Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SIMON ANNA A körmendi Batthyány kastély utolsó fénykora. A főépület 1915-1945 között
13- kép. Az északkeleti saroktorony a második emeleten. Az 1960-as évekbeli átalakítás előtt még táblás parkettával, a falat és a mennyezetet díszítő stukkóval. belső körből áll. A középső többféle virágokból font koszorúként jelenik meg. Az északi szárny helyiségeinek korabeli állapotáról kevesebbet tudunk. A saroktorony előtt a kis szalon volt. Ezt egy nagyobb szoba és mellette fürdőszoba követte. A lépcsőház mögött keskeny közlekedőtér volt. A lépcsőháztól nyugatra az oratóriumig a doktor hálószobája helyezkedett el, nyugati részén keskeny fallal leválasztott előtérrel, és innen a folyosóra nyíló ajtóval. A hálószoba valószínűleg dísztelen tér volt. A falkutatás a stukkók rögzítésére szolgáló tipikus bevéséseket nem tárt fel, ugyanakkor az 1957-es fotókon a falakat mintás tapéta borítja, amelynek aprócska töredékét a kutatás során megtaláltuk. Erről azonban, nem lehet eldönteni, hogy az 1910-es, vagy esetleg az 1930-as években került a falra. Az alaprajzi terv alapján annyit tudhatunk még, hogy a herceg négyszögű, fehér padlólapot kívánt ide. Az oratóriumra itt nem térünk ki. A nyugati szárny első két helyisége mellett az egyes tervezési szakaszokban jelölt folyosó valószínűleg nem épült meg, a szárny teljes szélességét elfoglaló utolsó terem nyugati falán nyíló két ajtó közül a nyugati homlokzathoz közelebbi kisebbik, másodlagosnak tűnik. Míg az előbbi két szoba fennmaradt megnevezésén - császár-, illetve király-szoba - túl alig tudunk valamit, a harmadik, nagy ebédlőként említett szobáról több fénykép is készült. Az ablakok plasztikus keretezése, és a nyílások közti falszakaszok tükrökkel való tagolása, valamint a mennyezet stukkóval történő díszítése a keleti reprezentatív szárny díszítési elveivel rokon. Itt azonban a motívumkincs klasszicizáló, az összhatás elegánsan egyszerű. Az egymással szemben nyíló két bejárati ajtó fölött téglány befoglalóformába zárt félköríves elem jelenik meg, pusztán architektonikus elemekből képezve. Az ablakok kannelűrázott függőleges keretet és vízszintesen lezáró párkánytagot kapnak. A mennyezet határán futó tagolt párkány alatt - a rossz minőségű fényképről ítélve - akantuszlevélsor lehetett, felette egy következő körbefutó keretet konzolsor támasztott alá. A mennyezeti dísz alapformája egy téglalapba foglalt ovális, előbbi sarkaiban egy-egy koszoaival, utóbbinak keretén szakaszonként két, egymáson keresztben áthajtott szalag. A középpontban szintén egyszerű, csak egymásból nyíló levélhajtásokkal díszített geometrikus kerek motívum található. A délnyugati saroktorony szobáját mint reggeliző szobát őrizte meg az emlékezet. Építészeti kialakítása rendkívül egyszerű volt. parkettája a fényképek alapján négyzet mintában volt lerakva. Egy ajtaja nyílt a nagy ebédlőből, egy a déli szárny folyosójáról. A déli szárnyban mögötte elhelyezkedő térben a kutatás feltárta a tervekben szereplő ételliftet. A díszlépcsőház melletti személyzeti lépcsőről még megjegyzendő, hogy BatthyányStrattmann László bővíttette ki lefelé, egészen a pincéig. 14. kép. A nyugati szárny délről első helyisége, az ún. „Fehér ebédlő" az 1960-as évekbeli átalakítás előtt. Balra a saroktorony előterébe nyíló ajtó, jobbra a város felé, nyugatra néző ablak. A napirenden lévő hasznosítási tervek elkészítésénél mindenképpen megfontolásra érdemes, hogy a korábbi XIX. századi, barokk, illetve még középkori részletek minimális maradványokként őrződtek meg: falszövet részletekként, illetve legkéséíbb a Batthyány-Strattmann-kori elfalazások, köpenyezések mögötti festeti felületekben. A XX. szazad eleji igényes enteriőr kialakítások, bár szinte teljes egészében elpusztultak- amint e rövid ízelítő is mutatja - jól dokumentáltak, a reprezentatív szint dekorációs programja megismerhető. Eddigi kutatásaink során a második emeleten nyitott régészeti szondákban egy helyen 28 a levert stukkó töredékeit találtuk, meg. További kutatások ezt a leletanyagot jelentősen bővíthetik, s ez lehetővé teszi a részletformák alakításmódjának közvetlen megismerését. Jelenlegi állapotában a II. emelet - de a főépület zöme is - a XX. század elejére kialakult helyiségbeosztást és nyílásrendszert őrzi. Mindezek alapján a rekonstrukció kérdése mindenképpen felmerül.
