen látogatta (pl.: BaML BMUL 2. doboz. Az uradalmi ügyész iratai, 1812-1842. 1832. X. 6, de erre utal az is, hogy mind a gróf, mind Júlia grófnőnek személyes holmijai maradtak a bólyi kastélyban még az 1850-es években is. BaML BMUL SGL 335.); jószágkormányzóként a korabeli Baranya ismert gazdasági szakemberét, Strázsay Nepomuk Jánost alkalmazta (Strázsay N. János: Baranya vármegye topographiai leírása. In: Tudományos Gyűjtemény, 1823. 3. sz. 28-63- p.). Jó gazdaként, uradalmait pedig a kor, ha nem is minta-, de első uradalmai között említik. Iván gróf anyagi gondjai miatt Bolyt és Sellyét 1848-ban eladta Fülöpnek. Németh Béla: Geschichte der Grossgemeinde Németbóly. Pécs, Liter. U. Buchdruckerei A. G, 1900. (Továbbiakban: Németh, 1900.) 144. p.; Kardhordó Kálmán: Adatok a „Boly és Sellye Földes Uradalom" reformkori történetéhez. I-D!. In: Baranyai Helytörténet 1972. 229-259p. (Továbbiakban: Kardhordó, 1972.) és Baranyai Helytörténet 1974. 249-263. p. (Továbbiakban: Kardhordó, 1974.); Corpus Iuris Hungária. CD. (Továbbiakban: CIH CD) 22 Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez. I-IV. Nagykanizsa, 1875-1877. I. köt. 1.35. p. 23 Ennek pontos időpontja vitatott: a cím a Batthyány-hitbizománnyal járt, és 1808-ban már ennek birtokosaként említik, de a szakirodalom egységesen 1827-t jelöli meg tényleges hivatalba lépésként. Ugyanebben az évben elvállalta III. Grassalkovich Antal herceg csődgondnokságát, de ehhez „sem erélye, sem ambitiója nem volt", s a herceg anyagi gondjait nem tudta megoldani, ezért 1828-ban lemondott. Történelmi Tár 1908. 366. p, Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása különös tekintettel az 17701815. esztendőkre. Bp, 1933. (Továbbiakban: Wellmann, 1933.) 28. p. A főispánságra vö.: Vasvármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Bp, 1898. (Továbbiakban: Borovszky, 1898.) 256. p.; Kondicsné. 1994. 202, 204, CIH CD (1808:7). 24 Borovszky, 1898. 256. p.; Tárnok, 1875 12. p.

; Nagy, 1857. Ő vezette 1809-ben a Vas vármegyei bandériumot, öccse pedig alezredesként vitézkedett. A napóleoni háborúk után Fülöp visszavonult. Tárnok, 1875. 12. p.

; Tóth, 1994. 153. p. 25 Sarkady Imre: Hajnal album. Arczképekkel és életrajzokkal. Bécs, Boldini, 1867. (Továbbiakban: Sarkady, 1867.); Nagy, 1857. 246. p.; Tárnok, 1875. 12. p; Tudományos Gyűjtemény 1817-1830. Előfizetői jegyzék. 26 Vö.: CIH CD. 1827:12.; Nagy, 1857, 246. p.; Sarkady, 1867. adatai pontatlanok. 27 Széchenyi Naptója szerint a herceg először „nem akar igazgató lenni." Hosszas rábeszélés után a gróf sikenel járt, de Fülöp herceg nem szerethette a nyilvánosságot, mert Széchenyinek újra kérlelnie kellett: „Batthyány herceg engedett a rábeszélésemnek, hogy egyelő-