Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - CSOMA ZSIGMOND Batthyány család jelentősége a XVI. század végi európai és magyar botanikában

CSOMA ZSIGMOND A BATTHYÁNY CSALÁD JELENTŐSÉGE A XVI. SZÁZAD VÉGI EURÓPAI ÉS A MAGYAR BOTANIKÁBAN 1 A Batthyány család, mint gazdag, befolyásos és nagybirto­kos família, Magyarország, illetve Közép-Európa politikai, gaz­dasági, kulturális és tudományos életében fontos, nem egy­szer meghatározó szerepet játszott. Különösen így volt ez a tö­röktől terhes időszakban a XVI-XVII. században. Ez az idő­szak Magyarországon és Európában is a késő-reneszánsz, a humanizmus, a természettudományos ismeretek, a nagy val­lásháborúk, a reformáció terjedésének időszaka volt, ami Ma­gyarországon a nemzeti függetlenség megőrzéséért folytatott harcot is jelentette. A Batthyány család mindezek ellenére a botanikatőrténetben is vezető szerepet játszott, Batthyány III. Boldizsár (1537-1590) révén. Ő mecénásként a tudományt pártolta, így a botanikai gyűjtő, feldolgozó és rendszerező munkát is támogatta. Az ilyen jellegű könyvek kiadását párt­fogolta, ugyanúgy, mint a protestáns vallásukért üldözött bo­tanikusokat, füveskönyv-készítőket is. Az udvarában élt a ma­gyar Beythe István és fia, Beythe András, illetve többször ven­dégeskedett nála Carl Clusius is. A tudós botanikus inspirálá­sa révén a Batthyány család a XVI. század végén az európai és a magyar botanikában is fontos szerepet játszott. 2 Batthyány Boldizsár 1537, mások szerint 1538 körül szü­letett, tanulmányait Horvátországban, Szlavóniában - Zág­ráb, Trakostyán, Vinica -, Alsó-Ausztriában - Bécs -, Stájer­országban - Graz - és a németújvári udvarban folytatta. 1559 végén eljutott Franciaországba, ahol közel két évet töltött a fiatal királyi pár szolgálatában. A vallásüldözés, a vallásukért életükkel fizető mártírok közelsége egy életre meghatározó volt számára. Apja, Batthyány Kristóf, anyja Svetkovits Erzsé­bet volt, akik a protestantizmus felé hajló, olvasni, a világ dolgaiban tájékozódni szerető emberek hírében álltak. Könyvtáruk híres, könyvszeretetük pedig ismert volt. Bat­thyány Boldizsár apjának beszámolt a franciaországi útján a reformációt képviselő hugenották - francia reformátusok ­kivégzéséről, nyilvános és eleven megégetésükről, fejvesz­tésükről, feldarabolásukról. Ennek következtében fiatal, majd érett férfi korában toleráns, vallástürelemmel rendelke­ző, az elesetteket, a kisebbségben levőket pártoló, segítő-tá­mogató tulajdonságai erősödtek meg. Bár a hatvanas évek­ben még kacérkodott a katolikus egyházzal, de már az 1570­es években buzgó protestáns, a radikális irányzattal, a refor­mátussággal szimpatizált. Özvegy édesanyja, valamint ma­gyar születésű bécsi orvosai Pistolatius és Elias Corvinus ve­zették rá a református tanok elfogadására. Egyes kutatók az anabaptizmus felé hajlását emelték ki, 3 mások a kálvinizmus­sal való kapcsolatát tartják meghatározónak. Szintén mások az unitáriusokkal - antitrinitáriusok - vélnek kapcsolatot 1 , miközben a lutheránus menekült - Joannes Manlius - köny­veit is megjelentette. 