Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - BOBORY DÓRA Batthyány Boldizsár és a természettudományok. Egy kísérletező és befogadó főúr a XVI. századi Magyarországon

is rendelkezett igen nagy számú narancs- és citromfával, ele üvegház hiányában ezek minden bizonnyal nem maradtak meg, mert egyre csak újabbakat kellett rendelnie.

52 Paracelsus és az orvosi alkímia Magyarországon A kísérletező főurak szerepe tehát nem elhanyagolható az új növények megjelenésében és elterjesztésében. Nem kellett feltétlenül egyetemi háttér ahhoz, hogy a megfelelő lelkesedés és anyagi forrás birtokában valaki felismerje egy-egy újdonság fontosságát. Hasonlóképpen volt ez az új eszmékkel is, melyek közül néhány szintén befogadóra talált Batthyány Boldizsár személyében. A korabeli ábrázolások nagy részén az alkimista egyedül, megszállottan dolgozik laboratóriumának mélyén, a valóságban azonban a kísérletekben is egyre nagyobb szerepe lett az információ- és eszmecserének, a levelezésnek és a személyes találkozóknak, melyek során néhány kísérletet együtt is kipróbálhattak. Ahogy korábban említettük, Batthyány Boldizsárnak is megvolt a maga informális alkimista köre, mely hozzá hasonló lelkes érdeklődőkből és orvosokból állt. E korban még nem beszélhetünk igazán képzett alkimistákról vagy kémikusokról. Az alkímia vagy a kémia ekkoriban még nem képezi az egyetemi tananyag részét. Ha valahol mégis helyet kaphatott az oktatásban, akkor az a farmakológiai tanulmányok keretei között történt, tehát az orvosi fakultás hallgatóinak lehetett leginkább módja az alkímia gyakorlati részét megismerkedni. Kémia-oktatás ugyanis csupán a XVII. századtól kezd az egyetemeken megjelenni. Batthyány legfontosabb kapcsolata ebben a tekintetben Elias Corvinus költő volt, akitől nagy számú levél maradt fenn. Ezek szinte kivétel nélkül tartalmaznak kísérletekre, alkimista olvasmányokra való utalásokat. Corvinus nem volt orvos, különösebben nem lehetett felkészült az alkímiai eljárásokból sem, inkább úgy tűnik, hogy az egyes kísérleteket legtöbbször ki-ki a maga házi laboratóriumában végezte el, és aztán levélben vitatták meg, melyikük mire jutott. A laboratórium ekkor még nem egy szakszerűen berendezett különálló helyiség volt, hanem jobbára egy más célra is használt szoba, ahol elhelyeztek egy-egy lepárló berendezést, vagy égetőkemencét. Mindezen eszközökhöz nem volt egyszerű hozzájutni: és itt volt Corvinus igazán Batthyány segítségére.

53 Mivel Bécsben élt, több lehetősége volt felkutatni olyan patikusokat, akik egy-egy alapanyagot beszereztek vagy kikevertek számukra, fazekasokat és fémműveseket, akik hajlandóak voltak a különleges formájú edényeket elkészíteni, vagy aranyműveseket, akik szintén a segítségükre lehettek. A stájer gróf, Felician Herberstein

54 is évtizedeken keresztül levelezett Batthyány Boldizsárral. Padovában járt egyetemre, és udvari lelkésze úgy fogalmazott, hogy Itáliában elmerült a természet titkainak - „in occultis naturalibus"- tanulmányozásában. Orvos ő sem volt, hazatérte után bányászattal kezdett foglalkozni. Mivel a bányaművelés terén komoly tapasztalatokat szerzett, bizonyosan hasznos gyakorlati útmutatásokkal szolgálhatott a fémek elválasztására vonatkozóan. Nem meglepő a bányászati technológia és az alkímia közeli rokonsága. A XVI. század egyik legnagyobb példányszámban megjelentetett szerzője éppen az a Georgius Agricola volt, aki az elsők között humanista igénnyel írt a bányászatról, a fémek lelőhelyeitől kezdve egészen a laboratóriumi berendezések különböző fajtáiig, ami által valódi igényes kézikönyvvé vált a korabeli szakemberek és érdeklődök köreiben.

