Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - HORVÁTH SÁNDOR A Batthyányak és a horvátok

ható.

3- Mivel azonban a vlachok Szlavónia határvidékére való nagy telepedése után (1597-1600) a határőrvidék minden lakosát vlachnak nevezték, az őslakosokat is, meg a máshonnan odatelepülőket is,

34 nem határozható meg a vlachnak nevezett nyugat-magyarországi horvátok etnikai eredete, de ők magukat katolikusoknak tartják. Nem zárható ki, hogy elhorvátosodott vlachokról - aromunokról - van szó. A legvalószínűbb - a nyugat-magyarországiakat illetően - az a feltételezés, amely elsősorban az „oláh szabadság" jogán fogja egy csoportba őket e fogalommal.

33 Még e kettő keveredését sem szabad kizárnunk. A Batthyány család rohonci uradalmához tartozott a vlah/oláh települések közül Óhodász - ma: Althodis, Ausztria -, a szalónakihoz pedig Rauchriegel-Allersgraben, Mönchmeierhof, Allersdorf, Podler és a félig vlachok lakta Ószalónak - ma: Altschlaining, Ausztria -; Erdődy vörösvári uradalmához tartoztak Spitzzicken, Weiden, Farapatisch, Stefanshof, a két Podgoria és Rumpersdorf.

36 Első írásos említésük - Moacanin szerint - l6l4-ből származik, amikortól az addigi Ujszéket Oláh-Cziklin néven nevezik; Erdődy Tamás oklevelében korábbi - 154l-es és 1549-es - forrásokra hivatkoznak, azonban ez mégsem bizonyítja azt, hogy akkoriban már vlachok éltek az oklevélben szereplő Bándolyban, Oláhciklényben és Podgorián. Feltételezhető, hogy a vlachok csak később telepedtek itt le.

37 Hajszán az 1566-os urbáriumban már talált horvát neveket Podler, Mönchmeierhof és Allersgraben településeken, amelyek horvátok által lettek újratelepítve, Rauchriegelt pedig a XVI. században még nem említették.

38 A menekülők mellett - már azt megelőzően is - a földesurak alkalmazottai között szép számmal voltak horvátok: a korszakban kevés volt az írástudó, emiatt például Batthyány Ádám új körmendi tiszttartója nemes Gerdákovics, más néven Horváth Mátyás mellé a gróf írni tudó számtartót adott, „mivelhogy magad írást nem tudsz"}

9 Honnan jöttek? Honnan is jöttek ezek a horvátok? Azt gondolnánk, hogy a Batthyány család természetesen a maga szlavóniai birtokairól menekítette őket. Ez részben igaz. A stenicnjaki uradalom például nem volt a Batthyány családé, mégis sok menekült érkezett onnan, többek között Stinácba. A szentmiklósi horvátokról azt lehet tudni, hogy Szlavóniából érkeztek, de egykori lakhelyük nevét nem őrizte meg az az irat, amelyben megerősíttetik az áttelepedéskor kapott privilégiumokat. Viszont ismerjük annak a húsz családfőnek a nevét, akik Szlavóniából jöttek: többek között „Blasius Misiiak, Petrus Horváth, Marcus Rogosár, Jakobus Damsics, Stephanas Tóth, Simon Soslárics, ,..".

40 A körmendi uradalomhoz tartozó Felsőberkifaluba Boszniából érkeztek a horvátok. Ezt a helybeliek az 1760-as öszszeírás kapcsán mesélték el: elődeik először Körmend határában telepedtek le, majd tovább Horvátnádalján; itt már építették házaikat, amikor a helyi magyarok elűzték őket, s emiatt a Rábától délre, a folyó és a Csörnöc patak között húzódtak meg, amire akkor, 1760-ban még a „Horvátgyöp"földrajzi név is emlékeztetett. De 1600 után egyre gyakoribbak voltak a török betörések, s ennek következtében költöztek a Pinkától északra található helyre, ahol előbb Alsóberkit építették fel, de végül attól északabbra, a mai Felsőberkifaluban állapodtak meg, amelyet egy korábban tüskés-bokros területen építettek.

41 Hogy melyik településre honnan érkeztek, arra csak ritkán találtunk eleddig választ. Azonban azzal is számolni kell, hogy már a migráció során is lehetett keveredés. Ráadásul az új hazába érkezők nem mindig maradtak első letelepedésük helyén, hanem némelyek továbbálltak. Emellett az ideérkezők közül néhányan tanulmányokat folytattak - esetenként külföldön. Mindkettőre példa az a Szalónakon 1612. december 28-án kelt úriszéki per, amelyben a külföldön tanult fiú, Lakics Péter hazatérve Barátfaluba az atyai részét követeli. Időközben ugyanis az apa egyik fiával elköltözött a faluból, a házat és a földet pedig zálogba vetette. „Lyakjcz Marko fiaj igy feleltek Lyakicz Péternek, hogy az te atyád es batyad mjnden marhaiokkakel mentek innend, mjnd el haytottak uelek, sohul semmjt itt nem hatlak, szinten az Dunántúl ment, az földeketis mjnd zalaghban uetette. '

H2 Majd később ezt olvashatjuk: Ez a Peter sok ídeigh idegen orsagban uolt es tanult. " De atyja, egyik fiával elköltözött: „Dunán lui Secula neuö helben".

4i Hova telepedtek le? Hova is telepedtek le ezek a horvátok? Josef Breu számba vesz minden változatot: az új település alapításától, a magyarokkal vagy németekkel lakott településekig.

44 Az új települések egyike Horvát Szentelek - ma: Kroatisch-Stegersbach, Ausztria -, amelyet 1534-ben,

43 a másik Szentmiklós - ma: St. Nikolaus bei Güssing, Ausztria 40

, amelyet 1545-ben, a hamiadik Pónic - ma: Punitz, Ausztria -, amelyet 1552-53-ban

47 alapítottak idetelepülő horvátok.

48 1545-ben horvátok járultak Batthyány gróf elé, s kérték, hogy fogadja be őket birtokán, mire ő a Németújvár melletti Szentmiklós templomnál telepítette le őket. Az 1545-ben szereplő nevek közül 1576-ra már csak a Bwksyth, Horvát, Robek, Kis és Wgwala maradtak fenn: a többiek vagy kihaltak, vagy továbbálltak.

49 Stinác/Pásztorháza - ma: Stinatz, Ausztria - története egészen sajátos. A Batthyány család e települést - a XX. századi kutatás alapján állítható - felhasználta egyéb célja elérésére is, nemcsak a jobbágyadó és a munkaerő növelésére. A település több néven is szerepel a korai iratokban: Horvathfalu, Nova villa aliter Horváth falva, Uyfalu, Arrand néven egyaránt említik a Zthynyak néven is ismert falut, amelybe Batthyány horvátokat telepített. A Sztinyák, Stinác név az 1576-os urbáriumban jelenik meg először. Korábban a települést Polhaim emberei felégették, s ennek újjáépítése 1528 és 1535 között történt. Batthyány Ferenc és Erhard Polhaim között azért tört ki a viszály, mert Batthyány úgy tekintette, hogy Polhaim birtokainak - és Stájerországnak - a határa a Lapines folyó, mint természetes határ, míg Polhaim azt bizonygatta, hogy Wörth, Neudau és Burgau települések lakóinak a Lapincson innen is vannak földjei, erdei, egyszóval tartozékai. Milan Kruhek kutatásai nyomán kiderült, hogy a horvát településsel sikerült Batthyánynak Polhaim stájer jobbágyait elüldözni a környékről és a birtoka nyugati határát kiterjeszteni és bebiztosítani e területen.

50