Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - NAGY ZOLTÁN A körmendi kastély belső terei 1938-1945 között gróf Batthyány László visszaemlékezéseiben
vitéz Szűcs István vasvármegyei főispán, Dréber Endre ezredes a herceg szárnysegédje, Vitéz Takách Tolvaj fózsef a Tűzharcos szövetség országos elnöke és dr. Skardelli Cézár ezredes... A menet a vasútállomás előtt várakozó hintákba ült és a Vasútmellék és a Szombathelyi utcán végighaladva a kastélyba utazott. Ott kis fogadás, majd a hercegi fegyvertárat tekintették 91 meg, utána a kastélyparkba tellek egy sétát. Utána uzsonnára látta vendégül az egész társaságot a Hercegasszony, a körmendi úri vendégekkel együtt. Utána a levéltárat nézték meg, 1 " ami után a helyi urak. elköszöntek, az érkező díszvendégek pedig egy vacsorán maradtak a kastélyban, majd utána kocsikon a vasútra hajtottak és a különvonattal továbbindultak. " ;í A József főherceg tiszteletére rendezett különleges kiállításról, mely a háború pusztítása előtti utolsó nagy seregszemléje volt a gazdag gyűjteménynek, Kőszegi János igazgató-tanító írt ismertetést a Vasvármegye 1943. június 13-i számának hasábjain. 95 Leírásából megtudhatjuk, hogy az „agyonzsúfoltság jellegét" magán viselő hatalmas teremben a gyűjteményt időrendi csoportosításokban fegyverállványokra helyezve, falra szerelve, fal mellé állítva, valamint falba süllyesztett szekrényben, üvegbúra alatt és vitrinekbe rendezve állították ki. Kettős üveglap alatt bemutatták a család féltve őrzött kincsét is, azt a zászlódarabot, melyet a hagyomány szerint a mohácsi csata után mentett meg dereka köré csavarva Batthyány Ferenc, azt a díszkardot, melyet édesanyja - Mária Terézia - koronázásakor viselt gyermekkorában az ifjú József főherceg, és üvegszekrényben azt a Zsigmond-kori gazdagon faragott elefántcsont nyerget, melyeket sikerült a háború alatt Körmendről kimenteni. Hasonlóképpen nagy becsben tartották a főherceg játékkatonáit is, melyek „... Szép sorban egy párnázott dobozban [álltak], mint a mi gyermekkorunk ólomkatonái. Faragvány mind. Magyar királyok, német dragonyosok és gyalogosok. Ezzel játszott a főherceg, aki később országokat akart egy skatulyáiba rakni... "Végezetül Kőszegi János azt írta, hogy „mielőtt elhagynánk a hatalmas termet, bekukkantunk a tábori patikába is, ami Mária Terézia korából való. Nagy láda, rekeszes, kinyitható részekkel. Bennük a tábori borbély (felcser) számára szükséges üvegekkel, porcelán edényekkel, s egyéb eszközökkel. " Erről a ládáról kapunk tudósítást az 1884. évi hitbizományi leltárból is, mely szerint a színházban az 1862. szám alatt van egy „Láda réz vasalással, tábori gyógyszertárt tartalmazva különböző nagyságú, gyógyszerekhez szükséges üvegekkel." Gróf Batthyány László is megemlékezett róla. Ő két „koffert" említett, amit „mindig megcsodált". Úgy tudta, hogy a „mohácsi vészből származó tábori gyógyszertár patikaszereken kívül orvosi műszereket is tartalmazott". 