Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - BOROSSAY KATALIN A körmendi vár leltárai l603-ből és l605-ből

tése utáni, zárójelbe tett számok a függelékben közölt leltárnak a könnyebb azonosíthatóság érdekében adott sorszámaira utalnak. A leltár a várkapu fölötti toronyban, a tető alatt (1), vagyis a nyugati szárny kaputornyának padlásterében kezdődik, majd folytatódik ugyanebben a toronyban (2), nyilván egy szinttel lejjebb, azaz a padlástér alatti emeleti szinten. A kaputorony és a leltárban említett első bástya között a leltározó felvesz összesen négy helyiséget: két fűthető szobát (3, 6), és a hozzájuk tartozó egy-egy kamrát (4, 5), amit talán raktározásra, fűtésre szolgáló előtérként értelmezhetünk. A négy helyiség sorrendjében az első az a fűthető szoba, ahol Joó László lakott (3), a második ennek a fűthető szobának a kamrája, ami a kapu felé néz (4), a harmadik egy másik kamra, ami a másik fűthető szoba felé néz (5), a negyedik pedig a belső fűthető szoba (6). A két fűthető szobában van egy-egy kályha, valamint Joó László szobájának és a második kamrának az ajtaja kulcsra zárható. A belső fűthető szoba utáni helyiség az e fűthető szoba melletti bástya (7). Rögtön ezután a gabonaraktár (8) következik, majd az a bástya, ami a gabonaraktárnál, a gyümölcsös felé van (9), utána pedig az ugyanezen helyiségnél - vagyis a gabonaraktárnál lévő másik bástya, ami a Rába folyó felé ugrik ki (10). Idáig eljutva összegezzük azt, amit eddig tudunk, vagy joggal feltételezhetünk. A gyümölcsös felé eső bástya biztosan azonosítható az északkeleti bástyával, ugyanis Tóth István György a XVII. századi Körmendről szóló cikkében a gyümölcsöst a vártól Kelet-északkeletre lokalizálja.

11 A másik, Rába folyó felé eső bástya elvileg lehetne a délkeleti és a délnyugati is, ám a továbbiakban lesz majd egy öreg bástya (16-17), amit viszont - mint látni fogjuk - csak a többinél nagyobb alapterületű délnyugati bástyával azonosíthatunk - akár nagyságára, akár korára utal az öreg jelző. Tehát a Rába felé eső bástya csak a délkeleti lehet. A leltározó mindkét bástya, az északkeleti és a délkeleti helyét is a gabonaraktárhoz viszonyítva adja meg. Ebből és a bástyák tájolásából következik, hogy az a két bástya között, a vár keleti szárnyában kellett, hogy legyen. Nézzük most a kaputornyot, az utána következő két lakóegységet - fűthető szoba és kamra mindig együtt, egymást feltételezve fordul elő -, és a belső fűthető szoba melletti bástyát. A kaputorony - ami a nyugati szárny előtt, az öregnek nevezett délnyugati bástya szomszédságában állt - helyzetéből, továbbá abból, hogy a gyümölcsös felé eső bástyát, a Rába felé eső bástyát és az öreg bástyát sikerült azonosítanunk az északkeletivel, a délkeletivel és a délnyugatival, következik, hogy a belső fűthető szoba melletti bástya csak az északnyugati lehet. Ha ez így van, akkor a kiugró kaputorony emeleti helyisége után következő négy helyiségnek két fűthető szoba és a hozzájuk tartozó kamrák - a nyugati szárny emeletén kellett elhelyezkedniük: Joó László szobájának a kaputorony emeleti helyisége mögött, a vár legvédettebb helyén; a két kamrának és a belső fűthető szobának pedig Joó szobájától északra sorban tovább, egészen az északnyugati bástyáig. Mivel ebben a szárnyban a leltározó csak két, zárral és kulccsal ellátott ajtót említ, nem tudunk a bejáratok számából a helyiségek közötti térkapcsolatokra következtetni; Koppány nyomán azonban feltételezzük, hogy az emeleti helyiségek mindegyike ajtóstul-ablakostul egy fából készült udvari folyosóra nyílott.

