Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640

nyomtatásban eddig megjelent művek tudósítanak. Az ott fo­lyó szellemi életről, annak szereplőiről, a könyvtárról és a könyvnyomtatásról, ifjak neveléséről, vendégjárásról, s ezzel összefüggésben irodalomról, versről, zenéről, udvari tánc­mulatságokról, kertészkedésről és vadászatról, a már akkor ismert melegvizű gyógyfürdőhelyeken folyó élénk társadal­mi életről, mindezek mellett pedig a törökkel folytatott állan­dó háborús és békés érintkezésről, a sok uradalom gazdasá­gi ügyeiről és vezetéséről számos, eddig megjelent tanul­mány tudósít. 38 Művészetpártolásáról, építkezéseiről is jelent meg részleges beszámoló. 39 A Batthyány házaspár építkezéseihez szükséges anyagi helyzetéről alkotott korabeli véleményt Náprághy Demeter győri püspök l6ll tavaszán írott levele jellemzi. Előzőleg püs­pöksége Vas megyei és Batthyányék által bérbevett bordézs­májának árát kérte, azt azonban pénzhiányra hivatkozva nem kapta meg. Válasza erre szólt: „Hogy kegebnednekpénze ne le­gyen, azt az Orszaghban keues ember hiszy el: Sőt bizonnyal írhatom kegelmednek, hogy az emberek azt beszellik, hogy gazdagsággal espenzgiutessel is az szegheny megh holt Nádor Ispánt (t.i. a dúsgazdag Illésházy Istvánt) kezdy kegelmed aequalni, és nehezen adgya ki kegelmed az pénzt... Adgyon az Vr Isten kegelmednek sokat. Wagyonis kikre maradny, Mert Is­ten kegelmednek szép maghzatokat adott. " ,0 Batthyány Ferenc vagyoni állapotának másik jellemzője az I6l9-l620-ban Beth­len Gábornak nyújtott százharmincnégyezer forint, amelyért ­amint arról feljebb már szó esett - a fejedelem részéről tekin­télyes birtokadományban részesült. A főleg Poppel Évának köszönhetően jól szervezett és ügyes gazdálkodással rendelkező, jelentős jövedelmet hozó dunántúli családi dominium adott lehetőséget arra, hogy az 1590-es évek közepe táján megindulhasson a szinte vala­mennyi Batthyány birtokban levő várra és kastélyra kiterje­dő építkezés. A származás, az azzal járó országos tisztségek és a család vagyoni helyzete, az azt adó birtokok kiterjedé­se az építkezést a nagybirtokos arisztokrácia reprezentáció­jának érdekében ekkor már régóta kötelezővé tette. Szükség volt építkezésre azért is, mert az egymást követő korok ízlé­se, igénye és lakóhelyeivel szemben támasztott követelmé­nyei is változtak. Ennek tulajdonítható, hogy a fennmaradt levéltári adatok bizonysága szerint minden nemzedék átépít­tette rezidenciáinak többségét, vagy legalábbis valami lénye­geset módosított rajtuk. A Batthyány birtokban levő várakban és kastélyokban megfigyelhető építkezés ezért kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal szinte állandóan folyt. A XVI. század második negye­ele körül megszerzett, középkori eredetű rezidenciákban fo­lyó újkori építkezés még Batthyány I. Ferenc idejében, a szá­zad közepe körül indult meg. Örököseként azt az ő 1566­ban történt halálát követően III. Boldizsár és a század végén, majd az új évszázad elején II. Ferenc folytatta. A folyamat természetesen nem fejeződött be II. Ferenc 1625-ben bekö­vetkezett halálával. Azt 1629-ig mindenütt, attól kezdve pe­dig saját lakóhelyein özvegye folytatta. Őt követte fia, I. Ádám, a későbbiekben pedig annak örökösei. Az alábbiak­ban ebből a több évszázados folyamatból emeltük ki a mái­említett, 1590 és 1640 közé eső, a családi levéltár adatai alap­ján megismerhető építkezéseket. Az építkezések A család legkorábbi váráról, a szlavóniai Kőrös megyében fekvő Gerebenről (Greben, Horvátország), az ott folytatott esetleges építkezésekről eddig nem kerültek elő olyan ada­tok, amelyek alapján azokról be lehetne számolni. Batthyány Boldizsár halálának évében, 1590-ben építke­zésről a családi levéltár iratai egyébként sehol nem szólnak. A németújvári vár (Güssing, Burgenland, Ausztria) második ka­pujának már említett, 1595-ös évszáma és több más, később részletesen említésre kerülő adata alapján azonban feltételez­hető, hogy ott, a család központi rezidenciájában azelőtt is folyt az a kisebb-nagyobb megszakítással az 1560-as években megkezdett nagy átalakítás, amely az addig középkori formá­jú várat reneszánsz főúri lakóhellyé alakította át. A család másik, szintén rezidencia jellegű, középkori vá­rában, Szalónakon (Schlaining, Burgenland, Ausztria) az 1590-es évek második felétől maradtak építkezésről szóló adatok. A levéltári források alapján megállapítható, korábbi építkezések után ott is újabbak kezdődtek, amelyek 1620 körűiig tartottak. Szalónakkal egyielőben Rohoncon (Rechnitz, Burgenland, Ausztria) is folyt építőmunka a XVI. század végétől, a fellel­hető adatok alapján az azonban csak részben dönthető el, hogy az iratokban 1599-től 1609-ig követhető építkezés az ottani várban vagy a városi kastélyban történt. A két épít­mény közül a vár 162l-ben elpusztult, az ezt követő évek­ből származó adatok a kastélyra vonatkoznak. A család rezidenciái közül az 1620-as években a murakö­zi Torony (Turnisce, Horvátország) kastélyán történt komo­lyabb építés. Annak részletei ismeretlenek, csupán a követ­kező évtizedekben készített összeírások említenek újnak ne­vezett épületrészeket. A Rába mellett fekvő Csákányban, a mai Csákánydorosz­lón Kanizsa várának l600-ban történt eleste után épült fel a folyó ottani átkelőjét védő kastély, amelyben később, 1617 és I62O között folyt nagyobb építkezés. Jelentős átépítés történt a kincstártól l604-ben vásárolt körmendi kastélyon. Azt 1620-ban fejezték be. A következő évben császári seregek égették fel, amiért Batthyány Ferenc a Dunántúlt is meghódító Bethlen Gábor erdélyi fejedelem pártjára állt. Helyreállítása 1622 és 1625 között történt. A Poppel Éva örökségéhez tartozó, a középkori ciszterci apátságból átformált szentgotthárdi kastélyt I6O8 és I6IO kö­zött Poppel László és Ádám fia, azt követően pedig Poppel Éva építették újjá, miután 1605-ben azt Bocskai serege elől Tieffenbach kapitány felrobbantana. Dobra (Neuhaus an dem Klingenbach, Burgenland, Ausztria) várában, Poppel Éva özvegységében való lakóhe­lyén először lón körül, később 1632 és 1640 között folyt nagyobb építőmunka. Kisebb építkezésről maradt adat az l6l6-ban a S ibrik csa­ládtól vásárolt bozsoki alsó kastély esetében, amelyet azután l632-ben a család visszavásárolt. Nem maradt viszont adat arról az őriszentpéteri, még a XVI. században katonai célzattal, tehát végvárként emelt kas­télyról, amely palánkszerkezettel az ottani és középkori templom köré készült, s amelyben fenntartási munkák bizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom