Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - CSOMA ZSIGMOND Batthyány család jelentősége a XVI. század végi európai és magyar botanikában

van tudás prédikátor oktatta. Szegedi révén Luther és Melanchton tanításával közvetlen kapcsolatba került, nem véletlen, hogy Wittenbergben mélyítette el teológiai tudását. Magyarországra visszatérve előbb Héderváron, mint tanító dolgozott, majd Sopron evangélikus gyülekezete választotta meg lelkészének. 1576-ban innen hívta Batthyány Boldizsár németújvári udvarába. Beythe Vas megyei működése révén négy egyházmegye jött létre: a németújvári, a körmendi, a vépi és a vízlendvai. Németújvárra kerülése után Beythe fokozatosan a kálvinizmus felé fordult. Batthyány Boldizsár udvarában így a kálvinizmus erősödött, miközben a nyugateurópai vallásüldözöttek, menekültek sokaságát oltalmába fogadta. Ennek szép példája Clusius meghívása is, akinek apja hugenotta vértanú volt. A természettudományok iránt érdeklődő Batthyány könyvtára összeválogatásában az üldözöttek sokat segítettek. Bibliotékája ezernél is több művet tartalmazott, amivel a földesúr országos szinten az előkelő ötödik-hatodik helyet foglalta el az egykorú könyvgyűjtők között.

6 Clusius és Batthyány barátsága, egymás támogatása a könyvtár állományának gyarapításában is látszódik. Az sem véletlen, hogy Clusius Beythe Istvánnal közösen összeállított könyve is megtalálható könyvtárában. De emellett a korabeli botanikai szakirodalom színe-java is könyvespolcain állt.

7 Batthyány III. Boldizsár nagybátyja, Batthyány Ferenc Horvátország és Szlavónia bánja, Nyugat-Magyarország több megyéjének ispánja, egyik leggazdagabb földesura volt. 1524-ben, ill. 1527-ben I. Ferdinánd királytól adományként kapta Németújvár, Szalónak és Rohonc uradalmakat. Halála után Batthyány III. Boldizsár, aki Batthyány Ferenc 1528-ban elhunyt fiútestvérének unokája, mint a család egyetlen férfi tagja örökölte ezt az óriási birtokot. Batthyány nagyon művelt és tehetséges szónok volt. Egyaránt jártas volt a filozófiában, a történelemben és a természettudományokban, érdeklődése a botanikára - különösen a „protestáns botanikára" - is kiterjedt. Batthyány III. Boldizsár udvarában élete során egyetlen nyomtatott mű sem jelent meg, amely felekezeti ellentétet szított volna. Ellenkezőleg, tevékenysége mecénásként olyan művekre terjedt ki, melyek az egyéni célokon és nézeteken messze túlmutatóan az egész nemzet szolgálatára válhattak. Tehát nem véletlen, hogy Batthyány Boldizsár nemcsak a hazai tudósokkal, humanistákkal és politikusokkal, hanem külföldiekkel is - Pieter Brueghellel, Dodonaeus-szal - gyümölcsöző kapcsolatokat ápolt. Batthyány tudta, hogy fontos, sőt alapvető kötelessége, hogy a magyar nemzetet abból a szerencsétlen elszigeteltségből kivezesse, amibe az országot három részre szakító török juttatta, ezért szerteágazó ismeretsége a magyarság európai kapcsolatait erősítette. Ebbe a képbe jól illeszkedett bele, sőt erősítette azt a vallásüldözött Carl Clusius személye is, aki messze nyúló, fél Európát behálózó társadalmi kapcsolatai révén könnyen elnyerhette a tudósi erényei mellett Batthyány rokonszenvét, majd barátságát is. Clusius tudományos ambícióit támogatta, majd megélhetését is biztosította a mecénás földesúr. Batthyány Boldizsár eközben államügyekben jártas férfiként rendkívüli tehetségű ügyes diplomata is volt, császárának egyben hű tanácsadója. Amikor Rudolfot 1576 szeptemberében Bécsben megkoronázták, a harmadik legmagasabb tisztség viselőjeként követte uralkodóját a koronázási sorban és hordozta az országalmát, habár nem is volt udvari ember. A világhírű holland botanikus, Clusius 1575-ben kezdett hozzá nyugat-magyarországi gyűjtőtevékenységéhez és tudományos munkájához. Ebben az időben főként Szalónak várában tevékenykedett Batthyány vendégeként. Clusius tanáccsal látta el őt kertjei kialakítására vonatkozólag, ültetésre szánt magokat, gyümölcsöket és virághagymákat küldött neki. A korabeli magyar kertekről ugyan csak az enyingi Török Bálint 1552-re tehető csurgói kertjének leírása maradt fenn,