55 Batthyány Boldizsár vasbányákkal is rendelkezett, egyik levelében Bejczy Gergely két mázsa vasat kér tőle.

56 Tudomásunk van arról is, hogy az egyik kísérlet, melyet Corvinusszal együtt elvégeztek, éppen egy fémtartalmú kőzetből a fém kiolvasztása volt. Ehhez Corvinus szülőföldjéről, a már akkoriban is híres Joachimsthal bányavidékéről hozatott alapanyagokat.

57 Igen fontos kapcsolat a pettaui - ma Ptuj, Szlovénia Johannes Homelius orvossal folytatott levelezése,

58 ugyanis ez a Homelius annak a Johannes Homeliusnak a fia volt, aki Paracelsust az 1520-as évek elején vendégül látta, és jó barátságba került vele. Talán nem véletlen, hogy Paracelsus néhány kézirata az 1560-as évek elején éppen Homeliustól került elő.

5

'' Ezek alapján feltételezhető, hogy a paracelzista orvosi alkímiában Homelius volt a legfontosabb forrás Batthyányék számára, ő jelenthette a kapcsolatot az Európában egyre népszerűbb irányzat és annak nyugat-magyarországi megjelenése között. Természetesen ezt az adatot is körültekintően kell felhasználni. Valószínűleg Batthyány saját laikus érdeklődése nem indított el egy paracelzista irányzatot Magyarországon, hiszen a meglevő források mindössze arra mutatnak, hogy egy nyugat-magyarországi főúr saját szórakoztatására és kíváncsiságának kielégítésére szerezte be a paracelsusi corpus jó néhány darabját, sőt, nem csak a Paracelsus-követők és tanítványok által kiadott szövegeket gyűjtötte, hanem az azokat erősen bíráló szerzők kritikus munkáit is. Nincs tudomásunk arról, hogy ismereteit átadta volna bárki másnak közvetlen környezetén kívül, sőt, arról sincs pontos adat, hogy mennyire vonta be a kísérletekbe udvarának tagjait - például a művelt Beythét. Elképzelhető tehát, hogy érdeklődése egyelőre elszigetelt jelenség maradt, mely halálával meg is szűnt Magyarországon, hogy csak jóval később, a XVII. század derekán bukkanjon fel ismét,

60 amikor Bikfai János Nürnbergben megjelentette paracelzista szellemű értekezését.

61 A Batthyányhoz írott levelek csak pontatlan megnevezéseket és utalásokat tartalmaznak a kísérletekhez használt tárgyakra. Egy az 1980-as évek elején felfedezett és mostanra feltárt oberstockstalli - Kirchberg am Wagram, Ausztria -, XVI. század második feléből datálható laboratórium

62 maradványai között azonban a korabeli alkímiára jellemző tárgyi kultúra olyan darabjait fedezték fel, melyek segítenek konkrét képet alkotni e tudomány gyakorlati oldaláról. Az Ausztriában feltárt laboratórium darabjairól - amit talán egy földrengés temethetett el - annyit tudni lehet, hogy számtalan edényen kimutatható, milyen anyagokkal dolgoztak a XVI. századi tulajdonosaik. A kísérletekhez elengedhetetlen berendezés volt az égetőkemence, melynek számtalan típusa létezett. Volt, amelyik az állandó hőmérséklet és láng fenntartására volt alkalmas az olyan kísérleteknél - például a digestio, tehát egy anyag finomítása gyenge tűzön -, melyek akár hetekig is tartottak. Ezenkívül elengedhetetlen volt még a lepárló berendezés is, melynek számtalan típusa tanulmányozható a korabeli könyv-illusztrációkon.

63 Batthyány tervei között szerepelt egy égetőkemence felállítása is, de Corvinus óva intette at-