Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

VI. Visszatekintés A Batthyány kastély évszázados kincsei című időszaki kiállításra - MÓRICZ PÉTER A Batthyány kastély évszázados kincsei - Időszaki kiállítás - Körmend, 2005. augusztus 19 - november 30.

szönheti, hogy a megszálló orosz katonák II. Katalin cárnőt vélték a pozsonyi koronázási dombon ábrázolt lovas alakban felfedezni. A festménnyel szemben helyeztük el dr. Batthyány-Strattmann László hatalmas képmását, mely római boldoggá avatása alkalmával a Szent Péter Bazilika homlokzatán függött. A díszterembe vezető folyosón kapott helyet két tabló, melyeken az 1930-as években készült enteriőrfotók segítségével mutattuk be a kastély II. világháború előtti pazar belső tereit és berendezését. Látogatóink itt találták azt az érintőképernyővel felszerelt információs központot, melynek segítségével a kiállított Batthyány gyűjteményekről tájékozódhattak, illetve megnézhették a dr. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásáról készített filmet is. A kiállítási koncepció alapján a díszteremben 12 tematikai egységet hoztunk létre, melyek közül az első három az Árpád-korig visszanyúló családtörténetet, a Körmend megszerzésével és birtoklásával kapcsolatos dokumentumokat és tárgyakat, valamint a gyűjtemények őrzési helyének, a kastélynak és a Várkertnek a sorsát tárta a látogatók elé. Ezt követte a gyűjtemények történetét és megmaradt tárgycsoportjait bemutató öt egység. A terem közepére került a kiállítás záró része: a 400 éves évfordulóra való tekintettel minden évszázadból kiemeltünk egy-egy jelentős Batthyány személyiséget, akit részletesen mutattunk be. A díszterembe lépve a kiállítás címe alatt egy nagyméretű, fából készült, festett Batthyány-Illésházy kettős címert láthattunk, mely a XVIII. században a nagykanizsai Felső templom számára készült. A templom építtetője a nagykanizsai uradalom birtokosa, Batthyány III. Ádám volt, ezért helyezték el a kegyúri pár címerét az oltár mellett. A rendkívül gazdag családtörténet 4 tablón került felvázolásra. Itt mutattuk be a család várairól készített metszeteket, valamint egy 51x72 cm méretű eredeti családfát, mely a família 16 generációját ábrázolta, s általában a családfők tisztségeit és emlékezetes cselekedeteit sorolta fel, valamint a feleségeik nevét is megadta. Múzeumunk őrzi egy nagyméretű családfa bal felső töredékes részét, melynek alsó, szintén töredékes fele a Magyar Országos Levéltárban található. A két, különböző helyen őrzött darabjából következtetni lehet a családfa teljes méretére. Eszerint szélessége 2 m, magassága 4 m lehetett. Szintén a családtörténetre vonatkozóan mutattuk be azokat a „rohonci ősgaléria"mintájára készített festmények kicsinyített másolatait, melyeknek eredetijei a güssingi vármúzeumban tekinthetők meg. Ezek a XII. századi Kővágóörsi Renoldtól a XVII. század második felében élt Batthyány II. Ádámig mutatják be az ősöket. Itt kapott helyet az egyik oldalán Máriát és Jézust, a másikon pedig a magyar címert ábrázoló ún. „mohácsi zászló", amelyet a családi hagyomány szerint Batthyány I. Ferenc a dereka köré csavarva mentett meg az 1526-os ütközetből. A művészettörténészek állítása szerint valójában azonban a XVII. században készült. A következő kiállítási egység a Batthyány család és Körmend l605-től a II. világháború végéig tartó kapcsolatát mutatta be. A XVI-XVII. század fordulóján Kaszaházi Joó János személynök volt Körmend birtokosa, akit azonban felségárulás miatt elítéltek, és elkobozták minden birtokát. A város így a kamara kezére jutott, majd az udvari hitelező, Henckel Lázár közvetítésével, 45 000 tallérért l605. február 12-én került Batthyány II. Ferenc birtokába. A Batthyányak rögtön hozzákezdtek Körmend megerősítéséhez, amelynek fő feladata a XVII. században a településtől nyugatra fekvő Batthyány birtokok védelmezése volt. Ennek jegyében kapott Körmend hajdúprivilégiumot, mely értelmében a lakosság mentesült az adók alól, és csak katonai szolgálattal tartozott birtokosának. 