8 de a kertekről, a kerti növényekről, a kertészkedés össztársadalmi mozgató erejéről, elsősorban a korabeli arisztokrácia gyümölcstermesztéséről sok adatunk van.

9 A magyar nagyasszonyok kertészkedő gazdálkodásáról Takáts Sándor piarista történész levéltári kutatásai számoltak be. Különösen az orvosi kertek, az un. hortus medicinalis kertek kialakítása és fenntartása feltételezett speciális szakmai ismereteket.

10 A kertészkedés új divatként is teret nyert. Nem lehetett véletlen tehát, hogy Batthyány rajongása a virágok iránt olyan nagyfokú volt, hogy még török foglyokat is szabadon engedett azzal a feltétellel, hogy hazájukból küldjenek neki növényeket. Már az édesapa, Batthyány Kristóf is részt vett az általános növény-cserekereskedelemben. Zrínyi Miklós is kért tőle koszorúnak való virágokat Szigetvárról, máskor Choron Fraksziától narancsfákat kapott rozmaring fejében." A családi levelezés jól tükrözi azt a nagyfokú érdeklődést és aktivitást, ami a nemesi kertészkedőket jellemezte. Elias Corvinus egyik levelében megköszönte a barackfákat, amelyeket kapott Batthyány Boldizsártól, és nyugtázta a würzburgi püspöknek küldött gyümölcsfákat is, míg Joannes Homelius tulipánért, nárciszért és violáért fordult Batthyányhoz 1587. április 3-án. Batthyány és Clusius minden bizonnyal először Bécsben találkoztak, majd a vendégeskedések alkalmával a botanikus útjai lassanként a Duna vidékéről a korai Pannónia területeire vezettek, később Ausztria egyéb területeit, és a törökök által nem látogatott Magyarországot is magába foglalták. Clusius munkatársa, kísérője és tudományosan együttgondolkodó növénynév azonosítója a református püspök Beythe István (1532-1612), és fia, Beythe András ( 1564-?) volt. Tevékenységük - különösen a külföldi, európai természettudományos tudománytörténet és a közvélemény előtt a magyarnyelvű publikációik miatt - kevéssé ismert. Batthyány a reformáció mozgalmát támogatva Beythe Istvánt udvari prédikátorként vette maga mellé. Beythe a lelkek gondozásán kívül a korabeli protestáns lelkészekhez hasonlóan a „fűben-fában orvosság" elvét vallva, a növények ismeretében is jártas volt. Beythe korábban még Nádasdy Tamás sárvári udvarában szolgált, ahol abban az időben a neves orvos Fraxinus Gáspár, valamint a bibliafordító és teológus Sylvester János (1504-?) is tartózkodott. Itt tanult a botanizáló későbbi református püspök, Melius Péter, aki ismerte Beythe Istvánt is. Botanikai ismereteiket mindketten közvetve kapták Fraxinustól. Melius halála után, 1578-ban megjelent füveskönyve Kolozsváron.

12 Ez példaként szolgálhatott Beythe István fia, Beythe András számára is, bár nem hivatkozik szövegközben Melius Juhász