Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SIMON ANNA A körmendi Batthyány kastély utolsó fénykora. A főépület 1915-1945 között

keletre eső, korábban horizontálisan és vertikálisan is meg­osztott terek helyett egy nagyterem van, „SAAL" felirattal, a korábbi hercegi lakosztály helyén a déli két szoba közti és a toronyszobát megosztó válaszfalak hiányoznak, közös felira­tuk: „SCHLAFZIMMER". A csigalépcsőt és a befűtő-folyosó háromszögű részletét, valamint az első „SALON'A változatla­nul hagyja. A keleti szárny további két szobájának, és a hoz­zájuk tartozó cselédszobáknak a helyén egyetlen hatalmas tér, a „BIBLIOTEK" található, amelynek kerti homlokzatán er­kély van. Az északkeleti saroktorony és vele egybenyitott előtere „MUSEUM" feliratot visel. Az északi szárnyban is a tá­gas, kevéssé tagolt alaprajz felé mutatnak a szándékok: a lépcsőháztól keletre eső szakaszon a szárny teljes szélessé­gét elfoglaló egyetlen terem, a „SPEISESAAL" látható. Az északi lépcsőháztól tovább minden változatlan, az első nagy helyiség funkciója „SERVIZ", az északnyugati saroktoronyé marad „KAPELLE". A változtatások láthatóan a II. emelet ke­leti felének nagyvonalú, közösségi, illetve reprezentációs funkciókat ellátó kialakítására irányulnak, ide értve a délke­leti sarokban, esetleg előkelő vendég számára kialakítandó hálószobát. Ha feltevésünk megállja a helyét, akkor a rajz 1915-19l6-ra tehető, a hitbizomány elnyerésének időpontjá­ból, és a felirattal 1916-ra datált következő rajzsorozat elem­zéséből következően. Az alaprajz-csoport eddig megtalált darabjai három soro­zathoz tartoznak. Mindhárom alapja egyazon felmérés, amely­nek rajzi stílusa, feliratainak nyelve, jellege, a szobák számo­zása azonos, ugyanakkor eltér a feltehetően kiindulásnak vett - először hivatkozott - 1910-es alaprajzétól. A három sorozat egyrészt a korszerű fűtésrendszer és vizesblokkok létesítésé­nek lehetőségeit tervezi, másrészt a terek, funkciók átalakítá­sát. Az első és harmadik rajzcsoporton a megbízott mérnök ál­tal elkészített terven látható utólagos szabadkézi ceruzás be­jegyzések gyaníthatóan Batthyány-Strattmann László szemé­lyes elképzeléseit mutatják. A második rajzcsoporton csak ilyen szabadkézi bejegyzések találhatók. Az első sorozatba az I. és II. emeletet ábrázoló két alap­rajz tartozik. 18 Mindkettő felirata: „Schloss Körmend, Projekt einer Warmwasser - pumpenheizungs-Anlage", a lap alján jobbra pecsét tussal kiegészített dátummal: „ ÖESTERR. MASCHINENBA U A: G: KÖRTING Str. Nr. 109102 8. August 1916" A fekete tussal rajzolt alaprajzokba piros színnel jelölték be a létesítendő központi fűtés radiátorait, illetve a fürdőszobai berendezéseket. A II. emeleti rajznak már szerkesztésekor az 1910-es alaprajzon jelölt legfontosabb változtatását figyelembe vették: a középrizalit nagyterme már mai méreteivel jelenik meg, ugyanakkor a keleti szárny középső helyiségének észa­ki ajtaja marad a keleti fal közelében. Ezen a szerkesztett alap­rajzon utólagosan, kék ceruzával, szabadkézzel rajzolt átalakí­tási javaslatok láthatók: a „programtervvel" összhangban a díszteremtől keletre eső terem és saroktorony osztófalait bon­tani jelöli, illetve a szoba észak-déli falának a futófolyosó előt­ti szakaszát ana célra tartja meg, hogy egy fürdőkáddal ellá­tott fürdőszobát határoljon le. A csigalépcső előtt tágasabb át­járást javasol. A keleti szárny első helyisége és a mögötte lé­vő cselédszoba közös falát elbontva egy tágasabb szobát