5 1575 után magtalanul meghalt nagy­bátyjától megörökölte a Batthyány birtokokat Németújvár ­Güssing (ma Ausztria) - központtal. Németújvár, Rohonc ­Rechnitz (ma Ausztria) -, Szalónak - Schlaining (ma Auszt­ria) - uradalmai, várai a jövedelmeikkel együtt a magyar hu­manista kultúra központjaivá váltak. Tanítói Antalfy Mihály és Pomogaics Mihály voltak. Úgy hírlik, Batthyány Boldizsár nyolc nyelven beszélt anyanyelvi szinten fiatal korában. II. Miksa császár a spanyol királynővel, Máriával történő házassága révén V. Károly veje lett, ezért semlegesen viselke­detett a valláskülönbségekkel szemben. Ausztriában és Cseh­országban minden felekezet szabadon gyakorolhatta vallását. Mindez felértékelte az osztrák birodalmat ebben a tekintet­ben, miközben Európában vallási intolerancia uralkodott. A vallási türelmetlenség a tudományok területét is befolyásolta. Bécsben a tudományokat pártoló II. Miksa „császári akadé­miájának" ezért is volt nagy vonzereje. Ennek az akadémiá­nak a résztvevői közé sorolhatók a kor kiváló tudósai, az itá­liai orvos és matematikus Paulus Fabricius, az udvari orvos és botanikus Rembertus Dodonaeus (1517-1585) és Carl Clusius (I526-I609) is. Clusius régi barátai között található Johannes von Crafftheim, és a magyar Batthyány Boldizsár (1538-1590) a kiváló diplomata, államférfi, valamint a történész Istvánffy Miklós (1538-1615), és a híres orvos Zsámboky János (1531­1584) is, aki II. Miksa udvarában történészként tevékenyke­dett. A császár azonban 1576. okté^ber 12-én Regensburgban meghalt. Ezt követően a legidősebb fiát, Rudolfot választot­ták meg császárnak, akinek hatalomra kerülése valamennyi protestáns udvari hivatalnokot nagy rémülettel töltött el, mert az új császár szigorú katolikus volt és a jezsuiták legnagyobb barátja és pártfogója. Ez a történelmi időszak, amikor a botanika az ókori ala­pok után a hagyományos kerékvágásából új mederbe tér. El­vált az ókori szerzők botanikai ismereteitől, és leíró tudo­mánnyá vált. A XVI. század így tehát az anyaggyűjtés és le­írás időszaka. A növények azonosításához döntően hozzájá­rult a képzőművészetek reneszánsza. Azt a képességet, ami a XV. században a természet valósághű ábrázolásában ki­bontakozott, a XVI. században a növények bemutatására használták, méghozzá általánosan hozzáférhető fa- és réz­metszetek segítségével. Ennek legnagyobb mesterei Dürer és tanítványai, akik éppen a részletek finomságával és pon­tosságával tűntek ki. Emellett a protestantizmus terjedése is kedvező hatással volt a botanika történetében. Ne feledjük: Brunfel (1488-1534) és Bock elsősorban protestáns prédiká­torok voltak, Lobelius udvari orvosként szolgált, Bauhin Johann (1541-1613) és Bauhin Kaspar (1560-1624) is a pro­testáns Baselben tanított. Mind Dodonaeust, mind Clusiust és Lobeliust a XVI. század botanikájának reformátoraiként tartják számon. Ez a protestáns természettudósi és botanikai érdeklődés is segítette, hogy a vallásüldözött Clusius, a pro­testáns nyugat-magyarországi Batthyány Boldizsár és a refor­mátus püspök Beythe István (1564-1599) között közös ér­deklődésnél erősebb barátság bontakozzon ki. Mind egyháztörténeti, mind botanikatörténeti szempont­ból igen fontos, hogy Batthyány Boldizsár Beythe István tu­dós prédikátort Németújvárra hívta. Beythe, a későbbi szu­perintendens a drávaszögi kicsiny Kő - Kamenác - neveze­tű településen született. Tanulmányai során Szegedi Kis 1st-

Next

/
Oldalképek
Tartalom