Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - ERDÉLYI ERIKA - KOPPÁNY ANDRÁS A körmendi Batthyány kastély Narancsházának kutatása
díszítőfestés látható (12. kép), amely bizonyítja, hogy az épület keleti felében is emeletes épületrész állt, akárcsak a nyugati épületben a legelső periódusban. Ekkor az épület nyugati felében szintén udvar helyezkedett el, majd 1844ben hasonlóképpen a keleti épülethez az udvart itt is beépítik, részben alápincézve azt. Mindezt a falkutatás során előkerült falelválások is igazolták. Harangozó 1844-es, a nyugati narancsház átalakításról készült tervrajzába utólag ceruzával belerajzoltak (16. kép). E rajzok, és a hozzájuk fűzött jegyzetek néhány ponton kiegészítik az épületről való ismereteinket. 1871-ből ismert egy összeírás az üvegházakról," amelyben a nyugati narancsházban két pincét említenek a jelenleg ismert egyetlen pincével szemben. Az említett rajzra, az épület déli üvegházrészének nyugati felébe, utólag ceruzával viszont berajzoltak egy pincét. A rajz alapján az üvegházak mögött futó két folyosószakasz között ábrázolt lépcsők egyike e pincébe vezetett. A rajz így magyarázatot ad az írott forrásra, s a remélhetőleg bekövetkező régészeti feltárás fogja majd a pince tényleges formáját meghatározni. Az 1844-ben így kialakult épületet 1887 után jelentősen átépítették. Az átalakításról - a harmadik periódus kialakításáról - három színes tervrajz is szerepel az uradalom Építési Hivatalának rajzai között. Kettőt közülük Andreas Leithner körmendi építész 1- (17-18. kép), a harmadikat Fritz Friedriger 13 09. kép) készítette. Mindhárom rajz eltérő színnel jelzi a megtartandó és az elbontandó épületrészeket, valamint az újonnan kialakítandó falakat. Az átépítés során mindkét északi melléképület üvegházát lebontották, déli falukból azt kőpenyezve és megemelve új, a kert és a főépület felé néző homlokzati falat alakítottak ki. Az új fal architektúrájának létrehozásakor az épület többi homlokzatának struktúráját vették alapul. Az új munkálatok során a nyugati épületen végeztek nagyobb átalakítást. A korábbi pincelejáratot elbontották, és a négyzetes alaprajzú, középpilléres pince délkeleti boltszakaszát áttörve alakítottak ki új lépcsőt. A belső szobabeosztást részben megváltoztatták. A keleti épületről készült rajz alapján itt az üvegház lebontásán és az új kertre néző homlokzati fal - valójában kerítésfal - kialakításán kívül többet nem építettek. A keleti épületről ez az 1887-es rajz az eddigi legkorábbi részletes képi forrásunk, hiszen az 1826-os céhlevélen csak egy déli irányból készült, részben takart madártávlati kép látható a narancsházakról. A visszabontott épületekben a tervek szerint lakásokat alakítottak ki. A nyugati épület nyugati felében háromszobás erdészlak épült, keleti fele pedig a kapus otthona lett. A keleti épületben pedig a főkertész lakása kapott helyet. Erről az épületről fennmaradt egy 1888-as dátumú Friedriger-féle rajz, amely kis átalakítást mutat az épület keleti felében, ahol két cselédszobát is létrehoztak. 1 ' (19. kép) Az egykori hosszas hivatalos levelezésből ismert, hogy a fentebb leírt átalakításhoz az akkori birtokos Batthyány Ödön herceg több levelet is írt a királyi törvényszékhez, mint hitbizományi hatósághoz. Az 1880-as évek elejétől ismert leltárakból és levelekből kitűnik, hogy a két északi melléképület üvegház része igen rossz állapotban volt, olyanynyira, hogy javíttatásuk helyett a herceg azokat lebontatni kívánta, mint ahogy ezt egy 1887. június 9-én kelt levelében 13 a Királyi Törvényszéknek jelezte. A levél szerint: „Minthogy pedig én ezen üvegházi épületeknek azon részeit, melyek a tulajdonképpeni üvegházi czélokra szolgálnak, feltétlenül szükségesnek nem tartom, s a hitbizományi, azon felette magas építési költséggel, mely a költségvetés szerint a felújításra szükséges lenne, megterhelni nem akarom, ennek folytain azon megállapodásra jutottam, hogy a jelzett épületeknek csakis utczai lakrészét fogom helyreállíttatni, ellenben a várkert felül levő mindkét üvegházat leromboltatom. 1,6 Az átépítés megkezdését végül a királyi törvényszék 1889- július 14-én kelt végzése alapján kezdték meg. A végzés hivatkozik a fentebb már említett Andreas Leithner által 1887. július 12-én kelt tervrajzra. Az építészeti iratok 1870-1937 közötti anyagából 17 ugyancsak 1889-ből német nyelvű részletes növénylista is ismert. Ez a lista azon növényeket tartalmazza, melyeket a herceg - már 1887-ben, az üvegház lebontását tervezve - eladni kívánt. 18 A régészeti feltárás során két helyen bontottunk rá a „lerombolt" üvegházakra: a nyugati épület előtt az épület nyugati részén, és a keleti épület előtt, annak keleti felén. A nyugati épület előtt feltártuk az egykori déli fal alapozását, az 1844-es rajzon melegházként jelzett épületrész padlófűtésének csatornáját, melyet az 1871-es összeírás is említ, valamint a már említett pincébe vezető lépcső maradványát. A déli téglafalat oly mértékben bontották vissza, hogy az eddig feltárt szakaszon csak az alapozás maradványa került elő. Az egykori belső tér padlószintjét teljesen felszedték, jelentősen belebontva a fűtőcsatornába is. Maga a fűtőcsatorna két periódusú, az alsó, 1803-ra elkészült rész szervesen illeszkedik az egykori nyugati épületfalhoz. A második csatornát úgy alakították ki, hogy a belső csatornafalat meghagyva, magát a csatornát mintegy öttéglányi magasságban - korommal és habarcsos téglatörmelékkel - feltöltve, azt nagyméretű téglákkal lefedték, és a nyugati fal mellé külső csatornafalat építettek. Az így kialakított csatorna fedésére szintén nagyméretű téglákat használtak, melyek töredékei előkerültek az épület bontási törmelékéből. (17-19. kép) A keleti épület előtt szintén feltártuk az 1887 után elbontott déli faszerkezetes üvegfal alapozását. Ezen a területen egy, a II. világháború előtt készített pince maradványai is fekszenek, amelyek nagy mértékben roncsolták az egykori XIX. századi falmaradványokat. (8. kép) A jelentős átépítést követő periódusok során az épületpáron napjainkig már csak keveset alakítottak. A XX. század első felében kicserélték a nyílászárókat, kissé beszűkítve a korábbi ablakokat, így az épületekben egyetlen történeti korból származó sem maradt. A lakásokat kifestették, s legtöbb helyen csupán ez az igényes XX. század eleji festés maradt fenn. A II. világháború idején a kastélyban és melléképületeiben magyar és német katonaság székelt, majd elfoglalták az orosz csapatok, ahogy a fennmaradt falfirkálások is utalnak ene. Közvetlenül a háború után az orosz laktanya része volt, majd ismét lakásokat alakítottak ki bennük. A régészeti kutatás során a keleti épület déli előterében, az egykori üvegház falától dél felé feltártuk egy épület maradványát. Az egykori padlóvonalig visszabontott épületből csak a homlokzati falak alapozása és foltszerűen az egykori
