Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

VI. Visszatekintés A Batthyány kastély évszázados kincsei című időszaki kiállításra - NAGY ZOLTÁN Nagy utat tettünk meg - A szerkesztő utószava

mi is felkeressük őt. Ez a gondolat vezetett arra a felismerésre, hogy hasonló formátumú kötetet adjunk ki, mint a Szombathelyi Képtár. Kéthasábos szövegtükörrel, szövegközti ábrákkal, fekete-fehér képekkel illusztrálva, a kötet végén pedig a képanyag egyharmadát színesben is közreadva. A Linea Nyomda és Reklámgrafikai Kft.-t - ahol a kiállítási katalógust is készítették - megkerestük. Örömmel fogadtak bennünket, és már a pályázat írásának időszakában Kerényi Jánost „ művészeti vezetőd-ként bocsátották rendelkezésünkre. / A Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz benyújtott pályázatunk eredményességében reménykedhettünk egyedül, miközben lázasan folyt a kötet előkészítése. Körmend Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Bebes István polgármesterrel együtt támogatta a konferencián elhangzott előadások kiadását. A kéziratok megvásárlására 1,5 millió forintot fordított, míg a szerkesztési munkálatokra további 0,5 millió forintot biztosított. A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága egyetértésével és támogatásával a Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Kollégiumához benyújtott pályázatunk a szűkös pályázati alap ellenére 1 millió forintot nyert. Ehhez a múzeum saját bevételéből 0,5 millió forintot tett hozzá. Körmend városa ezen kívül a nyomdaköltségekhez további 0,7 millió forintot szavazott meg. Ez volt a vég. Ennél több forrás nem állt rendelkezésünkre, ebből kellett gazdálkodnunk. A kötet kiadására Körmend városa és a megyei múzeum közös megrendelőt írt alá 2006 októberében. E dokumentum szerint a város a kötet kiadója, a múzeum pedig főtámogatója lett. A több mint ötszáz oldalas kötet 115 grammos műnyomó papíron, 36 oldalnyi színes melléklettel, hely- és névmutatóval ellátva kerül a kutatók és az érdeklődő nagyközönség elé, mindössze 400 példányban. Jámbori Tamás szerkesztésében azonban 100 db CD változat is megjelenik. Előttünk áll hát a mű, címlapján gróf Batthyány László javasolta ősi szimbólumokkal, a grófi és hercegi címerekben szereplő, önfeláldozást jelképező, kicsinyeit vérével tápláló pelikánnal, a hűséget és bátorságot példázó, szájában kardot tartó oroszlánnal, hátoldalán a körmendi Batthyány kastély, a család egykori otthona. Ezt a könyvet a Batthyány családra való tekintettel német nyelvű összefoglalók teszik nemzetközileg elfogadhatóvá, szövegközti illusztrációk pedig színesebbé. A vaskos kötet végén tematikusán szerkesztett színes táblaképek állnak. Ezt követően a hely- és névmutató kap helyet, majd a szerzők bemutatására kerül sor. A bevezető tanulmány szerzője R. Várkonyi Ágnes egyúttal a kötet lektora is lett. Rajtunk kívül egyedül ő vette számba azt a több mint 2 millió betűhelyet, amiről 2006. március 22-én kelt lektori véleményében így írt. „... A tanulmánykötet eredeti, többnyire rendkívül értékes interdiszciplináris jellegű kutatások együttese. A múzeumokban őrzött szellemi és tárgyi örökség színvonalas feldolgozása. Végső soron a kultúra megőrzéséről szól, Magyarország és Európa múltjáról, az élet távlatairól. A kötetet használni fogják a szakmai körök. Felhasználható az egyetemi oktatásban, segédkönyvül szolgál a középiskolai tanáiroknak és helytörténészeknek. Kézikönyve lehet a korszerű turisztikát szervező szakembereknek [is]. " 1. kép. A hercegi címer magába foglalja az ősi család jelképeit A kötet kézirata közel 450 fekete-fehér és színes képet tartalmazva, tizenkét pontos betűkkel írva, 650 oldalt tesz ki. A mű elég terjedelmes ahhoz, hogy ne engedhessük meg magunknak azt, hogy túl nagyok legyenek a betűk, túl szélesek a margók, „mákszemnél" nagyobbak a jegyzetek. A jól használható lábjegyzetről is le kellett mondanunk a nehezebben kezelhető, de papírtakarékos végjegyzetek javára. Pedig éppen Tóth István György sajátja volt ez a főszövegből a lábjegyzetre kitekintő izgalmas polémia. Számolnunk kell itt azzal is, hogy a megengedhető oldalszám 5%-os tűréshatárán belül legyünk. Ezért kisebbek a térképek, képek, ábrák, diagrammok, táblázatok és genealógiák, s e nehezen megszerzett pénzen kinyomtatott, drága könyvben megengedhetetlenek az üresen ásítozó lapok. Marsili kihajtogatós, színes, 1683-ban készült Rába védmű térképére büszkék vagyunk. De egyúttal bizonytalanok is abban, hogy vajon a keskeny papírszalag rögzíti-e majd azt a kötet borítójának hátfalán? Tudatában vagyunk annak, hogy a festményekről közölt képeink bizony nem mind hitelesek a kritikus kutatók előtt. De vajon hogy is lehetne megrajzolni a Batthyány ősöket úgy, hogy porladó hamvaik sem voltak ismeretesek az egykori képíró előtt, bár tudjuk: képzeletünk nem ismer határokat...