hoz létre, amelynek nyugati, egykor a cselédszobába eső szaka­szán a különböző falvastagságokból adódó egyenetlenségeket korrigálja. A keleti szárny utolsó helyiségének északi falán a korábbi ajtót nem tervezi átalakítani, de mellette egy másikat nyitna közvetlenül a saroktoronyba, ugyanakkor a falvastag­ságban vezetett átjárót megszüntetné. A saroktorony középső ablakánál látható jelölés az ablak befalazására utal. Az északi szárny folyosóján bizonytalan ajtójelzések. Az északnyugati saroktorony előtti helyiségben a vékony osztőfalak bontását jelöli. A nyugati szárnyban halványan az udvari homlokzat mögött újonnan leválasztandó folyosót jelez. A középső helyi­ség déli falán az ajtót áthelyezi a homlokzat közelébe. A rajz a helyiségben tapasztalható szögtörés kiegyenlítését még nem jelzi. Fontos felfigyelni néhány helyiség közepén kék ceruzá­val rajzolt kör, vagy ellipszis alakú formákra. Ezek minden bi­zonnyal a tervezett mennyezeti stukkókra utalnak. 19 A lap jobb szélén az archív fotókról ismert stukkók néhány motívu­mának vázlata látható. A második csoport teljes, dátum vagy szignó egyikükön sincs. 20 Az alaprajzok kizárólag szabadkézi bejegyzéseket tar­talmaznak: a radiátorokon és a fürdőszobákon kívül a bon­tandó részleteket, az ajtók nyílásirányát, a leendő burkolatok jellegét. A II. emeleten (2. kép) a déli szárny megosztott he­lyiségénél az osztófalat megtartja, a saroktoronyban azonban nem. Talán a megszüntetendő gardrób helyett készülne az a négyszögű lerekesztés, amely miatt az egyik ablakot befalaz­ni tervezi. A fűtőfolyosós válaszfalban elhelyezett fürdőszoba ötlete kidolgozottabb. A keleti szárny ajtóit középtengelybe helyezi, az első cselédszobát megszünteti, mint az előző ter­veken, a másodikat fürdőszobává alakítja át. Az utolsó kele­ti szobában „könyvtár"felirat olvasható, korábbi északra nyí­ló ajtaját kissé áthelyezi, hogy a szemköztivel egy vonalba es­sen. Az északi szárnyban a lépcsőház melletti keskenyebb helyiséget alakítja fürdőszobává. A kápolnát megelőző helyi­ség megosztását megtartja. A nyugati szárnyban az előző rajzhoz hasonlóan folyosót tervez. Az utolsó terem középen nyíló ajtaját megszünteti, helyette nyit egyet az előző szobá­ból és egyet a folyosóról. A nyugati fal megtörését kiegyen­líteni tervezi. A déli melléklépcsőház melletti helyiség folyo­sóról nyíló bejáratát áthelyezi, a korábbi osztófalakat elbont­ja, a toronyszobába egy korábbi - a szoba felől kialakított ­fülke helyén keskeny ajtót nyit, ennek széléhez fut a mellék­térbe behúzott, felirattal jelzett üvegfal. A homlokzat közelé­ben látható fülke felirata: ,/elv.", felvonó, azaz étellift. Az egyes helyiségekben feltünteti a burkolatot: „parkett, padló, táblás parkett", az északkeleti saroktoronyba még hatszögű mintáját is berajzolja, továbbá a díszterem és a könyvtár „kandalló"-'}'cit, csakúgy mint a földszint alaprajzán a díszlép­csőház hátfalán elhelyezendő kandallót. Az északnyugati sa­roktorony felirata: „Kápolna de alul", a barokk kápolna át­alakítására utal. Ismert, 21 hogy a korábbi kápolnát oly módon alakította át Batthyány-Strattmann László, hogy a földszinti terét vasbeton födém behúzásával választották le, az oltár pedig felkerült az első emelet szintjére. A faltagolást - csak a felső részen - megváltoztatták, az oratóriumablakok és a mennyezet neobarokk stukkódíszt kaptak. E rajzsorozat föld­szinti darabja az új födémet, az első emeleti pedig az oltár és

Next

/
Oldalképek
Tartalom