Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - BOBORY DÓRA Batthyány Boldizsár és a természettudományok. Egy kísérletező és befogadó főúr a XVI. századi Magyarországon

ket, barátságokat. Batthyány Boldizsárnak már egy egészen korai levele is arról tanúskodik, hogy tudatosan építette fel az életét. 15 éves korában a szüleitől ő maga kéri, hogy engedjék nyelveket tanulni, világot látni. Clusius szerint Batthyány Boldizsár hét nyelven beszélt, és igyekezett mindenkihez a maga nyelvén szólni. Hazatértekor sok újat is magával hozott, nem csak eszméket, hanem az újra való nyitottságot is. Amikor Clusius letelepedett Bécsben, és kettejük ismeretsége elindult, Batthyány értékelni tudta a botanikus munkáját. Részesülni kívánt az újdonságokból, midőn saját botanikus kert felállítása mellett döntött. Paracelsus új orvostudománya, mely a német területeken sajátosan protestáns színezetet nyert, szintén befogadóra talált Batthyány személyében, akárcsak udvari lelkészének toleráns, türelmes vallásossága. Mindez, talán Batthyány Boldizsár korai halála miatt, nem lett igazán maradandó irányzat elindítója. Fia, Batthyány Ferenc is korán meghalt, pedig ő hajlandóságot mutatott apja könyvgyűjteményének gazdagítására. Az unoka, Ádám azonban teljesen szembefordult ezzel a protestáns színezetű tudományos örökséggel. Batthyány Boldizsár híres könyvtárának csupán egy része élte túl Batthyány Ferencet, a gyűjtemény számos rendkívül érdekes darabja már halálakor elkallódott, levelei közül azonban sok megmaradt, így belőlük a XVI. századi Magyarország egyik legszínesebb főúri alakja bontakozik ki. Képjegyzék 1. kép. Batthyány III. Boldizsár (1537-1590). Olaj, vászon, XVIII. század. Németújvári Vármúzeum, Németújvár. 2. kép. Részlet Wolfgang Lazius Magyarország-térképéből, melyet Abraham Ortelius közölt Theatrum orhis terrarum című művében (Antwerpen, 1595). 96. számú térkép. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának jóvoltából. 3. kép. Carolus Clusius (1526-1609). Simon Gyula plexikarca. Természettudósok arcképcsarnoka. Vas megye. Bio tár VIII. Szombathely, 1991. 4. kép. Beythe István (1532-1612). Simon Gyula plexikarca. Természettudósok arcképcsarnoka. Vas megye. Bio tár VIII. Szombathely, 1991. DÓRABOBORY BALTHASAR BATTHYÁNY UND DIE NATURWISSENSCHAFTEN. EIN EXPERIMENTIERFREUDIGER UND TOLERANTER ADELIGER IM UNGARN DES 16. JAHRHUNDERTS Während an den Adelshöfen des 16. Jahrhunderts viele laienhafte Formen der wissenschaftlichen Experimentierlust aufblühten und die Zahl der botanischen Gärten und der Laboratorien, die zu alchemistischen Versuchen unumgänglich waren, ständig anstieg, gelangten auch die neuesten Richtungen nach Ungarn. Balthasar Batthyány (1537-1590) war derjenige Adelige in West-Ungarn, der im Laufe seiner Reisen nach Frankreich und während seines Aufenthaltes in Wien auf okkulte Lehren traf und nach Güssing zurückgekehrt alchemistische Experimente durchzuführen begann. Seine Liebe zur Botanik entstand dank seines Lehrmeisters, Mihály Pomagaics, in seiner Kindheit und als er später den damals schon international bekannten Botaniker, Carolus Clusius, kennen lernte, konnte er keinen besseren finden, dem er die Planung seines Botanikgartens in Schlaining auftrug. Die namrwissenschaftliche Tätigkeit Balthasar Batthyánys basierte, wie das der ihm ähnlichen Laien, grundlegend auf Briefe und Auseinandersetzungen mit Freunden, so untersucht diese Studie die Rolle des Kontaktsystems des Gutsherren in erster Linie in Bezug auf den Verlauf seiner (medizinisch) alchemistischen und botanischen Experimente. All das wird nicht nur im ungarischen, sondern auch im europäischen Kontext der zeitgenössischer Geistesströmungen untersucht, denn wir sind der Überzeugung, dass wir in der Person Balthasar Batthyánys den ersten heimischen Vertreter der neuen Gartenkultur und des Paracelsismus begrüfáen können. Jegyzetek 1 Erről általában lásd: Peter Burke: Erasmus and the Republic of Letters. = European Review 1999- 7. évf. 1. sz. 5-16. p.; Szabó András: Respublica litteraria. Budapest, Balassi, 1999.; Republic of Letters, Humanism, Humanities. Szerk.: Sebők Marcell. Collegium Budapest Workshop Series 15. Budapest, 2005. 2 Máig a legalaposabb összefoglalás Iványi Béla: Batthyány Boldizsár a könyvbarát. In: A magyar könyvkultúra múltjából. Szerk.: Keserű Bálint. Szeged, 1983. (Továbbiakban: Iványi, 1983.) 389435. p., és Koltai András: Batthyány Ádám és könyvtára. (A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai; IV. 1-2.) Budapest-Szeged, 2002. (Továbbiakban: Koltai, 2002.) 1-8. p. 3 Kapcsolatairól részletesebben lásd: Bobory Dóra: Batthyány Boldizsár és humanista köre. Erudíció, természettudomány és mecenatúra egy 16. századi magyar főúr életében. = Századok. 2005. 139. évf. 4. sz. (Továbbiakban: Bobory, Századok, 2005.) 925-927. p. 4 Eckhardt Sándor: Batthyány Boldizsár a francia udvarnál. = Magyarságtudomány 1943. 36-44. p. (Továbbiakban: Eckhardt, 1943.) 5 Thury Etele: Felső-Örs reformácziója. = Protestáns Szemle 1903. 15. évf. 297. p. 6 Fabó András: Beythe István életrajza. = Magyar Akadémiai Értesítő 1863. 4. sz. 210-268. p. 7 Uray Piroska: Az irénizmus Magyarországon a 16-17. század fordulóján. In: Irodalom és ideológia a 16-17. században. Szerk.: Varjas Béla. Budapest, 1987. (Továbbiakban: Uray, 1987.) 187-207. p. 8 A körmendi Batthyány-levéltár reformációra vonatkozó oklevelei I. I527-I625. Iványi Béla anyaggyűjtése. Kiadta: Szilasi László. Szeged, 1990. 106. 107. 109. 112. 113. 115. sz. levelek. 9 Uray, 1987. 194. p. 10 Koltai, 2002. 8. p. 11 Iványi, 1983. 12 Magyar Országos Levéltár (Továbbiakban: MOL) Batthyány Levéltára P 1314, 7811 (Filmtár 4794. doboz). 13 MOL P 1314, 8014-8021, két számozatlan jegyzetlap, és egy levél Cod. Vulc. 101/11. sz. 14 Cod. Vulc. 101/7, 8, 9, 10, 12. sz. 15 Ritoókné Szalay Ágnes: Zsámboki János levelei Batthyány Boldizsárhoz. In: Nympha super ripam Danubii. Tanulmányok a XVXVI. századi magyarországi művelődés köréből. (Humanizmus és Reformáció.) Budapest, Balassi, 2002. (Továbbiakban: Nympha super ripam Danubii, 2002.) 213-217. p. Erre az epizódra utal még Sylvain Matton: L'influence de l'humanisme sur la tradition alchimique. In: La crisi deU'alchimia. Micrologus 3. 321. p.