Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640

KOPPÁNY TIBOR BATTHYÁNY II. FERENC ÉS POPPEL ÉVA ÉPÍTKEZÉSEI - 1590-1640 A művészettörténeti kutatás már korábban bizonyította, hogy az 1541-ben három részre szakadt országban Buda el­vesztésével a megszűnt királyi székhely addigi vezető szere­pét a főúri udvarok vették át, a műveltség és a művészeti élet székhelyei azt követően az utóbbiak lettek. Közöttük volt a Szlavóniában és a Dunántúl nyugati felé­ben kiterjedt nagybirtokkal rendelkező Batthyány család ud­vara. A művelődés, különösen az irodalom pártfogása és ter­jesztése terén viselt jelentőségét az irodalomtörténet régen felismerte. A képzőművészetek terén egyes tagjainak szere­pe is ismert, építkezéseik és az azokkal kapcsolatos másfél évszázados tevékenységük feltárásához, azonban még csak az első lépések történtek meg. A család levéltárának XX. századi többszörös pusztulása ellenére rendkívül gazdag XVI-XVII. századi anyaga alapján a hiány legalább nagy vonalakban pótolható. Részben ma is álló, bár nagyobbrészt többszörösen átépített vagy romos, részben elpusztult épületeik számbavétele és vizsgálata, az azokra vonatkozó adatok, régi rajzok és metszetek segítsé­gével a család egymást követő nemzedékeinek építtető sze­repe nagyrészt rekonstruálható. A család udvartartásának anyagi alapjait, vagyonát a XV. századi családtag, az 1458 körül született és 1520-ban el­hunyt I. Boldizsár, előbb kőszegi királyi várnagy és vasi fő­ispán, később jajcai és egyben bosnyák bán alapozta meg. Gerebeni Hermanfi László alnádor vejeként és fogadott fia­ként annak nagykiterjedésű szlavóniai birtokait, Gereben vá­rát és hat kastélyát örökölte meg azok uradalmaival együtt. 1 Fiai közül II. Boldizsár már királyi kamarás, horvát-szlavón bán. Utóbbi tisztségét később öccse, I. Ferenc 1522-től visel­te. 2 Ő ifjúkorát II. Lajos király udvarában töltötte, s élete utol­só szakaszában Habsburg I. Ferdinánd bizalmi embere volt, mindvégig magas tisztségekben. A dunántúli birtokokat ­amelyek a családnak a XX. századig törzsbirtokai lettek ­Batthyány I. Ferenc szerezte meg. Fiúörököse nem lévén, vagyonát és birtokait korán meghalt bátyjának unokájára, I. Kristóf fiára, az európai műveltségű, Itáliában tanult és a francia királyi udvart is megjárt III. Boldizsárra hagyta. A ta­nulmány címében jelzett II. Ferenc az utóbbi fia volt. 3 Az egymást követő nemzedékek mindegyikéről marad­tak építkezésekre vonatkozó adatok. A családi levéltárban található források között a XVI-XVII. század fordulóján élt II. Ferencnek és feleségének, Poppel Évának az építkezése­ire vonatkozóan bőséges források szólnak. Segítségükkel építkezéseik nagy vonalakban megismerhetők, rekonstruk­ciójukhoz azonban elengedhetetlen az elődök által végezte­tett építési munkák csak csekély adatokkal illusztrálható át­tekintése. A XVI-XVII. század fordulóján a magyarországi építészet alakulásában a vezető szerep a világi épületfajtáké. A kor vá­rak és kastélyok építésének ideje, bár az 1591-ben kitört tizenöt éves háború az ország szélső területeit kivéve e téren is visszavetett minden építkezést. A világi építészet műfajai között nincs még egy olyan épü­letfajta, amely felett olyan gyorsan haladt volna át a koronként változó életforma és ízlésvilág, mint a főúri rezidenciaként szolgáló vár és kastély. A nemzedékről nemzedékre bekövet­kező változás magyarázza a főúri székhelyek megfigyelhető újabb és újabb átépítését. A magyarországi középkori várak és kastélyok 1500 után gyors ütemben épültek át korai rene­szánsz formákkal, hogy azután az újonnan épültekkel együtt a század második felétől későreneszánsz, a XVII. század vé­gétől pedig a korai barokk formavilágával alakuljanak át. A Dunántúl nyugati peremén elhelyezkedő Batthány bir­tokok Bocskai seregeinek 1605-ben történt hadműveleteitől eltekintve békésebben élték át ezt a kort. A család levéltárá­nak fennmaradt irataiból kitűnik, hogy az építkezés még ek­kor sem szünetelt. Az alábbiak legfőképpen levéltári adatok alapján Batthyány II. Ferenc (1573-1625) és felesége, Lobko­vicz Poppel Éva (1585?-1640) építkezéseiről nyújtanak átte­kintést. Az építkezések ismertetését megelőzően érdemes közelebbről megismerni személyüket, kettőjük építtető me­cénási életrajzát, azt követően pedig azokat a családi várakat és kastélyokat, amelyekben kettőjük építkezései folytak, va­lamint az általuk megbízott építőket, az építkezéseket meg­valósító művészeket és mestereket. Az építkezésekről tudósító iratok ebben az időben még nem önálló egységbe gyűjtve kerültek a családi levéltárba. Azok számtalan helyen, legfőképpen az egyes családtagok irataiban, vagy az azokhoz, intézett levelezésben, a beosztott szervitorok, várnagyok, tiszttartók, íródeákok jelentéseiben, valamint a korabeli leltárakban, összeírásokban, sokszor azonban családi, gazdasági vagy jogi vonatkozású iratok kö­zött találhatók. A felvázolt kép éppen ezért nem lehet teljes. Ahhoz a Batthyány levéltár rendkívül gazdag anyagának ki­merítő igényű átnézésére lenne szükség, amely az egyes ku­tató számára aligha elérhető. A saját kutatásból származó ada­tok mellett éppen ezért felhasználásra kerültek azok is, ame­lyeket a művészettörténeti, s azon belül az építészettörténeti feldolgozás számára az elmúlt évtizedekben gyűjtöttek a csa­lád levéltárának különböző részlegeiben. Ezek részben a MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének, részben a Kultu­rális Örökségvédelmi Hivatal adattáraiban találhatók. 1 A címben jelzett első időpont - 1590 - az apa, Batthyány III. Boldizsár halálának éve. A családi birtokok ekkor marad­tak a még kiskorú Ferencre. Azokat nagykorúságáig anyja, a Szigetvár védelmében elesett Zrínyi Miklós leánya, Dorottya kezelte. A második - az 1640-es - évszám Poppel Éva el­hunytát jelzi, ameddig férje halálát kővetően a családi birtok­szerződések alapján neki maradt birtokokon építkezett. A családi birtokok nagyobb részét azonban már ezt megelőző­en, 1629-ben kötött megállapodás alapján Poppel Évától fia, Batthyány I. Ádám (1610-1659) vette át. 3 A Batthyány birtokok II. Ferenc életében érték el legna­gyobb kiterjedésüket. Az apai örökségű várak, kastélyok és az a/okhoz tartozó uradalmak mellé újakat hozott a Poppel

Next

/
Oldalképek
Tartalom