Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - TÓTH CSABA A Batthyány hercegek pénzverése

TÓTH CSABA A BATTHYÁNY HERCEGEK PÉNZVERÉSE Magyarországon a pénzverés mindig szigorúan őrzőit királyi felségjog volt, a magyar pénzverés közép- és újkori történetében csak néhány kivételes esetben fordult elő, hogy az uralkodón kívül más is bocsátott ki törvényesen pénzt. Ilyen volt a XI. század folyamán a hercegi pénzverés, amikor I. András uralkodása idején öccse, Béla herceg, majd Salamonnal párhuzamosan pedig annak unokatestvére, Géza herceg veretett saját pénzt. Géza uralomra jutása után a pénzverési jognak alapot adó dukátus intézménye megszűnt, s vele a hercegi pénzverés is. A XIV. században Buda városa kapott máig tisztázatlan körülmények között pénzverési jogot, amiről ugyan nem rendelkezünk írott forrással, de a fennmaradt néhány éremtípus ezt látszik alátámasztani. Hunyadi János pénzverése nem tartozik ebbe a körbe, mivel ő kormányzóként uralkodói jogokat gyakorolt, viszont Zrínyi Miklós magánszemélyként bocsátott ki, igaz, inkább emlékéremnek, mint valós pénzforgalmi szerepet betöltő pénzeknek tekinthető darabokat több címletben. A fenti kivételekhez képest más elbírálás alá esik a XVIIIXIX. századi hercegi magánpénzverés. Magyar hercegi rang nem létezett ebben a korszakban, ezt a címet először Festetics Tasziló kapta meg 1911-ben, viszont a Habsburgok uralkodása idején Magyarországon német-római birodalmi hercegi címet kapott néhány személy, illetve család, mint az Esterházyak, II. Rákóczi Ferenc, a Pálffyak, a Koháryak, a Batthyányak, a Grassalkovichok és a mindenkori esztergomi érsek. A Német-római Császárság megszűnése után, amikor I. Ferenc felvette az Ausztria örökös császára címet, a magyarországi, német birodalmi hercegek is osztrák hercegek lettek. A szent római birodalmi hercegi címmel pénzverési jog is járt, de ezzel a kiváltsággal Magyarországon csak az Esterházy és a Batthyány családok néhány tagja élt.

1 Az Esterházy családból Pál nádor (1635-1713) I. Lipóttól kapta meg a hercegi rangot 1687-ben, de csak unokája, Esterházy (Fényes) Miklós (1714-1790) élt családjának egyedüli tagjaként a hercegi pénzverési joggal. Miklós kizárólag egy évben, 1770-ben veretett pénzeket tízszeres és ötszörös dukát, dtikát, tallér és féltallér címletekben. Pénzei a bécsi verdében készültek.

2 Batthyány Károly (1698-1772) a trón és a Habsburg dinasztia érdekében szerzett ötven éves érdemeiért 1764-ben - II. József német királlyá koronázása alkalmával - kapta meg a római szent birodalmi hercegi címet; pénzverési jogával már ebben az évben élt is. Pénzeit a Mária Terézia által 1753-ban bevezetett ún. „konvencióspénzláb" alapján verette. A Bajorországgal kötött pénzügyi egyezmény - Münzkonvention -, amelyhez a LIanza városok és Poroszország kivételével az egész Német Birodalom csatlakozott, szabályozta a tallértól a garasig minden ezüstpénz pénzlábát, de az aranypénzekre és a kisebb váltópénzekre nem terjedt ki a hatálya. Magyarországon 1858-ig a konvenciós pénzláb volt érvényben, így ez alapján verték nemcsak a forgalmi pénzeket, hanem ebbe a rendszerbe illeszkedtek be a hercegi pénzek is. A pénzverési alapsúly a bécsi márka volt - 280,64 g

5 -, amelyből 81 43/74 darab dukátot vertek 23 karát 8 grän finomságban 986%o -, amelynek így a teljes súlya 3,49 g, színsúlya 3,44 g volt.

1 A tallérból 12 darabot vertek egy márkából 833%o finomságban, ezeknek így a nyerssúlya 28,06 g, színsúlya 23,39 g lett. A többi címlet természetesen az alapegységek többszörös - öt és tíz dukát - vagy hányados - féltallér súlyában készült. L kép. (XV. tábla 1. kép) Batthyány érmék verőszerszámai a „A Batthyány kastély évszázados kincsei" című kiállításon Batthyány Károly pénzei öt címletben készültek a bécsi pénzverdében, a verőtöveket Josef Anton Toda, a verde fővésnöke készítette. Szignója - /. TODA F. (Josef Toda fecit = készítetted - megtalálható az egyes véreteken. A pénzek - a rajtuk található évszámok alapján - négy évben készültek: 1764, 1765, 1768, 1770. A verés első évében, vagyis 1764-ben a teljes címletsor 10 dukát, 5 dukát, dukát, tallér, féltallér - kiverésre került. 1765-ből csak dukátot és féltallért ismerünk, míg 1768-ban tízszeres dukátot és tallért, 1770-ben dukátot és féltallért vertek. Néhány esetben ismerjük a darabszámot is. 1764—1765ben 4000 tallér és féltallér készült, 1768-ban és 1770-ben 300 tallért és 500 féltallért vertek, míg 1770/177l-ben összesen 500 dukát készült.

6