Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - BOBORY DÓRA Batthyány Boldizsár és a természettudományok. Egy kísérletező és befogadó főúr a XVI. századi Magyarországon

BOBORY DÓRA BATTHYÁNY BOLDIZSÁR ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK. EGY KÍSÉRLETEZŐ ÉS BEFOGADÓ FŐÚR A XVI. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON Bevezetés Talán túlzás lenne azt állítani, hogy egy kora újkori humanista szellemű főurat teljes egészében kapcsolatai határoznak meg, Batthyány III. Boldizsár (1537-1590) nyugat-magyarországi birtokos nemes esetében azonban ismerőseinek lajstroma kétségkívül igen impozáns. Tekintettel a res publica litteraria} szellemiségére, mely a nagyrészt levelezés, kisebb mértékben a személyes találkozások által fenntartott kapcsolatokra támaszkodott, a XVI. század második felében Európa szellemi elitje egy viszonylag jól körülhatárolható intellektuális társaságot takar, melyben helye volt filozófusnak, teológusnak, művésznek, az egyházi és világi hatalom képviselőinek, és patrónusoknak egyaránt. Batthyány Boldizsár ifjúságáról

2 és általában életéről nem maradt fenn elegendő forrás, hogy bizonyossággal meghatározhassuk, mikor került egy-egy újabb érdekes és nem ritkán kiemelkedő személy ismeretségeinek kiterjedt hálózatába, annyi azonban világos, hogy nevét jól ismerték a németalföldi, franciaországi, németországi, ausztriai, erdélyi, és természetesen a magyarországi értelmiségi körökben is.

3 Életútjának rövid ismertetése lehetőségeket kínál nemzetközi kapcsolatrendszerének bemutatására, felvázolására, míg levelezőpartnereinek érdeklődési köre, tevékenysége kiegészítheti, alkalmasint értelmezheti Batthyány Boldizsár saját hozzáállását a tudományokhoz, különös tekintettel a természettudományokra. Az alábbiakban Batthyány Boldizsár tudományosságának, a természet iránti érdeklődésének kifejezési formáit, a kísérletezésben segítségére levő barátokat és levelezőpartnereket, illetve a tudás felhalmozására és megőrzésére - és természetesen a reprezentációra - szolgáló könyvtárát fogjuk megvizsgálni a korabeli népszerű szellemi áramlatokkal való összefüggésükben. Ez a tanulmány tehát Batthyány Boldizsár botanikai tevékenységét, (orvosi-) alkimista érdeklődését, és egyedülálló könyvtárának rendezőelveit elemzi a főúr életrajzi adatainak és kapcsolatrendszerének, a korban egyre népszerűbb paracelzista orvosi alkímiának tükrében. Batthyány Boldizsár életútjának rövid ismertetése Az 1537. körül született Batthyány Boldizsár abban a kivételes miliőben nőtt fel, amelyet nagybátyja, a befolyásos kapcsolatokkal bíró Batthyány Ferenc és felesége, Svetkovics Katalin teremtett számára. Talán különösnek tűnhet, hogy nem édesapját, Batthyány Kristófot és édesanyját, Svetkovics Erzsébetet említjük meg elsőként, de tény, hogy a nagybácsinak nagyon nagy szerepe volt Boldizsár neveltetésében, úgy tűnik, jóval jelentékenyebb volt a befolyása, mint a tékozlónak tartott Kristófnak saját fiára. Batthyány Ferenc nagyon is tisztán látta, mennyire fontosak a jó udvari és nemzetközi kapcsolatok, és a huszonkét éves Boldizsárt 1559-től a francia királyi udvarba küldte apródi szolgálatra.' Egy azóta elveszett levél tanúsága szerint

5 az ifjú még Habsburg Mária királynénál is látogatást tett a brüsszeli udvarban, szintén a nagybácsi utasítására, ami azonban megkérdőjelezhető, mert Mária királyné 1558-ban már meghalt, tehát még azelőtt, hogy Boldizsár kiérkezhetett volna a látogatására. Gyakran emlegetett momentum a franciaországi tartózkodásnak Batthyány Boldizsár vallási kérdésekben megnyilvánuló magatartására való hatása. Vagyis, hogy miután testközelből láthatta a protestánsokkal szembeni kegyetlenkedéseket, ő maga igyekezett kerülni a szélsőségeket, birtokain megtűrte a legkülönbözőbb felekezetekhez tartozókat, sőt, udvarának tagja volt a később magát nyíltan kálvinistának valló Beythe István, illetve rendszeres és szívesen látott vendég a hazáját éppen felekezeti hovatartozása miatt elhagyni kényszerülő anabaptista Carolus Clusius. Mindez azonban nem egyedi eset, hiszen az erasmusi res publica litteraria vezérelve a hitbéli elkötelezettségen felül álló egyetemes társaság eszméje volt, ahol katolikus vagy protestáns egyformán jelen lehetett, mert összekötötte őket a betű, a könyv, a tudomány szeretete. Továbbá más eszmék is propagálták a vallási szembenállás megszüntetését egy közös ügy érdekében, amilyen a politikában az unió Christiana, a török elleni közös összefogás gondolata, vagy a teológiában a heidelbergi irénizmus volt. Nem szabad tehát Batthyány Boldizsár nyitottságát, vagy éppen vallási toleranciáját a kontextusból kiragadva egyedi esetként kezelni, hiszen ez a magatartás a kor értelmiségi köreinek jellegzetes vonása Európában. Éppen Beythe István

6 volt az, aki a valódi irénista szerzőket megelőzően már a különböző nézetek közötti viszálykodás megszüntetésére buzdított, aki igyekezett kimutatni a hasonlóságot az egyre inkább szembenálló lutheránus és helvét irányzat között, a lehető legkevésbé polémikus, higgadt hangon.

7 Ha Batthyány vallási szimpátiáit vizsgáljuk, a Beythével való kapcsolat mindenképpen találgatásokra adhat okot. Amikor Beythe 1574-ben Sopronba került, már meggyanúsították helvét hitelvekkel, és külön vizsgát kellett tennie a superintendens előtt, hogy nézeteinek helyességét 1. kép. (I. tábla 3- kép) Batthyány III. Boldizsár (1537-1590). Olaj, vászon, XVIII. század.