Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - MENTÉNYI KLÁRA A körmendi Batthyány kastély helyszíni kutatásainak eddigi eredményei
6. &qt>. /4 tóe/i szárny XVIII. század elején kialakított II. emelete a korábbi járószintek megváltoztatásával. 2004 város irányába jóval kisebb méretű, íves lezárású, hagyományos jellegű, rézsüs kávájú ablakokat nyitottak. A park előzménye szerepel már egy 1724-ből ismert térképen, ahol jól látszik, hogy ugyanebben az időben még álltak a városfalak, és részben a várat körülvevő vizesárkok is. 32 A külső nyílásrendszer különbözőségének magyarázata abban rejlik, hogy a várfalat abba az irányba, ahonnan a bejárat nyílt, s ahonnan a korábbi támadásokat indították, még ekkor sem nyitották meg szívesen. Ha megfigyeléseink helytállóak, a II. emelet kiépítése valamivel korábbi, mint a forrásokból ismert, 1730-1740-es évekre keltezhető barokk korszak. Természetesen feltételezéseinket írott forrásokkal, valamint a homlokzatok, illetve az I. emelet kutatásával is alá kell majd támasztanunk. Az ismert és bőségesen adatolt, nagy barokk építési periódus (1730-1740-es évek) Batthyány Lajos későbbi nádor nevéhez fűződik. Az ő kezdeményezésére a bécsi barokk építészet egyik legnagyobb mestere: Donate Felice de Allio elképzelése alapján alakult át a középkori eredetű vár, több kisebb épületet magába foglaló, reprezentatív együttessé. 33 Mindenekelőtt lebontották a déli szárnyat és a nyugati kaputornyot, s ezzel párhuzamosan a létrehozandó új kastélyegyüttes fő tengelyét a korábbi kelet-nyugati irányúból északdélivé változtatták. A korábbi kapualjat megszüntették, külső nyílását befalazták, s benne ablakot alakítottak ki. A hangsúlyos középrizalittal rendelkező, új déli szárnyon hozták létre a maitól még eltérő, íves középső erkéllyel bíró, s kisebb timpanonnal lezárt főhomlokzatot. Egy 1826. évi céhlevélen fennmaradt ábrázolásról (7. kép), és a már említett XIX. század első feléből származó alaprajzi sorozatról ismerhetjük ezt a megoldást (5., 8. kép). 31 A középrizalitban még egy további szint is helyet kapott. Az épületet manzárdtetővel fedték le, a hozzá tartozó főpárkány egy részlete még ma is megvan a tetőtérben. Elkészült a lépcsőház, és a mai díszterem helyén lévő ebédlő, amelyekre ebből a korból származó részlettervekkel rendelkezünk. 33 Meg kell említenünk, hogy helyszíni megfigyeléseink nem mindenben támasztják alá az egyébként a mai állapotra is hitelesnek tűnő tervrajz barokk megvalósítását. Egyelőre falkutatás híján, de a déli szárny magas kapualjának udvari végződésénél megfigyelhető szervetlen összemetsződések miatt feltételezzük, hogy ott, ahol az I. emele7. kép. A körmendi kastélyegyüttest ábrázoló 1826. évi céh levél ten egy díszes kő mellvéddel rendelkező „híd" vezet át a kapualj fölött, valószínűleg később átformálták az alaprajz, az udvari nyílás és az ide tartozó boltszakasz megjelenését. A XVIII. század első feléből származó faragott kő lépcsőfokok és mellvédek megtartásával a lépcsőházban is átalakítások figyelhetők meg, s ennek tényét támasztják alá a III. szinten mutatkozó falelválások is. A déli homlokzat nyugati szakaszának eredetileg továbbfutó falazata miatt úgy tűnik, hogy az 1730-as években maga a középrizalit sem lehetett olyan széles, mint ma. Ráadásul a keleti szárny szélső déli, II. emeleti, nagy barokk ablakát vágja a jelenlegi díszterem udvari, külső fala. E részletek pontos értelmezése természetesen még további vizsgálatokat igényel ugyan, gyanítjuk azonban, hogy a kiemelkedő jelentőségű főhomlokzatot a későbbiekben több ízben is átépítették. Az északnyugati saroktoronyban 1739-1742 között kialakították a kápolnát, 3 '' amelynek - mint a korábbi kutatásokból kiderült - csupán a földszintjén maradt meg a barokk falpiüéres architektúra. 3 " Hozzá tartozik azonban háromszögű előterének ekkor készült boltozása, és a kelet felől ide nyíló bejárat a máig meglévő kőkerettel. A falkutatás során megtaláltuk a barokk udvari homlokzatról a kápolnába vezető, egykori széles bejárat áthidalójának részletét az északi szárny földszinti folyosójának hátfalán. Franz Allio fennmaradt tervrajza 38 alapján feltételezhető, hogy a keleti szárnyban a nagyobb, talán két középpillérrel is rendelkező pince helyén az udvar járószintjénél öt lépcsőfokkal mélyebben fekvő, kerti dísztermet, ún. Sala Terrena-t