96 József főherceg „officiális" vizitjére Bogya Borbála jól emlékezett. Elbeszélése szerint: „Az északi kapun jöttek be a vendégek. A hintók, a főlépcső előtt álltak meg, ott szálltak ki a főrangú vendégek, úgy mentek fel az emeletre. Előtte még fél órával a hercegasszony végigjárta a II. emeletet. Mindenhol virágok voltak kitéve vázákba, azokat ellenőrizte, megnézte, hogy még egy porszem se lehessen sehol a földön. Ragyogott a tisztaságtól minden. A vacsorához a nagy ebédlőbe csak férfiak számára, 20 főre terítettek. Az asztalon gyönyörű hófehér damaszt abrosz, herendi fehér és mintás aranyozott szélű porcelán tányérok, alul lapos, benne mélytányér, aranyozott „B" monogramos, kilenc ágú koronás címerrel ellátott evőeszközök: kés, villa, kanál, valamint deszszerthez való kiskanál volt elhelyezve. A teríték mellett damaszt szalvéta, kristály talpas poharak: vizespohár, pezsgőspoharak, két fajta borospohár (vörös, fehérboros), pici kis kristály stampedlispohár, a savanyúsághoz kistányér volt az asztalon. Négykarú ezüst gyertyatartók, végigrakva, ezüst tálkákkal együtt, melyekben bonbonier volt. Ezüst ovális virágtartókban rózsaszín szegfű aszparágusz között, az asztalon körbe egy-egy szál szegfű, mellé rakva egy kis tálka apró keksszel. Nagyon szép volt az asztal. Mikor megterítettek, Tánczos úr szólt, hogy most nézzék meg, mert ilyet jó ideig nem láthatnak. A vacsoránál az idős főkomornyik Tánczos István, mint minden jelesebb ünnepen: frakkban jelent meg, most mellén hordott összes kitüntetésével. Ezüst tálakon szolgáltafel az ételt. A mellette szolgáló Holecz Ferenc berendelt főkertésznek, Tibola István inasnak erre az alkalomra díszmagyarba kellett öltözniük, amit számukra az első emeleti folyosón lévő nagy ládából halásztak elő. Betanították őket: jobb kézzel kellett a tálat elvenniük, bal kézzel pedig az ételt odatenniük. 9 ' A harmadik emeleten - ahol a gyűjteményeken kívül a személyzet lakott - tárolták a régi bútorokat a nyugati szárny délnyugati bástyaszobájában, de volt itt egy olyan szoba is, amelyben hatalmas szekrényben utazóbőröndök és táskák voltak felhalmozva, pedig a hercegi család nem is nagyon utazgatott. 1942-1945 között egyszer Kőszegen, egyszer pedig a Magas Tátrában töltöttek el hosszabb időszakot. Bogya Borbála a múzeumon és fegyverszobán kívül még egy lezárt helyiségre emlékezik a nyugati szárnyban, közel az északnyugati bástyaszobához. Ezt valamilyen oknál fogva „németújvári" szobának nevezték. Amikor a család 1944. október 15. után elkezdett pakolni, kinyitották. Látta, hogy „ebben a szobában nagy ruhaszárító kosarakban rengeteg drótkeretes olcsó szemüveg volt. Állt ott egy nagy kosár köszönőlevél is, amit a hálás betegek írtak a hercegúrnak, hogy meggyógyította a szemüket. Néhányat el is olvastam belőlük. Fehér flanel szoknyák, meg felsőrészek, és hálóingek - a szemkórházhoz tartozó felszerelés volt még benne. Akiknek kellett, a hercegasszony adott is belőlük. ' m Az 1938-1945 közötti időkben néhány tároló helyiség korábbi funkciója megváltozott. Gróf Batthyány László tudott a földszinti, kápolna alatt kialakított „ezüstkamráróV 99 , ahol nem járt ugyan, de a mellette lévő „porcelánkamrában" igen, ahol „körbenpolcokon álltak a különféle edények, figurák, csészék, tányérok, száz számra. " I0 ° Bogya Borbála és Németh József asztalos viszont a kápolna alatti helyiségre régi bútorokat tároló lomtárféleként emlékeznek. 101 Tibola Imre szerint viszont „az alsó szint helyisége gyümölcstároló lett. Még ma is emlékszem a friss gyümölcs illatára, amely a gyümölcstároló ajtaján áradt felém, amikor a mellette lévő lépcsőn ministrálni mentem. ' V)1 Bogya Borbála véleménye szerint az értékes porcelán gyűjteményt 1942-ben az I. emelet délkeleti bástyaszobájába helyezték át, a korábbi hercegnéi szoba helyére. Ő nem járt ugyan itt, de tudja, hogy azt a helyiséget szigorúan kulcsra zárták. A mögötte lévő folyósón viszont látta, hogy ott állt egy nagy „vas szekrény", amiben
