Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640
nyomtatásban eddig megjelent művek tudósítanak. Az ott folyó szellemi életről, annak szereplőiről, a könyvtárról és a könyvnyomtatásról, ifjak neveléséről, vendégjárásról, s ezzel összefüggésben irodalomról, versről, zenéről, udvari táncmulatságokról, kertészkedésről és vadászatról, a már akkor ismert melegvizű gyógyfürdőhelyeken folyó élénk társadalmi életről, mindezek mellett pedig a törökkel folytatott állandó háborús és békés érintkezésről, a sok uradalom gazdasági ügyeiről és vezetéséről számos, eddig megjelent tanulmány tudósít. 38 Művészetpártolásáról, építkezéseiről is jelent meg részleges beszámoló. 39 A Batthyány házaspár építkezéseihez szükséges anyagi helyzetéről alkotott korabeli véleményt Náprághy Demeter győri püspök l6ll tavaszán írott levele jellemzi. Előzőleg püspöksége Vas megyei és Batthyányék által bérbevett bordézsmájának árát kérte, azt azonban pénzhiányra hivatkozva nem kapta meg. Válasza erre szólt: „Hogy kegebnednekpénze ne legyen, azt az Orszaghban keues ember hiszy el: Sőt bizonnyal írhatom kegelmednek, hogy az emberek azt beszellik, hogy gazdagsággal espenzgiutessel is az szegheny megh holt Nádor Ispánt (t.i. a dúsgazdag Illésházy Istvánt) kezdy kegelmed aequalni, és nehezen adgya ki kegelmed az pénzt... Adgyon az Vr Isten kegelmednek sokat. Wagyonis kikre maradny, Mert Isten kegelmednek szép maghzatokat adott. " ,0 Batthyány Ferenc vagyoni állapotának másik jellemzője az I6l9-l620-ban Bethlen Gábornak nyújtott százharmincnégyezer forint, amelyért amint arról feljebb már szó esett - a fejedelem részéről tekintélyes birtokadományban részesült. A főleg Poppel Évának köszönhetően jól szervezett és ügyes gazdálkodással rendelkező, jelentős jövedelmet hozó dunántúli családi dominium adott lehetőséget arra, hogy az 1590-es évek közepe táján megindulhasson a szinte valamennyi Batthyány birtokban levő várra és kastélyra kiterjedő építkezés. A származás, az azzal járó országos tisztségek és a család vagyoni helyzete, az azt adó birtokok kiterjedése az építkezést a nagybirtokos arisztokrácia reprezentációjának érdekében ekkor már régóta kötelezővé tette. Szükség volt építkezésre azért is, mert az egymást követő korok ízlése, igénye és lakóhelyeivel szemben támasztott követelményei is változtak. Ennek tulajdonítható, hogy a fennmaradt levéltári adatok bizonysága szerint minden nemzedék átépíttette rezidenciáinak többségét, vagy legalábbis valami lényegeset módosított rajtuk. A Batthyány birtokban levő várakban és kastélyokban megfigyelhető építkezés ezért kisebb-nagyobb megszakításokkal szinte állandóan folyt. A XVI. század második negyeele körül megszerzett, középkori eredetű rezidenciákban folyó újkori építkezés még Batthyány I. Ferenc idejében, a század közepe körül indult meg. Örököseként azt az ő 1566ban történt halálát követően III. Boldizsár és a század végén, majd az új évszázad elején II. Ferenc folytatta. A folyamat természetesen nem fejeződött be II. Ferenc 1625-ben bekövetkezett halálával. Azt 1629-ig mindenütt, attól kezdve pedig saját lakóhelyein özvegye folytatta. Őt követte fia, I. Ádám, a későbbiekben pedig annak örökösei. Az alábbiakban ebből a több évszázados folyamatból emeltük ki a máiemlített, 1590 és 1640 közé eső, a családi levéltár adatai alapján megismerhető építkezéseket. Az építkezések A család legkorábbi váráról, a szlavóniai Kőrös megyében fekvő Gerebenről (Greben, Horvátország), az ott folytatott esetleges építkezésekről eddig nem kerültek elő olyan adatok, amelyek alapján azokról be lehetne számolni. Batthyány Boldizsár halálának évében, 1590-ben építkezésről a családi levéltár iratai egyébként sehol nem szólnak. A németújvári vár (Güssing, Burgenland, Ausztria) második kapujának már említett, 1595-ös évszáma és több más, később részletesen említésre kerülő adata alapján azonban feltételezhető, hogy ott, a család központi rezidenciájában azelőtt is folyt az a kisebb-nagyobb megszakítással az 1560-as években megkezdett nagy átalakítás, amely az addig középkori formájú várat reneszánsz főúri lakóhellyé alakította át. A család másik, szintén rezidencia jellegű, középkori várában, Szalónakon (Schlaining, Burgenland, Ausztria) az 1590-es évek második felétől maradtak építkezésről szóló adatok. A levéltári források alapján megállapítható, korábbi építkezések után ott is újabbak kezdődtek, amelyek 1620 körűiig tartottak. Szalónakkal egyielőben Rohoncon (Rechnitz, Burgenland, Ausztria) is folyt építőmunka a XVI. század végétől, a fellelhető adatok alapján az azonban csak részben dönthető el, hogy az iratokban 1599-től 1609-ig követhető építkezés az ottani várban vagy a városi kastélyban történt. A két építmény közül a vár 162l-ben elpusztult, az ezt követő évekből származó adatok a kastélyra vonatkoznak. A család rezidenciái közül az 1620-as években a muraközi Torony (Turnisce, Horvátország) kastélyán történt komolyabb építés. Annak részletei ismeretlenek, csupán a következő évtizedekben készített összeírások említenek újnak nevezett épületrészeket. A Rába mellett fekvő Csákányban, a mai Csákánydoroszlón Kanizsa várának l600-ban történt eleste után épült fel a folyó ottani átkelőjét védő kastély, amelyben később, 1617 és I62O között folyt nagyobb építkezés. Jelentős átépítés történt a kincstártól l604-ben vásárolt körmendi kastélyon. Azt 1620-ban fejezték be. A következő évben császári seregek égették fel, amiért Batthyány Ferenc a Dunántúlt is meghódító Bethlen Gábor erdélyi fejedelem pártjára állt. Helyreállítása 1622 és 1625 között történt. A Poppel Éva örökségéhez tartozó, a középkori ciszterci apátságból átformált szentgotthárdi kastélyt I6O8 és I6IO között Poppel László és Ádám fia, azt követően pedig Poppel Éva építették újjá, miután 1605-ben azt Bocskai serege elől Tieffenbach kapitány felrobbantana. Dobra (Neuhaus an dem Klingenbach, Burgenland, Ausztria) várában, Poppel Éva özvegységében való lakóhelyén először lón körül, később 1632 és 1640 között folyt nagyobb építőmunka. Kisebb építkezésről maradt adat az l6l6-ban a S ibrik családtól vásárolt bozsoki alsó kastély esetében, amelyet azután l632-ben a család visszavásárolt. Nem maradt viszont adat arról az őriszentpéteri, még a XVI. században katonai célzattal, tehát végvárként emelt kastélyról, amely palánkszerkezettel az ottani és középkori templom köré készült, s amelyben fenntartási munkák bizo-