Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KÓTA PÉTER Batthyány Ferenc végrendelete 1559-ből
A BATTHYÁNYAK ÉVSZÁZADAI - TUDOMÁNYOS KONFERENCIA KÖRMENDEN (2005) 53-64. OLDAL KÓTA PÉTER BATTHYÁNY FERENC VÉGRENDELETE 1559-BŐL Batthyány I. Ferenc bán (1496. október 28. - 1566. november 28.) 1559-ben 1 készítette el harmadik fennmaradt, valószínűleg utolsó végrendeletét. 2 Történetírásunk - minthogy a közelmúltig nem volt hozzáférhető a nyilvánosság számára - főleg Ferenc bán katolikus meggyőződésének igazolására, és a Habsburg uralkodócsalád iránti elkötelezettségének bizonyítására használta a dokumentumot. 3 Az idők viszontagságainak jelét magán viselő irat azonban számos egyéb adattal is szolgál. A család hatalmának megalapozója, a nagy birtokszerző elsősorban az ingatlan vagyonról rendelkezik, a két váruradalom: Németújvár és Szalónak sorsáról intézkedik a legrészletesebben. A birtokok és haszonvételeik megosztásának, a lehetséges kompenzációknak, például a török pusztításai nyomán előállt veszteségek kiegyenlítésének szenteli a legnagyobb figyelmet. Ennek kapcsán kitér Nick és a Veszprém megyei Enying birtokokra is. A várakban található hadi felszerelést és a vasbányát is megemlíti, fontosságára való tekintettel, de csak általánosságban. Ingóságokról alig ír, amiket említ, azok inkább családi emléktárgyak, ereklyék. Ezek jelentősége a családi kapcsolatok, és hagyományok ápolásában van. Rendelkezik a levéltárról is. Sokszor elmélkedik családi viszonyainak alakulásán. Feleségére, Swetkovics Katalinra - akiről mindig a legmelegeb szeretet hangján szól - hagyja vagyonát, s mivel gyermeke nem volt, unokaöccse fiait: Gáspárt és Boldizsárt nevezi meg további örököseiként. Apjukat, Kristófot, akit gondatlan gazdaként bélyegez meg, nem engedi az örökséghez. Batthyány Ferencet különösen jó kapcsolat fűzte az uralkodó családhoz: személyes ismeretség és keresztapaság. Az ifjú főhercegeknek ajándékkal kedveskedik. A Habsburg-dinasztiával ápolt kapcsolat oly erős volt, hogy II. Miksa császár Ferenc bán halála után, 1567-ben, Batthyány III. Boldizsártól kérte, hogy nagybátyja Szent Kereszt-ereklyéjét ajándékozza neki. 4 Nem feledkezik meg azonban az alacsonyabb rangú személyekről sem: kisebbnagyobb birtokos szomszédait, megyebeli segítőit, familiárisait a szolgálatban megtartani, és tisztességesen megbecsülni parancsolja. A várbirtokokra települt horvát menekült családoknak jogbiztonságát pedig garantálja. A szöveg egészén végigvonul a tágabb környezet, a haza és a kereszténység, azaz a katolicizmus iránti elkötelezettség. Számos szép példáját adja annak, hogy bár a hivatalviseléstől viszonylag korán visszavonult, gondolkodásában mindig jelen volt az ország sorsa iránti aggódó főúr felelősségtudata. A végrendelet eredeti őrzési helye a Batthyány család levéltára volt, melynek maradványai jelenleg a Magyar Országos Levéltárban P 1313 törzsszám alatt találhatók. Litomericzi László OFM 1651. évi levéltárrendezését követően a legelső oklevél volt, Cista I, capsa 1, A. 5 Később a Törzslevéltár állományába került, Acta Antiqua, Almárium 1, Lad. 2, n s 77. jelzet alatt. A végrendelet a körmendi levéltár második világháborúban történt megsemmisülésekor elkallódott. Id. Tóth Zoltán budapesti vegyészmérnök Körmendről származott. 1945 tavaszán diákként több társával együtt titokban mentette a kastély udvarán szétszórt levéltári anyagot. 1027 darab, jórészt XVI-XVII. századi missilissel és egyéb irattal együtt ez a sárba taposott, súlyosan megrongálódott pergamen is nála maradt, amit elköltözésük idején magával vitt Budapestre, s azokat őrizte haláláig. Végső akarataként meghagyta fiának, ifj. Tóth Zoltánnak, hogy a megmentett iratokat vigye vissza oda, ahonnan származnak. 1989. május 27-én így került Körmendre kilenc doboznyi levéltári irat, melyet a „városnak" ajánlott fel. Még ebben az évben Tóth István György darabonként lajstromozta, tartalmukat meghatározta, így kerültek be mind a múzeum történeti dokumentációs leltárkönyvébe. 6 A végrendelet 5 darab kb. 6l cm x 32 cm méretű félbehajtott pergamenhártyából készített füzet, melynek legkülső lapja borítóként szolgál. A szöveg tehát a füzet belsejében 18 teljesen és egy részben megírt oldalon helyezkedik el. Az összefűzés rózsaszínű, nyers selyemből készült fonallal történt, amelynek végét a 19. oldalra nyomott 7 hitelesítő pecséttel zárták le. Nyolcadikként a végrendelkező Batthyány Ferenc pecsétje látható ugyanezen az oldalon. A füzetet archiváláskor függőleges felezővonala mentén összehajtották. Ennek következtében a nedvesség- és penészfoltok sajátos rajzolata alakult ki: a szöveg - sajnálatosan szűk - felső és jobb oldali margója, valamint a hajtásvonal mentén szenvedett leginkább, illetve a károsodás kívülről befelé, azaz a szöveg végétől csökkenő mértékben érte az iratot. Az egy hasábban, oldalanként 32-34 sorba írt szöveg olvasását ezek a körülmények nehezítik, helyenként lehetetlenné teszik. Számos problémát nem sikerült megoldani, ezért a szokásos közlési szabályoktól némiképpen eltérő átírással dolgoztunk: Az u-v betűket és a ti-ci szótagokat kép. (I. tábla 1. kép) Batthyány Ferenc (1496-1566) képmása. Olaj, vászon, XVIII. század.