Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - MENTÉNYI KLÁRA A körmendi Batthyány kastély helyszíni kutatásainak eddigi eredményei

MENTENYI KLARA A KÖRMENDI BATTHYÁNY KASTÉLY HELYSZÍNI KUTATÁSÁNAK EDDIGI EREDMÉNYEI A hatalmas parkban álló kastélyegyüttes jelenlegi építészettörténeti vizsgálatánál nagy segítséget jelentenek Koppány Tibor korábbi, a körmendi Batthyány uradalmat és az itt működő építésügyi szervezetet érintő, levéltári fonásokra támaszkodó, komoly eredményekkel rendelkező kutatásai.

1 Elöljáróban mindenképpen szükséges elmondani, hogy a még inkább csak elkezdett, s korántsem lezárható régészeti és művészettörténeti munkák alapján - az egyes épületek esetében egyelőre csupán részmegállapításokra vállalkozhatunk, amelyek a további kutatások során természetesen módosulhatnak. A középkori várat is magában rejtő főépület pincéjében, teljes I. emeletén és a földszint egy részén még nem volt módunk kutatni. Az idők folyamán az amúgy is különböző járószinttel létrehozott szárnyak boltozatait, a szintek belső magasságait állandóan változtatták, ezért teljes feltárási metszet nélkül lehetetlen pontos képet alkotni a helyiségek beosztásáról, funkciójáról, a közlekedési útvonalakról vagy a nyílásrendszerről. A várban, illetve a későbbi kastélyban 600 évet átölelő, szinte folyamatos építési tevékenységgel kell számolnunk, amely helyenként 10-20 centiméterenkénti falazat-váltást jelent. Ellentmondásos helyzetet okoz az a szomorú tény, hogy az 1960-as évek elején az épület belső tereit - a felső szinteken fokozott mértékben - értelmetlenül és vandál módon elpusztították. A XX. század első felében, még lakott állapotban készült fényképek mellett különösen az 1957, 1962. évi fotósorozat tanúskodik arról, milyen gazdag stukkódíszítéssel rendelkeztek elsősorban a II. emeleti, de az I. és III. emeleti lakóterek is. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy miközben nagyon sajnáljuk az értékes dekorációikat, hiányuk megteremti a lehetőséget a korábbi korszakok vizsgálatára. Természetesen a tégláig lecsupaszított, vakolatréteg nélküli falazatok, amelyeket túlbuzgó kezek hagytak ránk az. 1960-as évekből, jóval több fejtörést okoznak és sajnos sokszor hibás következtetésre indítanak bennünket, mintha a csontvázon rajta lenne a hús, azaz teljes vakolatsorokat figyelhetnénk meg. A földszinten mind ez idáig nem volt módunk kutatást végezni a délnyugati saroktoronyban - a Kincstári Vagyoni Igazgatóság használja -, a teljes kapualjban és lépcsőházban, a kapualjtól keletre eső helyiségekben - portás szoba, illetve öltözők és mellékhelyiségek -, a keleti szárny középső, egykor gazdagon kiképzett Sala Terrena-\í\ban, ahol az egész teret elfoglalja egy ormótlan kazán. A kápolnát az ezredfordulón Haris Andrea helyszíni kutatását követően felújították.

2 Az ásatást több helyiségben az igen nagy vastagságú betonburkolat akadályozta. Az egykori talajviszonyok és járószintek megismerése érdekében azonban nélkülözhetetlen a belső udvar régészeti vizsgálata. Ugyanitt javasoljuk a meglévő, de jelenleg befedett, feltehetően középkori eredetű kút feltárását, már csak a veszélyes nedvesedés megakadályozása érdekében is. Műemlékvédelmi okokból nem nyúltunk hozzá a főépület külső és udvari homlokzataihoz. Elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, hogy amíg elfogadott programról és hamarosan bekövetkező helyreállításról nincs szó, felelőtlenség volna ily módon is rongálni az épület állagát. így azonban a nyílásrendszer tekintetében - csupán a belső kávák ismeretében - sokszor bizonytalan következtetésekre kényszerülünk. Hozzáállásunkat az a tény is befolyásolja, hogy az általunk egy évvel korábban feltárt északi növényházak, továbbá a két déli őrségépület és a keleti istállómesteri lak akkor oly sürgetőnek látszó felújítása még úgyszintén várat magára.

1 Itt a bevezetésben arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a körmendi Batthyány kastély óriási, részben még ismeretlen levéltári forrásanyaggal rendelkezik, amelynek feldolgozását - éppen az építéstörténet jövőbeni tisztázása érdekében - tervbe vettük, sőt: elkezdtük. Úgy véljük azonban, hogy ez a hatalmas munka csupán egy hosszú távú kutatási program keretei között lehet majd eredményes. Jelenlegi írásunkban nem foglalkozunk a Batthyány család történetével, de a Koppány Tibor által több ízben közreadott mester-kérdéssel sem. Továbbá nem teszünk kísérletet az épületek, illetve a még fennmaradt egyes részletek művészettörténeti feldolgozására sem. A helyszíni régészeti és falkutatási munkálatokat 20032004 folyamán, több ütemben végeztük. Mint már említettük, az első évben az északi kapu mellett álló növényházak - Orangerie - részleges feltárására került sor, ezt követte a déli főbejárat mellett álló keleti és nyugati őrségépület, illetve velük párhuzamosan a kétszintes keleti istállómesteri lak vizsgálata. Esetükben a fölmenő falazatok értelmezését nagyjából elvégeztük, néhány helyen azonban szükségesnek látszik további régészeti megfigyelés. Érdemes megjegyezni, hogy ez idáig még nem volt módunk dolgozni a nyugati gazdatiszti épületben, az egykori lovardában és a vele szemben álló, a nagy Sala Terrena-l is magába foglaló levéltárépületben, továbbá az istállóban és a kocsiszínben. Hiányoznak a park helyszíni feltárási munkái, beleértve a benne és körülötte álló, épített objektumokat - például az északi kerítésfalhoz támasztott XIX. század végi melegházakat, valamint az erdészlakot -, illetve szobrokat, emlékműveket is. A kiemelkedő történeti és műemléki értéket képviselő együttes megismeréséhez hozzátartozik a várárok kisebb mértékű régészeti vizsgálata is. A körmendi Batthyány kastély kutatását az Állami Műemlékhelyreállítási- és Restaurálási Központ - ÁMRK - Kutatási Osztályának régészei és művészettörténészei: Koppány András, Mentényi Klára, Simon Anna és Thury László, valamint Borossay Katalin, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - KÖH - Tudományos Igazgatóságának művészettörténésze végzik. 2004-ben a helyszíni és a feldolgozó munkában részt vett Forgács Zita közép- és újkori régészet szakos egyetemi hallgató is. A falképek feltárása Nóvák Judit és Lángi József restaurátorok - ÁMRK - nevéhez fűződik. Az akkori elképzelések értelmében a két északi növényházban kialakítandó múzeumra 2004-ben Erdélyi Erika - ÁMRK - készített programtervet.