17l6-ban Körmend a Batthyányak magyarországi uradalmainak igazgatási központja lett. A török háborúk után megszűnt védelmi szerepe, a földesúri család az új helyzetben arra törekedett, hogy a kedvező fekvésű könnendi uradalom gazdasági előnyeit kiaknázza. A birtokigazgatási központtá válás következtében jelentős fejlődésnek indult Körmend jó viszonyt alakított ki birtokosával, a kastélyépítő Batthyány Lajossal, aki az 1746-ban alapított hitbizomány részévé tette a kömiendi uradalmát is. I8O6 és 1870 között Batthyány Fülöp viselte a hercegi címet, neki köszönhetjük a körmendi belváros arculatának kialakítását. Ő állítatta a várkerti Obeliszket, a Rába-parti Nepomuki Szent János és a főtéri Mária Immaculata szobrot is. A II. világháború előtt Könnendet dr. Batthyány-Strattmann László tette híressé, 1920 és 1930 között kastélyában berendezett szemkórházában ingyen gyógyította szegény betegeit. A kiállításon láthatók voltak a Körmend megszerzésével kapcsolatos l605. évi iratok, a városi polgárság és a Batthyányak levelezésének dokumentumai, egy 1724-ben készült francia nyelvű térkép a körmendi uradalomról, valamint a város 1800. évi, Batthyány II. Lajos által kiadott rendtartása. A kevés tárgyi emlék egyike a Batthyány címeres tűzoltósisak, ugyanis a XIX. század végén, XX. század elején a hercegi címet viselő Batthyány Ödön a Körmendi Önkéntes Tűzoltóegylet védnöke volt. Batthyány Ödön örököse távoli rokona, a hercegi címet 1915-ben elnyerő dr. Batthyány László volt. A körmendiek már korán felismerték a szemorvosnak a város életében betöltött meghatározó szerepét, halála után róla nevezték el a helyi kórházat, majd 1934-ben - a kiállításon is látható díszoklevelet adtak ki „herceg Batthyány-Strattmann László doktor lelki nagyságáiból fakadt önzetlen emberbaráti és orvosi működésének" emlékére. A következő tematikai egység a gyűjtemények őrzési helyének, a körmendi kastélynak és a hozzá kapcsolódó várkertnek a történetét vázolta fel. A belváros északkeleti sarkán, a XV. században emelt vár négy saroktornyos, szabálytalan négyszöglet alaprajzú, egyemeletes épület volt, melyet vizesárok vett körül. A XVII. században a török támadások miatt a dunántúli török elleni védelmet irányító Batthyányak végvárrá alakították, majd a felszabadító háborúk után Batthyány Lajos kastéllyá építette át. A védműből mozgalmas alaprajzi és tömegelrendezésű, európai barokk udvari pompát idéző kastélyegyüttest emeltetett, az osztrák barokk jeles képviselőjének, Donato Feiice de Allio tervei alapján. A kastélyegyüttes épületeit egyetlen észak-déli tengelyre fűzték fel, melyeknek két oldalán melléképületeket emeltek. A kastélyt a XIX. században többször is átalakították, az épület klasszicista homlokzatot, erkélyt és manzárd-tetőt kapott. A kastélytól keletre elterülő várkert Vas megye legrégibb és egyben egyetlen francia parkja volt. Az idők folyamán alakult át angolkertté úgy, hogy a jellegzetes barokk tengelyek, melynek középpontjában a kastély áll, máig megmaradtak. A kor ízlé-