15 Folytassuk tovább a leltár - és a leltározó útjának - követését. A Rába folyó felé kiugró bástya, a délkeleti után a vár középső szárnyának helyiségei, majd ennek a szárnynak az öreg bástyája (16) és a bástya földszintje (17) következik. Az északkeleti és a délkeleti bástya tárgyalásánál már megelőlegeztük azt, hogy a délnyugati bástya csak az öreg nevezetű lehet. A leltár ezen részében ennek további megerősítését látjuk: a leltározó a délkeleti bástyától csak a vár déli szárnyában mehet tovább, hiszen a délkeleti bástyához az északkeleti bástya és a keleti gabonaraktár felől jutott el. A „medius circuüus" így fordítható „középsőszárny"-nak, vagyis az elsőnek sorra vett nyugati és a leírásban utána következő keleti szárny között elhelyezkedőnek. Helyiségeit sorra véve azt látjuk, hogy egy szoba"' (11) után egy boltozott helyiség, sütőház (12) következik, amit a leltározó az előbbi fűthető szoba mellettiként határozott meg. Ugyanarra a helyiségre - a 11-re - tehát egyszer a „stuba" szót, másszor a „bypocaustum"-o\. használta. A magyarázat a szomszédos boltozott helyiségben lehet, konkrét és átvitt értelemben egyaránt: az ott lévő zöld, új, még nem kész kemence fűthette a mellette lévő szobát is. így lett belőle fűthető szoba, nem a saját, hanem a szomszédja jogán, hiszen benne magában a leltár tanúsága szerint nem volt kályha.

17 A következő helyiség valami olyan közlekedő lehetett, ami elválasztotta egymástól az előző, két helyiségből álló egységet a szárny nyugati részében elhelyezkedő, fűthető szobából (15) és a hozzá tartozó kamrából (14) álló, a nyugati szárnyból már ismert lakóegységtől. Ebben a fűthető szobában, ami még nem volt készen, építési faanyagon kívül semmi sem volt. A sorban utána jövő helyiség pedig már az öreg bástya. A négy bástya közül csak ebben, a délnyugatiban van felvéve két helyiség. A két helyiségben csak termények voltak, fegyver nem. Az 1667-es térképen látható, hogy a négy bástya közül ez az egyetlen, amelynek nem kellett védelmi célokat szolgálnia, mivel a városfalakon belül volt. Ha nem védelmi célokat, akkor viszont valószínűleg lakás- vagy ahhoz közeli célt szolgált; az 1667-es térképen ugyanis határozottan látszik, hogy a négy bástya közül megint csak ennek az egynek van összeköttetése a nyugati és a déli szárnnyal, a többit a vár alaprajzán határozott vonal választja el - vagy le - az addigra teljesen kiépült szárnyaktól. Ami a nyugati és a déli szárnyat illeti, itt jegyezzük meg, hogy időbeli elsőségük mellett szól az is, hogy ez a két szárny volt a vár legjobban védhető része, s ezeken belül is Joó László kaputorony mögötti szobája a nyugati szárny első emeletén, valamint az öreg torony emeleti helyisége. A leltárban később - a vár kútja (22) és a kapualj (24) között - egyébként még megtaláljuk a bástya bejáratát (23), ami talán a falvastagságból adódó mérete, és amiatt, hogy egy csöbör méz volt ott, külön helyiségként vétetett fel. A többi bástyák közül az északkeletiben és a délkeletiben egy-egy falkonett, az északnyugatiban öt szakállas puska volt. Bár a leltározó mindegyik bástyát egy helyiségnek vette fel, feltételezzük, hogy volt bennük valami deszka osztó-