Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

VI. Visszatekintés A Batthyány kastély évszázados kincsei című időszaki kiállításra - WIEBER MARIANNE Öltöztetett Batthyány szobrok

WIEBER MARIANNE A BATTHYÁNYAK ÖLTÖZTETETT SZOBRAI A körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum a Szombathelyi Képtárral karöltve 2005-ben nagyszabású kiállítást rendezett A Batthyányak évszázadai címmel. A kiállítási koncepció szerint a körmendi várkastély első emeleti dísztermében kívánták bemutatni a város életét 400 éve meghatározó főúri család jeles képviselőit. A rendezők elhatározták, hogy a XVII-XIX. század kiemelkedő főurai közül háromnak: Batthyány Ádámnak (1610-1659), Batthyány Lajosnak (1696-1765), valamint Batthyány Fülöpnek (17811870) öltöztetett szobrait készíttetik el. Mivel a közelmúltban II. János Pál pápa által boldoggá avatott „szegények orvosának", dr. Batthyány-Strattmann Lászlónak szobrát a nagyérdemű közönség a kastély főépülete előtt megtekintheti, ezért az ő alakja helyett a hercegi család tulajdonában lévő, Franz Brucker bécsi divatszalonjában készített, IV. Károly koronázásakor viselt díszmagyar öltözetét állították a kiállítás fókuszába. A rendezési elv szerint a három különböző évszázadban keletkezett, eltérő színvonalú, de a főurakat élethűen ábrázoló, nagyméretű olajfestmények hű másaként gipszből, textilből készített, alacsony pódiumra emelt, 1800 mm-magas, 600-800 mm széles öltöztetett szobrok elkészítésének az volt a célja, hogy a látogatók számára hitelesen közvetítsék a régi korok üzenetét. Ezért a fejek megformálásának ihletett életszerűségére, és a korabeli viseleti elemek részleteiben is mértékadó rekonstrukciójára nagy hangsúlyt kellett fektetni. A szakértőkből álló zsűri előtt bemutatott műalkotások egy új műfajt képviselnek. Az öltöztetett szobrok megalkotói arra törekedtek, hogy a történelmi stúdiumok ismeretanyaga, és a kutatók által összeállított jellemrajzok alapján életszerűen, hatalmuk, méltóságuk csúcsán attribútumaikkal együtt ábrázolják a főurakat, amit a részleteiben gazdag festmények alapján, a korabeli viselet textúrájának és díszítésének rekonstruálásával kívántak megoldani. A feladat emberpróbáló voltát a rendelkezésre álló rövid határidő súlyosbította, hiszen a portrék megformálását, a különböző anyagok beszerzését és a bonyolult díszítőelemek elkészítését alig egy-két hónap alatt kellett megvalósítani, és a helyszínre szállítva a három előkelőséget felöltöztetni. Gróf Batthyány I. Ádám a ,,dunáninneni kerületi főkapitány", Batthyány Lajos nádor, herceg Batthyány-Strattmann Fülöp szobrai és a dr. Batthyány-Strattmann László herceget szimbolizáló öltözet köré állították fel a hercegi család négy évszázados történetét összefoglaló kiállítási egységeket, eredeti tárgyakat, festményeket és becses dokumentumokat felvonultatva. A magyar főrangúak öltözködési kultúrájáról lényegében a magyar állam kialakulásának korától kezdve beszélünk, de ez semmiképpen sem azonos a nép viseletével. A kutatások megállapították, hogy a magyarok öltözködési stílusa a keleti és nyugati ízlés egyedi kompozíciója. Mindig az adott történelmi helyzet alakulása határozta meg, hogy a keleti vagy a nyugati hatás a dominánsabb. A „szélcsendes" időben a nemzeti ízlés feloldódott az európai clivatáramlatokban, a sorsfordító viharok a semmiből újrateremtették a már szinte elfeledett ősi öltözéktípusokat, ékszereket, hajviseleteket. A tatárjárás korában, a török hódoltság idején, a kuruc mozgalmakban, de még a XIX. század forradalmi időszakában is elementáris erővel jelenik meg a nemzeti öltözékek divatja, melynek általános jellemzője a praktikum és az esztétikum egysége, mely az alapformákat megőrizve csak azok arányaiban különbözik. A magyar férfidivat variábilis alapdarabjai az. ing - dolmány - mente - szűk „magyar" nadrág négyes egysége minden időben világosan felismerhető. A protestantizmus megjelenése az alapformákat megtartotta. A két vallás követőinek öltözékét csak a díszítések formái különböztették meg. Batthyány Ádám puritán öltözete protestáns voltára vall, Batthyány Lajos az ellenreformáció barokk pompáját idézi, Batthyány Fülöp ruházata pedig az empire gazdag stílusvilágát példázza még katonai uniformisában is. Batthyány Ádám öltözékének legpompásabb darabja a XVII. századra jellemző hosszú, prémmel bélelt mente, hoszszú ujjakkal, melyeket „kutyaütőnek" is neveztek. A nagyúr ruházata saját idejében konzervatívnak mondható, színében és díszítményeiben visszafogott, súlyos és komor. A menték anyaga az évszakokhoz igazodva rendkívül változatos volt, selyemtől a vastag posztóig terjedt. Öltöztetett szobrának mentéje vörös pamutbársonyból, a ruhaanyagok királyából készült féloldalas gombolással. Jellemző részei még e ruhadarabnak a vállat takaró gallér és kézzel hurkolt gombok, amit a rekonstrukció során korhű formában, eredeti technikával készítettek el. A gombok a legkisebb, de gyakran a legdrágább elemei voltak a ruhadaraboknak. Gombok készülhettek selyemzsinórból, vagy skófiumból, aranyból, ezüstből, sokszor zománcozva. Változatosságuk végtelen. Formában és méretben: „átallátó", csavaros és cseppformájú gombok, apró pontozott „cépa" gombocskák mind divatosak voltak. Fontos volt az udvartartásokban az ötvös és a gombkötő személye, akiket művészi tevékenységükért jól megfizettek. A dolmányt, a mai zakónak megfelelő ruhadarabot közvetlenül az ingre öltötték, melynek szabása szorosan követte a test formáját, hossza koronként változott. Nyáron béleletlen dolmány járta, az úgynevezett „félszerdolmány", télen pedig „kétszer dolmány"-t, azaz bélelt formáját viselték, sokféle anyagból, változatos szabással és díszítéssel. A legértékesebb dolmánynak a bársonyból készült számított. Batthyány Ádám öltöztetett szobrának késő reneszánsz dolmánya laza, kézi szövésű, vörösre festett gyapjúból készült, mely viselője térdét és kézfejét is eltakarta. A dolmányokat a XVII. század elejéig a gombokon kívül szalagszegély és csatok díszítették. A zsinórozás pectig a XVII. század első felében, az erdélyi főurak ruháin jelent meg. A kor férfidivatjában is fontos szerep jutott a felső ingnek. A szobor ingének látható nyakrésze és kézelője régi, kétszáz